A Fővárosi Törvényszék K.700019/2018/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 324. §, 335/A. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 21. §, 22. §, 83. §, 84. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §]

A ... Törvényszék

mint elsőfokú bíróság

.K..../20.../8.

A ... Törvényszék a Dr. Ritter Eszter Ügyvédi Iroda és a Dr. Máttyus Ádám Ügyvédi Iroda (értesítési cím: felperesi képviselők címe.; eljáró ügyvédek: dr. Ritter Eszter, dr. Máttyus Ádám) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Kőhalmi Attila versenytanácstag által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 "E", Alkotmány utca 5.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság az alperes 2016. január 11. napján kelt Vj.../2012. számú határozatát hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (azaz egymillió) forint perköltséget.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a Kúriához címzetten, a ... Törvényszéknél 4 példányban kell benyújtani.

I n d o k o l á s

A felperes egy globális, négyszereplős kártyás fizetési rendszert működtet, melyben a kártyabirtokosok, a bankkártyát kibocsátó bankok, a kereskedők és a kártya elfogadást mint szolgáltatást biztosító, elfogadó bankok vesznek részt. Amikor a kártyabirtokos fizetést kezdeményez a kártyájának a POS terminálon történő lehúzásával a kereskedőnél, egy automatikus üzenet indul a vásárlás összegével és a kártyabirtokos adataival az elfogadó bankon keresztül a kártyatársasághoz, amely továbbítja azt a kibocsátó bankhoz. A kibocsátó bank ellenőrzi, hogy van-e fedezet a kártyabirtokos számláján, és visszaküldi a kereskedőnek a fizetés engedélyezését vagy tiltását. A kereskedő napi szinten megküldi az általa lebonyolított összes bankkártyás művelet adatait a bankjának (az elfogadó banknak), aki továbbítja ezeket a kártyatársaság által üzemeltetett elszámolási és kiegyenlítési rendszerbe. Ezen keresztül történik a kibocsátó és elfogadó bank közötti tényleges elszámolás. A tranzakciókért különböző díjak kerülnek felszámításra, melynek speciális eleme a bankközi jutalék (vagy interchange díj), melyet az elfogadó bank térít meg fizetési műveletenként a kibocsátó bank részére. Ugyanakkor kereskedői jutalékot számít fel a kártyás vásárlások után az elfogadó bank, így a bankközi jutalékot az elfogadó bankok a gyakorlatban áthárítják a kereskedőkre, akik - mivel nem tehetnek különbséget fizetési mód alapján ügyfeleik között - erre tekintettel határozhatják meg áraikat. A bankközi jutaléknak ezen sajátos elhelyezkedésből fakad, hogy minél magasabb a bankközi jutalék, amelyet a kibocsátói oldal (kártyabirtokos és kibocsátó bank) kap, annál nagyobb a kibocsátó bank bevétele és annál alacsonyabb a kártyabirtokosnak a tranzakció költsége. Az elfogadói oldal (kereskedő és elfogadó bank) helyzete viszont fordított: minél alacsonyabb a bankközi jutalék, annál alacsonyabb a kártyaelfogadás költsége. Az interchange díj lehet fix összeg, a tranzakció meghatározott százaléka, de a kettő kombinációja is. A bankkártya rendszeren belül a versenynek is több dimenziója különböztethető meg. Az első az ún. "upstream" versenyben testesül meg, ami a kártyatársaságok versenyét jelenti, míg a kártyarendszer ún. "downstream" részében a bankok helyezkednek el, kibocsátói és elfogadói oldalon. Ez a kétoldalúság a kártyatársaságok közötti, upstream versenyben is megnyilvánul: a kibocsátói oldalon a kártyatársaságok abban érdekeltek, hogy bankkártyáikból minél több bank minél többet bocsásson ki, míg az elfogadói oldalon azért versenyeznek, hogy minél több kereskedő fogadja el fizetési eszközként a bankkártyát. A kártyatársaságok mindkét oldalon a bankokkal és nem a végső ügyféllel érintkeznek.

Az alperes 2012. június 13-án versenyfelügyeleti eljárást indított a felperes ellen, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése tárgyában. Az eljárást lezáró, 2016. január 11. napján kelt Vj/.../2012. számú határozatában azt állapította meg, hogy a felperes 2011. február 8-tól 2013. december 31-ig gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított meg a bankközi jutalékának a versenytársának a piacról való kiszorítására alkalmas módon történő meghatározásával. Ezért 88.000.000 forint bírságot szabott ki felperessel szemben. Határozatának indokolásában az alperes rögzítette az eljárás tárgyát (I. fejezet), a tényállás (A rész) keretében bemutatta az eljárás alá vont vállalkozást (II. fejezet), az érintett terméket és piacát (III. fejezet). Rámutatott, hogy a betéti kártyák hazai piaca lényegében két szereplős, azaz ún. "duopol" piac, ahol a hazai bankok a felperes és a "A" (a továbbiakban: "A") betéti kártyáit bocsátják ki (III. fejezet 4.). Majd ismertette az előzményeket (IV. fejezet 1-2.) és az azok folytán kialakult piaci helyzetben a felperes magatartását (IV. fejezet 3.). Szerepeltette a versenytárs véleményét, mely szerint a felperes által alkalmazott bankközi jutalék ellehetetleníti a fizetési rendszerek egyenlő feltételek melletti versenyét a magyarországi piac tekintetében, így a versenyt alapjaiban torzítja, ezzel kárt okozva minden piaci szereplőnek (V. fejezet). Részletezte a felperesnek az eljárás során előterjesztett álláspontját (VI. fejezet). A jogi értékelésén belül (B rész) elsőként megállapította, hogy a vizsgált magatartás annak jellegéből és a piac jellemzőiből fakadóan érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, így a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. §-a mellett az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 102. cikkét is alkalmazni szükséges (VII. fejezet). Összefoglalta a gazdasági erőfölény tilalmának jogszabályi és jogalkalmazási hátterét (VIII. fejezet 1.). Az érintett termékpiacként a betéti kártya kibocsátás up-stream piacát jelölte meg, míg érintett földrajzi piacként Mo egész területét tekintette (VIII. fejezet 2.). Elsősorban azt vizsgálta, hogy a felperes gazdasági erőfölényben volt-e az érintett időszakban a földrajzi- és termékpiacon. Ennek eredményeként jutott arra, hogy a felperes magas piaci részesedésére, a piaci részesedések alakulásának trendjére, a "A" kötelezettségvállalásából eredő árazási korlátjára, a kibocsátó bankok korlátozott versenynyomására, a felperes pénzügyi- és tőkeerejére, valamint a magas belépési korlátokra és a potenciális versenytársak teljes hiányára figyelemmel a felperes egyértelműen gazdasági erőfölényben volt (VIII. fejezet 3-4.). A jogsértés érdemi értékelését a IX. fejezetben rögzítette.

Az alperes vizsgálta a mentesülés lehetőségét és megállapította, hogy a felperes jogsértő magatartása nem igazolható objektív vagy hatékonysági kritériumok alapján (X. fejezet) ezért a felperesi kötelezettségvállalási indítványnak nem adott helyt (XI. fejezet).