A Pécsi Ítélőtábla Fkf.2/2017/16. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 338. §, 339. §, 348. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 160. §, 370. §] Bírók: Bencze Beáta, Hudvágner András, Makai Lajos

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Fkf.I.2/2017/16. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2017. évi július hó 5. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt fk. I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.Fk.82/2016/56. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

A Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj-I.92/2016. számú bűnjeljegyzék 75-80. sorszám alatt nyilvántartott bűnjelek tárgyletétként történő kezelésének elrendelését mellőzi és azok megsemmisítését rendeli el.

A vádlottakat 412.783 (négyszáztizenkettőezer-hétszáznyolcvanhárom) forint bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére kötelezi, míg 3.823.296 (hárommillió-nyolcszázhuszonháromezer-kettőszázkilencvenhat) forint az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába mindkét vádlott vonatkozásában a 2016. évi november hó 29. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja.

Kötelezi fk. I.rendű vádlottat 17.980 (tizenhétezer-kilencszáznyolcvan) forint, II.rendű vádlottat 30.000 (harmincezer) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére az államnak.

Indokolás

A Kaposvári Törvényszék a 2016. évi november hó 29. napján kelt 15.Fk.82/2016/56. számú ítéletében fk. I.rendű vádlottat a Btk.160.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette és a Btk.370.§ (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontjára figyelemmel, a (3) bekezdés b) pontjának ba) alpontja szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 17 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fiatalkorúak börtönében rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság az I. r. vádlott vonatkozásában a Siófoki Járásbíróság 4.Fk.506/2013/6. számú ítéletével kiszabott 6 hónap fiatalkorúak fogháza büntetés végrehajtását elrendelte.

II.rendű vádlottat a Btk.160.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette és a Btk.370.§ (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontjára figyelemmel, a (3) bekezdés b) pontjának ba) alpontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt, az emberölés bűntettében mint visszaesőt, a lopás bűntettében mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban 30 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a II. r. vádlott vonatkozásában a Kaposvári Városi Bíróság 1.Bk.111/2011/1. számú határozatával kapcsolatosan engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

Fk. I.rendű vádlottal szemben 3.500 forint, míg II.rendű vádlottal szemben 233.365 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a bűnjelekről és részben egyetemlegesen, részben külön kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fk. I.rendű vádlott és védője enyhítés, II.rendű vádlott enyhítés, védője az élet elleni bűncselekménynek halált okozó testi sértés bűntetteként történő minősítése és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is a bűnösségi körülmények kiegészítésén túlmenően az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A vádlottak védői a nyilvános ülésen bejelentett jogorvoslati kérelmeiknek megfelelő tartalommal szólaltak fel, azonban II.rendű vádlott másodfokú eljárásban kirendelt védője bizonyítási indítványt terjesztett elő és indítványozta a II. r. vádlottról készített igazságügyi pszichiáter- és pszichológus szakértői vélemény kiegészítését.

A másodfokú bíróság a bejelentett jogorvoslati kérelmeket és a II. r. vádlott védője által előterjesztett bizonyítási indítványt nem találta megalapozottnak.

Az ítélőtábla a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól; az teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást, vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

Már a nyomozó hatóság is az ügy kiemelkedő tárgyi súlyának megfelelő körültekintéssel, szakszerűséggel folytatta le a nyomozást oly módon, hogy maradéktalanul felderítette, összegyűjtötte és biztosította a jogi jelentőséggel bíró tények feltárásához szükséges bizonyítási eszközöket. A perrendi előírások megtartásával lefolytatott bizonyítási eljárás keretében az elsőfokú bíróság ezeket a bizonyítékokat egyenként, illetve egymással összevetve megvizsgálta, majd azok kellő részletességű és a logika szabályaival is összhangban álló értékelésével rekonstruálta a múltbeli történéseket, számot adva az egyes bizonyítékok tartalmi hitelességéről, elfogadásának, vagy elvetésének okairól.

Az indokolási kötelezettségét tehát az elsőfokú bíróság - ténybeli és jogi szempontból egyaránt - megfelelően teljesítette.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érvelésével mindenben egyetértett. Ezért, valamint arra figyelemmel, hogy a vádlottak és a védők a büntetőjogi felelősség megállapítását jogorvoslati kérelmükben nem sérelmezték, mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek:

Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a bizonyítékok értékelése során elsődleges fontosságot fk. I.rendű vádlott beismerő vallomásának tulajdonított, amely saját magára és II.rendű vádlottra nézve is terhelő volt. Kétségtelen, hogy ezen vallomás tartalmi elemei az eljárás során némileg módosultak, azonban a cselekmény elkövetésében részt vevő személyeket és szerepüket illetően az indíték, az elkövetési idő, a házba történő bejutás módja és a bántalmazás lefolyása tekintetében mindvégig következetes volt.

Hangsúlyozni szükséges, hogy fk. I.rendű vádlott a terhére rótt bűncselekmények vonatkozásában tett részletes beismerő vallomását az eljárás során mindvégig fenntartotta. II.rendű vádlott a 2015. évi június hó 30. napján foganatosított gyanúsítotti kihallgatása során szintén beismerő vallomást tett, azt azonban 2015. augusztus 19. napján visszavonta, melynek elfogadható indokát nem adta.