A Fővárosi Törvényszék K.35871/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (AGRÁRTÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi XVII. törvény (Támtv.) 41. §, 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 27. §, 113/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet 4. §, 5. §] Bíró: Bögös Fruzsina

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.35871/2010/4.*, Kúria Kfv.35731/2011/5.

***********

Fővárosi Bíróság

27.K.35.871/2010/4.

a magyar köztársaság nevében!

A bíróság a dr. Jobbágy Ügyvédi Iroda (cím eljáró ügyvéd: dr. Jobbágy Krisztina) által képviselt felperes neve (cím), Ivanovits Ügyvédi Iroda (cím eljáró ügyvéd: dr. Ivanovits Andrea) által képviselt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve (cím) alperes ellen, agrárügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított peres eljárásában meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2010. május 25. napján kelt, 168/1501/1014 14/2009. számú határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint perköltséget.

A kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS

A felperes az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2009. évtől nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 113/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: R1.) alapján 2009. november 2. napján támogatás iránti kérelmet terjesztett elő a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Közvetlen Támogatások Igazgatóságánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). A felperes támogatási kérelméhez üzleti tervet és annak részeként pénzügyi tervet nem nyújtott be, azt önkéntes hiánypótlás keretében 2009. november 19. napján csatolta.

Az elsőfokú hatóság 2010. március 23. napján kelt 168/1501/1 014/10/2009. számú határozatával a támogatási kérelmet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a gazdálkodási tevékenységre vonatkozó üzleti és pénzügyi terv nem ért el összesen legalább 50 pontot, így az nem felel meg az R1. 4. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. május 25. napján kelt 168/1501/1014 14/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az önkéntes hiánypótlás során becsatolt üzleti terv és pénzügyi terv csupán azon adatai kerültek kiértékelésre, melyek nem kizárólag pontozás szempontjából veendők figyelembe, így a pénzügyi terv üzemeltetési-hatékonysági vizsgálat adatai és a kommunikációs terv adatai. Mivel a pénzügyi terv és az üzleti terv részbeni kiértékelése során az előbbi vonatkozásában 4 pont, az utóbbi vonatkozásában 3 pont került megállapításra, és az így összesen megállapított 7 pontra tekintettel kellett elutasítani a támogatási kérelmet, tekintve, hogy az üzleti terv és a pénzügyi terv értékelése során legalább 50 pontot kell elérni. A vonatkozó jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, mely kötelezné a hatóságot a hiánypótlás során utólag becsatolt üzleti terv teljes körű kiértékelésére és pontozására, méltányosság gyakorlására pedig nincs lehetőség. Az alperes a döntését az R1. 4. § (1) bekezdés d) pontjára, a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, a halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: MVH törvény) 41. § (5) bekezdésére, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet (a továbbiakban: R2.) 27. § (1) bekezdés i) pontjára alapította.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, kérte továbbá perköltségben történő marasztalását.

Fenntartotta azon álláspontját, mely szerint az üzleti és a pénzügyi terv hiánypótlás keretében benyújtható, és ezáltal kötelezően elbírálandó, egyrészt azért, mert azok hiánya nem érdemi vizsgálat nélküli elutasítási jog, másrészt azért, mert azok nem csupán a pontozás, hanem az alapjogosultság megléte, megszerzése és ellenőrzése szempontjából is figyelembe veendők. A jogszabály célja, hogy az opcionálisan benyújtandó mellékletekre ne legyen hiánypótlási kötelezettsége a hatóságnak, nem pedig az, hogy az alapjogosultság tekintetében ügydöntő mellékletek esetében kizárja azok későbbi hiánypótlás keretében való benyújtását. Az zal érvelt továbbá, hogy az üzleti és a pénzügyi terv nem bontható szét kizárólag pontozási szempontból figyelembe veendő, illetve nem kizárólag pontozási szempontból figyelembe veendő adatokra. Azok önálló egységként kezelendők, teljes egészében figyelembe kellett volna vennie az alperesnek, nem jogszabályszerű, ha az üzleti és a pénzügyi terv egy részét elfogadja hiánypótlásként, másik részét pedig nem. Amennyiben ez lett volna a jogalkotó szándéka, úgy a jogszabályban egyértelműen meghatározta volna mind a pénzügyi, mind az üzleti terv azon részeit, melyeket kizárólag pontozási szempontból lehet figyelembe venni, és melyeket nem. Utalt az R1. 5. § (4) bekezdésére, mely említést tesz a kizárólag pontozás szempontjából figyelembe vehető mellékletekről, az üzleti terv és az annak részét képező pénzügyi terv azonban álláspontja szerint nem tartoznak e körbe. Az alperes az R2. 27. § (3) bekezdésére hivatkozva úgy tartotta, hogy a benyújtott üzleti és pénzügyi tervnek a kommunikációs terv és a vállalkozás társadalmi felelősségvállalása fejezetei nem kizárólag pontozási szempontból veendők figyelembe, és ezáltal lehetőség van a hiányosságuk pótlására. Az R2. 27. § (3) bekezdése szerint azonban ezek benyújtása opcionális, függetlenül az üzleti terv benyújtási kötelezettségétől. E rendelkezésre hivatkozással tehát az alperes elismeri, hogy az üzleti terv és az annak részét képező pénzügyi terv kötelezően benyújtandó, tehát hiánypótolás keretében benyújtható dokumentum, így kifogásolta, hogy az elsőfokú hatóság nem vette figyelembe a határozata meghozatalakor már rendelkezésére álló dokumentumokat. Az alperes ezzel álláspontja szerint megsértette az MVH törvény 41. § (5) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségét, valamint téves jogszabály értelmezése sérti az ügyfél Ket. 4. §-ában foglalt tisztességes ügyintézéshez való jogát. Ugyanakkor az alperes nem is jár el egységesen az üzleti és pénzügyi terv értékelése során, ugyanis olyan határozatot is hozott, melyben a jelen határozatban foglaltakkal ellentétesen döntött. A felperes keresetében az elsőfokú eljárás során elkövetett jogszabálysértésekre is hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság megsértette a Ket. 1. § (2) bekezdését, 2. § (3) bekezdését, 3. § (2) bekezdését, 4. § (1) bekezdését és 72. § (1) bekezdését, mert nem szakszerűen járt el, nem vett figyelembe minden fontos körülményt, nem határidőben hozta meg döntését, és határozata nem tartalmazza a megállapított tényállást, valamint az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat.