BH+ 2013.2.74 I. A közbenső mérleg elbírálásához a felszámolónak azokat az iratokat kell becsatolni, melyek alátámasztják a mérlegadatokat. Ha a bíróság nem találja kielégítőnek a becsatolt iratokat, úgy hiánypótlásra kell felhívnia a felszámolót [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §, 52. § (3) és (4) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. § (7) bek., Pp. 95. §].

II. A felszámoló felmentésének alapjául szolgáló határozat hatályon kívül helyezése esetén nincs helye a felszámolói tisztségbe való visszahelyezésnek [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6)-(8) bek.].

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A 2004. augusztus 19-én előterjesztett kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság a 2004. november 12-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el az adós felszámolását, amelyben felszámolóként a K. Zrt. került kijelölésre.

A felszámoló 2005. január 17-én az adós telephelyén a vagyonátadó leltárt felvette, január 20-án azonban a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóságának Gazdaságvédelmi Osztálya a számviteli dokumentumokat lefoglalta. A felszámoló az adós vezetője által 2004. november 11-i fordulónapra készített, 2005 februárjában a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérlegből és mellékleteiből nehézkesen, tételenkénti egyeztetéssel tudta a vagyont számba venni, a követelések pontos összegét meghatározni, a hitelezők által benyújtott igényeket számszerűsíteni.

Az elsőfokú bíróság tíz alkalommal hívta fel a felszámolót a közbenső mérleg, zárómérleg benyújtására, vagy a benyújtás akadályának a közlésére, négyszer meg is bírságolta 2006 májusa és 2007 áprilisa között. A felszámoló először azt nyilatkozta, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet kíván benyújtani; majd közölte, hogy sok és nagyösszegű per van folyamatban, az iratanyag lefoglalás hatálya alatt áll, mely megnehezíti az egyeztetést; utóbb - 2007 közepétől 2008. április 30-ig - többször (ugyanazon szövegű beadvánnyal) arra hivatkozott, hogy a hitelezői igények egyeztetése folyamatban van.

A felszámoló az első, 2007. december 31-i fordulónapra készített közbenső mérleget 2008. május 22-én nyújtotta be, melyet a bíróság 2009. március 3-án hagyott jóvá 64. sorszámú végzésével. Az A. Kft. hitelező fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla 2011. január 25-én hozott határozatával a végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló által készített közbenső mérlegből a nyitó mérleg és a közbenső mérleg adatai közötti összefüggések, eltérések indokai megnyugtató módon nem voltak megállapíthatók, illetve ellenőrizhetők és azokról a felszámoló a hitelezői észrevételre adott válaszában sem adott kellő részletességű, elfogadható tartalmú tájékoztatást.

Az elsőfokú bíróság részére meghagyta a következőket: "A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót arra, hogy az adós követeléseit illetően a nyitó- és közbenső mérlegek adatai közötti változásokat kellő részletességgel ismertesse, indokolja és - szükség esetén - okirati bizonyítékokkal támassza alá. Ennek keretében a felszámoló tételesen mutassa ki, hogy az adósnak a nyitómérlegben még nyilvántartott követelései közül mely követelések behajtásától és milyen okból tekintett el, illetőleg milyen adatok ismeretében minősítette azokat behajthatatlannak. A hitelezők - esetleges - további észrevételeivel érintett, kivezetett, vagy behajthatatlannak minősített követelések vonatkozásában pedig a felszámolót fel kell hívni az okirati (vagy egyéb) bizonyítékai benyújtására, vagy bejelentésére is, amelynek eredményeként további bizonyítási eljárás lefolytatása is szükségessé válhat, ha azt a felek indítványozzák."

Felhívta az elsőfokú bíróságot arra is, hogy a megismételt eljárásban elsőként az A. Kft. és a J. Kft. hitelezők felszámoló felmentésére irányuló kérelmét bírálja el.

2009. május 12-én nyújtotta be "elfogultsági kifogását" az A. Kft., valamint a J. Kft. "fa", melyben kérték a felszámoló "tisztségéből való visszahívását", mert álláspontjuk szerint a felszámoló olyan mértékben megsértette a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 48. §-ában foglaltakat, hogy tisztségének viselésére nem alkalmas.

A kifogás alátámasztására előadták, hogy az adós és a C. Bank Rt. között Lombard hitelszerződés állt fenn, melyet közraktárjegyekkel biztosítottak. A C. Bank Rt. 2004. augusztus 19-én felmondta az adóssal kötött hitelszerződését és 2004. augusztus 20-án (helyesen 23-án) a közraktári jegyek alapján az Á. Rt.-nél levő, az adós által közraktároztatott árukat kitárolta. Az adós a C.Bank Rt. részére a számlákat kiállította, melynek módosítását a Bank nem kérte. A felszámoló a C.Bank Rt.-nek utólagos árengedményt adott 293 982 979 Ft értékben, melynek eredményeként a C. Bank Rt. az adós kötelezettségeiért kezességet vállaló J. Kft. vagyonára is kiterjesztette az igényét, és a társaság emiatt felszámolás alá került. Hangsúlyozták, hogy a felszámoló köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról és megőrzéséről (Cstv. 48. §). A közraktári jegy, mint értékpapír nem teszi lehetővé azt, hogy a visszaváltott értékpapír tekintetében a jogosult minőségi kifogással éljen. Ebben a tekintetben a felszámoló jogszabályt sértett. Mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy a felszámoló nem járt el elfogulatlanul a felszámolási eljárás során, ezért kérték a felmentését. Az A. Kft. becsatolta az Engedményezési szerződést, melyből megállapíthatóan a C. Bank Rt. követelésének engedményesévé vált.

A felszámoló azzal védekezett, hogy a kifogás elkésett, mert az előterjesztőknek évek óta tudomása volt az általuk előadottakról, emellett érdemben is kifejtette az álláspontját a kifogás megalapozatlanságáról.

A másodfokú bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyező döntése után - a bíróság felhívására - már csak az A. Kft. nevében nyilatkozott a jogi képviselő. A felszámoló súlyosan jogszabálysértő magatartásaként azt jelölte meg - részletesen ismertetve a bíróság felhívásait és a felszámoló nyilatkozatait -, hogy a közbenső mérleg elkészítésére csak 2008 májusában került sor, ezért a Cstv. 50. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség súlyos megsértése állapítható meg, s ez a rendkívüli mértékű határidő-mulasztás önmagában megalapozza a felszámoló kizárását nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is. A rendkívüli mértékű időveszteség az adósnak és a hitelezőinek is felmérhetetlen károkkal jár. Ismételten hivatkozott a C. Bank Rt.-vel kapcsolatos jogügyletekben az - állítása szerint - jogszabálysértő, az adós vagyonát csökkentő magatartásra.

Az elsőfokú bíróság 89. sorszámú végzésében felhívta a felszámolót a másodfokú határozatban foglaltak szerint a közbenső mérleg 15 napon belül történő átdolgozására, azzal, hogy "az adós követeléseit illetően a nyitó- és a közbenső mérleg adatai közötti változásokat kellő részletességgel ismertesse, indokolja és - szükség esetén - okirati bizonyítékokkal támassza alá". Felhívta arra is, hogy éves bontásban mutassa be az eljárás során történteket.