EH 1999.22 I. A házastársak közös tulajdonát képező szövetkezeti üzletrésznek a vagyonmérlegből való kihagyása sérti a teljes körű vagyoni rendezés elvét.
II. A szövetkezeti üzletrészek házastársak közötti elszámolásának a legcélszerűbb módja az, ha a bíróság a közös tulajdonú üzletrészeket azon névértékének az alapulvételével természetben megosztja. [Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (2)-(3) bek.]
A peres feleket vagyonnevesítés eredményeként - ugyanannál a szövetkezetnél munkaviszonyban töltött éveikre tekintettel - üzletrésztulajdon illette meg: a felperesnek 11000 forint, az alperesnek 100000 forint értékű üzletrésze volt. Nem volt vitás a perben az, hogy az említett üzletrészeket a felek a házassági életközösségük alatt kifejtett munkájuk ellenértékeként kapták és ezért az üzletrészek a házastársi közös vagyonhoz tartoznak.
Az elsőfokú bíróság a házastársi közös vagyon megosztására irányuló perben a fenti üzletrészeket közös vagyonként figyelembe vette.
A másodfokú bíróság a szövetkezeti üzletrészeket a felek közötti elszámolásból kihagyta. Méltánytalannak találta ugyanis, "a tulajdonként szereplő összegek névértékben való elszámolását, mert az üzletrészeknek tényleges forgalmi értéke nincs, ezért azokat a közös vagyon körében hagyta".
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet részben megváltoztatta: az alperes tulajdonaként nyilvánított 100000 forint névértékű szövetkezeti üzletrészből 44500 forint névértékű üzletrészt a felperes tulajdonába adott. Kötelezte az alperest, hogy 44500 forint névértékű szövetkezeti üzletrészről esetleg kiállított értékpapírt adjon ki a felperesnek. Az elsőfokú bíróság útján megkeresni rendelte a szövetkezetet, hogy a felek szövetkezeti üzletrészeinek nyilvántartását akként módosítsa, hogy mindkét fél tulajdonaként személyenként 55500 forint névértékű szövetkezeti üzletrészt tartson nyilván.
Iratellenes a jogerős ítélet azon ténymegállapítása, mely szerint a vitás üzletrészek tényleges forgalmi értéket egyáltalán nem képviselnének, és téves az a jogkövetkeztetése, hogy az üzletrészeknek a vagyonmérlegből való kihagyása annak "a felek közös vagyona körében meghagyásával" lenne azonos. A szövetkezet által kiadott igazolás adatai szerint a szövetkezet az üzletrészeket a perbeli időszakban a névérték 5%-áért vásárolta vissza. Ebből következik, hogy az üzletrész forgalmi értéke nem érte ugyan el annak névértékét, értéktelen azonban nem volt, hiszen a tényleges forgalmi értéke legalább a szövetkezet által fizetett vételárral volt azonos. Erre tekintettel pedig a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat sértené az, ha pusztán a névérték és a forgalmi érték közötti lényeges eltérés miatt az üzletrészek felek közötti elszámolását a bíróság mellőzné.
A szövetkezeti üzletrészek névértékének és a forgalmi értékének az egymáshoz viszonyított aránya a kereslet-kínálat alakulásától a szövetkezet gazdasági működésének az eredményességétől az ár- és értékviszonyok, illetőleg az egyéb körülmények alakulásától függően változhat: emelkedhet vagy csökkenhet. A házassági életközösség tartama alatt a szövetkezetben ledolgozott évekre tekintettel megszerzett szövetkezeti üzletrész pedig a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi, az ebből fakadó jogokat azonban a házasfelek és a szövetkezet, illetőleg más harmadik személyek közötti viszonyban a házassági életközösség tartalma alatt és a különválást követően egyaránt csak az a házastárs gyakorolhatja, akit a szövetkezet az üzletrész tulajdonosaként nyilvántartott. Nem az üzletrész-tulajdonos házastársnak a különvagyonába való utalását jelenti tehát az, ha az üzletrészek vagyonmérlegbe való felvételét a bíróság mellőzi.
A házastársak közös tulajdonát képező szövetkezeti üzletrésznek a vagyonmérlegből való kihagyása sérti a teljes körű vagyoni rendezés elvét, a névérték csupán 5%-át elérő forgalmi értékű üzletrésznek az üzletrész-tulajdonos házastárs terhére névértéken történő elszámolása pedig a közös vagyontárgyak értékének a megállapítására vonatkozó bírói gyakorlattal ellentétes. A szövetkezeti üzletrészek házastársak közötti elszámolásának a helyes módja ezért az, ha a bíróság a közös tulajdonú üzletrészeket azok névértékének az alapulvételével a Csjt. 31. §-ának (3) bekezdése alapján a házasfelek között természetben megosztja, vagy az üzletrészeket azok különváláskori, illetőleg a közös vagyon megosztásakori tényleges forgalmi értékének az alapulvételével az üzletrész tulajdonostárs kizárólagos tulajdonába adja.
Az utóbbi esetben az üzletrész tényleges forgalmi értékét az üzletrész-tulajdonos házastárs terhére csupán a vagyonmérlegbe kell beállítani, az előbbi esetben azonban nem mellőzhető a megfelelő névértékű üzletrésznek a nem üzletrész-tulajdonos házastárs kizárólagos tulajdonába való adása, az üzletrész-tulajdonos házastársnak az üzletrészről kiállított meghatározott névértékű értékpapíroknak a másik házastárs részére történő kiadására kötelezése, valamint a tulajdonosváltozásnak a szövetkezet által vezetett nyilvántartásba a szövetkezet megkeresése útján történő bejegyeztetése sem.
Tekintettel arra, hogy a felperes az üzletrészek fele-fele arányban történő természetbeni megosztását kérte, és a Csjt. 31. §-ának (3) bekezdése is egyértelmű abban, hogy a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni, a Legfelsőbb Bíróság a feleknek a házastársi közös vagyonba tartozó üzletrészeit - azok névértékének a megjelölése mellett - természetben osztotta meg. (Pfv.II.22.305/1996. sz.)