A Kúria Kfv.37144/2022/17. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi CXL. törvény (Kult. tv.) 92/B. §] Bírók: Balogh Zsolt, Dobó Viola, Hajas Barnabás, Kiss Árpád, Patyi András

Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.37.144/2022/17-I.

A Kúria Dr. Gálffy Tibor egyéni ügyvéd (cím1) által képviselt felperes1 (cím2) I. rendű, felperes2 (cím3.) II. rendű és felperes3 (cím4) III. rendű felpereseknek a Balsai Ügyvédi Iroda (cím5., ügyintéző: Dr. ifj. Balsai István) által képviselt Építési és Beruházási miniszter (cím6) ellen indított közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben, a Fővárosi Törvényszék 108.K.706.839/2020/46. számú ítélete ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában, a 2022. június 28. napján tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A Kúria felülvizsgálati tanácsa a Kfv.IV.37.144/2022. számú ügyben a felülvizsgálati eljárást, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 126. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalból felfüggeszti és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 34. § b) pontja alapján kezdeményezi, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjában és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdésében meghatározott hatáskörében eljárva vizsgálja meg a közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről és az azzal összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet 2. §-a alkotmányosságát, állapítsa meg annak alaptörvény-ellenességét és azt semmisítse meg.

A Kúria kezdeményezi továbbá, hogy az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (2) és (4) bekezdése alapján - mondja ki, hogy a közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről és az azzal összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet 2. §-a nem alkalmazható a Kúria előtt folyamatban lévő Kfv.IV.37.144/2022. számú ügyben.

Indokolás

I. [A normakontroll szempontjából releváns tényállás]

Az I. rendű, II. rendű és III. rendű felperesek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) alapján kérelmet nyújtottak be a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez (a továbbiakban: MNV Zrt.) a Szépművészeti Múzeum (a továbbiakban: Múzeum) gyűjteményébe tartozó, két táblakép visszaadása iránt. Jogutódi minőségüket jogutódlási lánc felállításával kívánták igazolni.

A restituciós eljárásra vonatkozó jogszabályok az alperes eljárása alatt megváltoztak, 2019. február 26. napján hatályba lépett az R1. hatályon kívül helyezéséről és az azzal összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.), amelynek 2. §-a szerint a folyamatban lévő és a megismételt eljárásokat a 3-5. §-ai szerint kell lefolytatni. Az egyes törvényeknek az épített és a természeti környezet védelmével, valamint a kulturális örökség védelmével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kulttv.) 4/A. §-át úgy módosította, hogy "állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjtemény, muzeális intézmény alapleltárából visszaigényelt kulturális javak visszaadására - erre vonatkozóan bejelentett igény esetén - abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az igénylő tulajdonjogát kétséget kizáróan bizonyítja". A Módtv. a Kulttv. V. részét a Kulturális javak visszaadására irányuló eljárás alcímmel egészítette ki, amely előírta, hogy az R2. alapján folyamatban lévő és megismételt eljárásokban is a Kulttv.-t kell alkalmazni. Az alperes a 2020. július 14. napján kelt MHF/305/5(2020) számú határozatában a felperesek "2018. szeptember 26. napján előterjesztett, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe és alapleltárába tartozó Régi Magyar Gyűjtemény 52.656 leltári számú, Maria Gravida című, valamint a Régi Magyar Gyűjtemény 52.657 leltári számú, Alexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzése című táblaképek visszaadása iránti igényét" elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperesek kérelme kétséget kizáró módon nem megalapozott, nem bizonyított, hogy a táblaképek egyéb fél tulajdonában álltak, nem bizonyított, hogy a táblaképek a múzeumban letétként voltak elhelyezve és a felperesek örökösi jogállása sem volt igazolható.

A felperesek keresetükben hivatkoztak arra, hogy az alperes egyik festmény esetében 1 év hat hónappal, a másik festmény kapcsán pedig 1 év 6 hónap 3 nappal túllépte az R1. 3. § és 4.§-ában meghatározott ügyintézési határidőket. Ha az R1.-be foglalt ügyintézési határidőket megtartják, akkor még az R2. hatálybalépése - 2019. február 26. napja - előtt, az R1. alapján kellett volna a döntést meghozni. Sérelmezték, hogy az alperes jelentősen túllépte az ügyintézési határidőt, ami az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés volt, mert ezzel és az igényérvényesítésüket megnehezítő, folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó R2.-vel a bizonyítási helyzetük terhessebbé vált.

Az alperes védirata szerint a felperesek bizonyítási kötelezettsége az R2. hatályba lépésével nem vált terhesebbé.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította és megállapította, hogy bár az alperes az ügyintézési határidőt túllépte, az nem hatott ki az ügy érdemére, mert az eljárás elhúzódása miatt a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazandó R2. alapján kellett az alperesnek a felperesek restitúciós igényét elbírálnia, nem alapíthatta a döntését az időközben hatályon kívül helyezett R1. szabályaira. Kifejtette, hogy az R2. 3. §-ának (1) bekezdésében előírt bizonyítási rend, elhagyva az állami tulajdonjog vizsgálatára irányuló rendelkezést, továbbra is azt tette a vizsgálat tárgyává, hogy a felpereseknek az állammal szembeni tulajdoni igénye igazolható-e. Az elsőfokú bíróság szerint az R2. a folyamatban lévő ügyekben való alkalmazása nem befolyásolta a felperesek eljárásjogi pozícióját, nem tette azt terhesebbé, ezért az ügyintézési határidő túlhaladása nem hatott ki az ügy érdemére.

A felperesek a jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben sérelmezték, hogy a bizonyítási teher megfordítása jogsérelmet okozott számukra. Ezt arra alapozták, hogy az alperes nem döntött kérelmükről határidőben, az R2. alkalmazása során pedig már nem az államnak, hanem az igénylőnek kell kétséget kizáróan bizonyítania, hogy jogszerű eljárásban szerzett tulajdont, az R1. szabályai szerint elegendő lett volna annak valószínűsítése is. Ezt pedig felülvizsgálati kérelmükben a bizonyítási teher megfordításaként értékelték.

Az alperes vitatta, hogy az R2. hatálybalépésével terhesebbé vált volna a felperesek helyzete, mert az R1. is hármas bizonyítási kötelezettséget írt elő. Az R1. szerinti eljárásban a felpereseknek bizonyítania kellett a saját tulajdonjogát, és ehhez képest kellett az állami tulajdon hiányát vizsgálni. A felpereseknek az R1. szerinti eljárásban is csak akkor volt kiadható az általa igényelt vagyontárgy, ha tulajdonjoguk bizonyított volt. Előadta, hogy a felperesek alaptalanul állítják azt is, hogy az eljárás elhúzódása elnehezítette volna számukra a bizonyítást, mert szabadon előadhatták észrevételeiket, okirati bizonyítékokat csatolhattak, bizonyítási indítványokat terjeszthettek elő.