BH 1974.9.363 Az ifjúság elleni bűntett veszélyeztetési bűncselekmény; megvalósulásához elégséges, hogy a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését a bűncselekmény súlyosan veszélyeztesse.

A feleségével hosszabb időn keresztül - gyermekei jelenlétében - rendkívül durván bánó, tettlegességekre vetemedő és ezzel a gyermekei erkölcsi és szellemi fejlődését is súlyosan veszélyeztető apával szemben ifjúság elleni bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés felfüggesztése nem indokolt [Btk. 64. §, 70. §, 274. § (1) bek.].

A járásbíróság a vádlottat 1 rb. ifjúság elleni bűntett és 1 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte.

A járásbíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott 1957. szeptemberében kötött házasságot a feleségével. Házasságukból két gyermek született, 1958. június 27-én Antal és 1963. szeptember 8-án Tibor utónevű.

A vádlott és házastársa között hosszú időn keresztül a házasélet békés volt. A vádlott messzemenően gondoskodott gyermekei létfenntartásáról és neveléséről. A feleség 1972 őszén azonban arról értesült, hogy férje munkahelyén az egyik fiatal női dolgozóval - tanítványával - tart közelebbi kapcsolatot. Tapasztalta azt is, hogy ettől az időtől kezdve a vádlott eltávolodott tőle, durván beszélt vele, többször tettlegesen bántalmazta.

A feleség 1973 húsvétján hozta tudomására a vádlottnak azt, hogy értesülése szerint az előbb említett tanítványával tart kapcsolatot, amit érthető módon kifogásolt. Ettől az időtől kezdve a vádlott és a házastársa között a kapcsolat megromlott. A vádlott minden ok nélkül gyakran - hetente többször is megismétlődően - kiskorú gyermekei előtt becsmérlő, durva, trágár szavakkal szidalmazta, lekurvázta a házastársát. Ilyen alkalmakkor ugyan a vádlott a gyermekeit nem bántalmazta, de azok észlelve a vádlott durva magatartását - melyet anyjukkal szemben tanúsított - a vádlottól féltek, rettegtek.

A vádlott 1973. augusztus vagy szeptember hónapban - közelebbről meg nem határozható időben - kiskorú gyermekei jelenlétében lakása udvarán szintén szitkozódó szavak kíséretében a házastársához hajított egy locsolókannát, majd egy kést is utána dobott és felszólította őt, hogy takarodjon a lakásból. A gyermekek ekkor is sírtak, kérlelték a vádlottat, hogy ne üldözze az anyjukat. 1973. október közepén a vádlott az éjszakai órákban tért lakására. Ebben az időben a házastársa és a két gyermek már aludt. A vádlott nem talált otthon cigarettát. Felébresztette a feleségét, őt az ágyból kirángatta, tettlegesen bántalmazta. A gyermekek is felriadtak, ismét sikongva kérték a vádlottat arra, hogy az anyjukat ne bántalmazza. Az egyik gyermek megtakarított pénzéből pénzt is adott a vádlottnak, hogy ezen vásároljon cigarettát.

A vádlott 1973. november 4-én kifogásolta, hogy a felesége késedelmesen tért haza a bolti és a piaci bevásárlásokból. Eközben ismételten becsmérlő szavakkal illette a házastársát, lekurvázta gyermekei jelenlétében. Az eset alkalmával a házastársára több ökölcsapást mért. Az ütések a felesége arcát érték, s ugyanakkor a vádlott a felesége combját is megrugdosta. A további bántalmazást az odaérkező S. F. és a vádlott Antal utónevű gyermeke akadályozták meg.