BH 2009.4.101 Nem sújtható rendbírsággal a tanú, aki a bíróság által megadott határidőn belül írásban nem teszi meg vallomását. Az írásbeli vallomástétel elmulasztásának a jogkövetkezménye csupán annyi, hogy a tanút meg kell idézni és az általános szabályok szerint szóban ki kell hallgatni [Be. 85. § (5) és (6) bek., 69. § (1) és (2) bek., 93. §].

A megyei bíróság a csalás büntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárás során 2008. június 26. napján kelt határozatában engedélyezte B.-né H. H. tanú részére tanúvallomásának írásban történő megtételét és a határozatát azzal a felhívással kézbesítette, hogy vallomását írásban a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül nyújtsa be a bíróságnak.

Végzésében a megyei bíróság felhívta a tanú figyelmét arra, hogy amennyiben a megadott határidőben vallomását nem nyújtja be, vele szemben a bíróság a Be. 69. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezményeket alkalmazza.

Miután a tanú vallomását írásban nem nyújtotta be, a megyei bíróság végzésében őt 20 000 forint rendbírsággal sújtotta.

A végzés ellen a tanú jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú határozat helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta, és határozatában a következőket fejtette ki.

A Be. 69. § (1) és (2) bekezdése az idézéssel szembeni mulasztás módját és következményeit határozza meg.

Eszerint a mulasztásnak három lehetséges esete van: a megidézett az eljárási cselekmény helyén a kitűzött időben nem jelenik meg; az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik [Be. 69. § (1) bek.]; illetve önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki [Be. 69. § (2) bek.].

A felsorolt esetekben az idézéssel szembeni mulasztást megvalósító személlyel szemben a Be. 69. §-a szankcióként rendbírság alkalmazását teszi lehetővé.