BH 2014.11.341 A hitelezői igény privilegizáltként történő nyilvántartásba vételéhez arra is szükség van, hogy a felszámolónak határidőn belül átadják a hitelezői követelés biztosítékára vonatkozó iratokat [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek., 51. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Fpkf.43149/2013/3., Kúria Gfv.30337/2013. (*BH 2014.11.341*)

***********

[1] Az adós felszámolását a bíróság 2011. október 26-án indította meg, felszámolóként az A. Kft.-t jelölve ki.

[2] A hitelező 2011. október 28-án kelt levelében jelentette be a felszámolónak a hitelezői igényét 3 425 778 Ft + 34 258 Ft összegben. Közölte, hogy követelését a 2011. szeptember 25-ig az adós folyószámláján könyvelt tartozások és a hitelezői igény bejelentését megelőzően elvégzett folyószámla egyeztetésről készült jegyzőkönyv alapul vételével jelentette be. Levelében nem utalt arra, hogy az adós e tartozásával kapcsolatban bármilyen végrehajtási eljárást folytatott volna le.

[3] A felszámoló a hitelezői igényt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés e)-g) pontjaiba sorolta be, melyről 2011. december 2-án kelt levelében értesítette a hitelezőt.

[4] A hitelező 2012. május 2-án kérte a felszámolótól, hogy a követelést 2 246 778 Ft erejéig a Cstv. 49/D. §-a szerint igazolja vissza, mert 2008. május 21-én az adós tulajdonában álló gépjárművet végrehajtási eljárás során lefoglalta. A foglalási jegyzőkönyvet a felszámolónak megküldte.

[5] A felszámoló 2012. május 14-én kelt levelében közölte, hogy miután a hitelező a végrehajtási joggal biztosított - az eljárásban zálogjoggal biztosított követelésként megjelölt - követeléséről már az igényének bejelentésekor tudott, de azt a jogvesztő - 180 napos - határidőn belül nem ekként jelentette be, ezért a hitelezői igényt privilegizált igényként elfogadni nem tudja, a Cstv. 37. § (3) bekezdésében szabályozott jogvesztő határidő eltelte miatt.

[6] A hitelező 2012. május 23-án kelt és 30-án postára adott kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a korábban már visszaigazolt hitelezői igény Cstv. 49/D. § szerinti kielégítési rangsorba való besorolására. Álláspontja szerint a Cstv. 49/D. §-a nem határoz meg külön határidőt a hitelezőnek arra nézve, hogy a már határidőben bejelentett hitelezői igényével kapcsolatban kérje a felszámolótól a Cstv. 49/D. § szerinti kielégítési rangsorba való besorolást. A Cstv. 37. §-ában foglalt határidő a Cstv. 49/D. §-ában biztosított lehetőség megítélésére nem terjeszthető ki.

[7] A felszámoló fenntartotta a hitelezővel közölt álláspontját.

[8] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.

[9] A hitelező által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg, s döntése is helyes azzal a módosítással, hogy a kifogás elkésett. A hitelező a korábban bejelentett hitelezői igényének besorolását kifogásolta, elmulasztva a kifogás előterjesztésére a Cstv. 51. § (1) bekezdésében megszabott 8 napos határidőt. A hitelező is hangsúlyozta a fellebbezésében, hogy nem új igényt jelentett be, hanem a korábban bejelentett hitelezői igény kielégítési módját kérte megváltoztatni.

[10] A másodfokú bíróság szerint a hitelező a felszámolónak a bejelentett igénye besorolására vonatkozó közlését 2011. december 13-án átvette, az ezt követő naptól számított 8 nap alatt terjeszthetett volna elő kifogást. Ehhez képest a 2012. május 23-án előterjesztett kifogás elkésett.

[11] A hitelező felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és azt, hogy a Kúria az elsőfokú végzés megváltoztatásával adjon helyt a kifogásnak. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését, továbbá hogy a Kúria kötelezze a felszámolót a kifogás jogerős elbírálásáig - amennyiben a zálogtárgy értékesítése megtörtént - arra, hogy a zálogjoggal biztosított követelés alapján a hitelezőnek járó összeget különítse el. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 51. § (1) bekezdését. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló hitelezői igényt visszaigazoló levele a bejelentésnek megfelelően tartalmazta az igényét, tehát őt az abban foglaltak miatt nem érte sérelem. A sérelem akkor érte, amikor a 2012. május 2-án kelt levelében kérte, hogy a fel­számoló sorolja át a követelése egy részét a Cstv. 49/D. §-ába, s ezt a felszámoló megtagadta. Ekkor szerzett tudomást a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről - amely az átsorolás megtagadása -, s ehhez képest határidőben nyújtotta be kifogását.

[12] Jogszabálysértőnek állította a másodfokú bíróság végzését azért is, mert helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzésének azt a megállapítását, mely szerint mint hitelező csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti rangsorban kaphat kielégítést. Mivel nem vagyont terhelő zálogjoga volt, ezért ilyen módon biztosan nem kaphat kielégítést.

[13] Hangsúlyozta, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti eljárásnak az a feltétele, hogy a zálogjogosult a követelést bejelentse, követelése ne legyen függő követelés, és a nyilvántartásba vételi díjat fizesse meg. Miután a hitelezői igényét bejelentette, a nyilvántartásba vételi díjat befizette és a követelése nem függő követelés, ezért a felszámoló a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint köteles eljárni, függetlenül attól, hogy a hitelező kérte-e, hogy a felszámoló a Cstv. 49/D. § szerint igazolja vissza a követelését.

[14] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Utalva a Cstv. 37. § (1) bekezdésére kifejtette, hogy a hitelezői igénybejelentésnek a követelés biztosítotti voltára is ki kell terjednie.

[15] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s azt érdemben nem találta jogszabálysér­tőnek.

[16] A Kúria álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor az eredeti hitelezői igénybejelentés visszaigazolásával szembeni kifogásként értelmezte a hitelező beadványát. Az eljárás irataiból ugyanis egyértelműen megállapítható, a hitelező az eredeti hitelezői igénybejelentésében meg sem említette azt, hogy végrehajtási eljárás során az adós vagyontárgyát lefoglalták. A felszámoló tehát a hozzá bejelentett igényt, a számára rendelkezésre álló iratok alapján megfelelően igazolta vissza. A hitelezőnek ekkor nem volt oka kifogást előterjeszteni, és az nem is lett volna megalapozott, mert a felszámoló nem sértett jogszabályt, és a hitelezőnek a Cstv. 51. § (1) bekezdésében megkövetelt érdeksérelme sem volt megállapítható.

[17] A kifogás - ahogyan arra a hitelező is helyesen hivatkozott - azt sérelmezte, hogy az utólag benyújtott, a privilegizált kielégítést lehetővé tevő iratokat nem fogadta be a felszámoló.

[18] A felülvizsgálati kérelem azonban érdemben alaptalan.