A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20422/2016/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.422/2016/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Mikó András Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Mikó András ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2015. december 8. napján meghozott 22.P.22.268/2015/9. számú ítélete ellen az alperes 10. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja, az alperest az elsőfokú perköltség fizetési kötelezettsége alól mentesíti.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló együttes első- és másodfokú perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 33.900 (harmincháromezer-kilencszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes peres eljárás során felemelt keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 423.596 forint közigazgatási jogkörben okozott kár, valamint ebből 271.196 forint után 2015. január 28. napjától, 50.800 forint után 2015. január 30. napjától, míg 101.600 forint után 2015. május 21. napjától a kifizetés napjáig a Ptk. 6:47. § alapján járó kamatok megfizetésére.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 423.596 forintot, valamint ezen összeg után 2015. március 25-től a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező összegű kamatot. Kötelezte továbbá a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 22.000 forint + áfa, összesen 27.940 forint ügyvédi munkadíjból, 12.400 forint útiköltségből és 25.560 forint lerótt illetékből álló perköltséget.

Az ítélet indokolásának a fellebbezés szempontjából releváns részében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresete a Ptk. 6:520. §-a alapján teljes egészében megalapozott. Kifejtette, hogy a 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: földforgalmi törvény) 27. §-ának (1) bekezdés ab) pontja a mezőgazdasági igazgatási szerv eljárására vonatkozó rendelkezés, arra az alperes saját eljárása jogszerűsége során nem hivatkozhat. A földforgalmi törvény 24. §-a ugyanis egyértelmű kötelezettséget ró a helyi földbizottságra, nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy mely esetekben nem szükséges állásfoglalást kiadni. Az ingatlanok megszerzése érdekében folytatott és az alperesi magatartás miatt eredménytelen eljárás ügyvédi munkadíjban megnyilvánuló költséggel járt. Ez a költség az alperes jogszerű magatartása esetén is felmerült volna, az eredmény elmaradása miatt azonban szükségtelen kiadásként jelentkezik, melynek megtérítésére az alperes köteles. Kifejtette, hogy az alperes pervesztessége folytán a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesnek a perrel kapcsolatban felmerült és az ügyvédi munkadíjból, a lerótt illetékből, valamint az utazási költségből álló perköltségének megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte az elsőfokú ítéletnek a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján történő teljes egészében való megváltoztatását akként, hogy a felperes keresetét utasítsa el a bíróság és a felperest a teljes első- és másodfokú perköltségében is marasztalja. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Kérte továbbá, hogy a másodfokú bíróság kötelezze a felperest a 32/2003. IM rendelet alapján perköltség fizetésre azzal, hogy az alperesi képviselő ügyvédi munkadíja tekintetében áfa körbe tartozik.

Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ügyre vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezte, és helytelenül alkalmazta. Kifejtette, hogy a földforgalmi törvény 27. §-ának (1) bekezdés ab) pontja által hivatkozott 26. §-a a helyi földbizottság eljárására vonatkozó szabály, így a hallgatás jogával a jogalkotó felruházta a helyi földbizottságot. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az alperesi érvelést, miszerint a törvény indokolása és az Alkotmánybíróság határozata is elismeri, hogy a hallgatás joga megillette az alperest az akkor hatályos jogszabályok értelmében. Ebből következően az alperes hallgatása nem minősülhet jogellenes magatartásnak, tekintettel arra, hogy az alperesi jogszabály előírása szerint folytatta le az eljárását. Az alperest illeték fizetésre kötelező rendelkezés kapcsán kifejtette, hogy a 2012. évi CXXVI. törvény 41. §-ának (2) bekezdése alapján alanyi illetékmentességet élvez.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperesnek a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet szerint perköltségben való marasztalását kérte.