A Debreceni Ítélőtábla Bf.761/2011/5. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 29. §, 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 117. §, 348. §, 349. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.761/2011/5.sz.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2011. november 28-án megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette az alábbi

végzést:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. szeptember 7. napján kihirdetett 11.B.357/2010/76. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I.r. vádlott tekintetében helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 3.750 (háromezer-hétszázötven) Ft - I.r vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel.

Indokolás:

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az első fokú határozatával I.r. vádlottat a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés első fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen I.r. vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. Más jogosult nem élt jogorvoslattal, így a határozat a garázdaság vétsége miatt marasztalt II.r. vádlottal szemben első fokon jogerőre emelkedett.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.412/2011/1-II. számú átiratában, és képviselője a nyilvános ülésen a védelmi fellebbezést alaptalannak találva az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta I.r. vádlott esetében.

A nyilvános ülésen a védő az enyhítést célzó fellebbezést fenntartotta.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 349. § (1) bekezdése szerint a fellebbezéssel érintett I.r. vádlottra nézve a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta.

A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást nagy gondossággal és alapossággal, döntően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Kisebb részben tért el csak a perjogi normától és a követett bírói gyakorlattól akkor, amikor a vádlottakat azt megelőzően nyilatkoztatta a váddal kapcsolatos álláspontjukról, hogy kioktatta őket a Be. 117. § (2) bekezdés szerint a hallgatás jogára (11.B.367/2010/30.sz.jkv.2-3.o.)

Az ítélőtábla már több döntésében részletezte a vádlott kihallgatásának menetével kapcsolatos álláspontját ( Bf.II.640/2006.sz., Bf.II.146/2006/17.sz., Bf.II.216/2006.sz., Bf.II.503/2006.sz.), de szükséges a konkrét ügyben is utalni rá, hogy a váddal kapcsolatos terhelti nyilatkozatra csak a hallgatási jogra figyelmeztetés után kerülhet sor.

A kiemeltektől eltekintve a megyei bíróság igen alaposan, példaértékűen folytatta le a bizonyítást.

A megyei bíróság ügyfelderítési kötelezettségének mindenben eleget téve helyes és hiánytalan, azaz megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 351. § (1) bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt.