A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27008/2015/81. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 26. §, 27. §, 89. §, 99. §] Bíró: Móritz Krisztián

Kapcsolódó határozatok:

*Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27008/2015/81.*, Kúria Kfv.35772/2016/7. (BH 2017.8.275)

***********

Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.K.27.008/2015/81. szám

Dr. Farkas és Társai Ügyvédi Iroda (8380 Hévíz, Helikon u. 6. - ügyintéző: Dr. Farkas Sándor ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti székhelyű felperesnek a dr. Knoll Judit jogtanácsos által képviselt által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság 1134 Budapest, Dózsa György u. 128-132. szám alatti székhelyű (levelezési cím: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság Nyugat-dunántúli Kihelyezett Hatósági Főosztály - 9022 Győr, Liszt F. u. 13-15.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében

Í T É L E T

A bíróság felperes kereseti kérelmét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 napon belül 200.000.- (kettőszázezer) Ft összegű perköltséget.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy fizessen meg az állam javára, külön felhívásra 1.500.000.- (egymillió-ötszázezer) Ft összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A bíróság a peres felek előadása, a csatolt iratok tartalma, a közigazgatási eljárás iratanyaga, magánszemély1, magánszemély2, magánszemély3 tanúvallomásai, valamint szakértő1 igazságügyi szakértői véleménye és annak kiegészítései alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Felperes 2006. évben kezdte meg működését, főtevékenysége gabona-, dohány-, vetőmag-, és takarmány nagykereskedelem. A gazdasági társaság 78 tagból álló termelői csoport, amelynek tagjai mezőgazdasági termelést folytató önálló jogi személyek. Felperes jellemzően a tagoktól származó terményeket értékesítette, kisebb részben külső forrásból beszerzett termények értékesítését is végezte.

Felperes 2009. és 2010. években repce, illetve kisebb részben napraforgó értékesítése alapján számlákat állított ki magánszemély4 osztrák illetékességű egyéni vállalkozó, a gazdasági társaság1 szlovák illetőségű gazdasági társaság, az gazdasági társaság2 bolgár illetőségű gazdasági társaság, az gazdasági társaság3 szlovák illetőségű gazdasági társaság, valamint a gazdasági társaság4 olasz illetőségű gazdasági társaság (a továbbiakban: magánszemély4, gazdasági társaság1, gazdasági társaság2, gazdasági társaság3, illetve gazdasági társaság4) részére, a számlákon általános forgalmi adó összeget nem tüntetett fel Közösségen belüli termékértékesítésre való hivatkozás okán. A fenti értékesítésekhez tartozó szállításokat nem felperes szervezte, az értékesítések, illetve szállítások alátámasztására szerződésen kívül mérlegjegyekkel, valamint CMR-ekkel rendelkezett.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Zala Megyei Adóigazgatósága felperesnél 2008., 2009. és 2010. évekre, valamint 2010. január-november hónapokra általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként iktatószám1 iktatószámú, 2014. szeptember 22. napján kelt határozatával felperes terhére 2009. január hónaptól kezdődően a 2010. november hónapig tartó időszakra mindösszesen 225.336.000.- Ft összegű adókülönbözetet állapított meg, amelyből 225.202.000.- Ft összeg minősült adóhiánynak, a 2010. november havi következő időszakra átvihető követelés összegét 0,- Ft-ban állapította meg, valamint felhívta felperest a 2010. decemberi általános forgalmi adó bevallás helyesbítésére, kötelezte felperest az adóhiány összegének megfizetésére, valamint vele szemben 112.601.000.- Ft összegű adóbírságot szabott ki, és 68.687.000.- Ft összegű késedelmi pótlékot számított fel.

Az elsőfokú adóhatóság indokolásában az egyes szerződéses partnerek vonatkozásában külön rögzítette a releváns tényeket.

A magánszemély4 egyéni vállalkozóval szembeni 2009. évi számlázás kapcsán tanúként hallgatta ki magánszemély4-et, aki elmondása szerint a felperestől vásárolt terményt továbbértékesítette, a szállítást felperes telephelyéről az ő vevője intézte, CMR-eket nem állított ki, a fuvarozókat nem ismerte. Az osztrák adóhatóság megkeresés alapján magánszemély 4-et nem tudta elérni, ország1-ben hajléktalanként jelentették be. A CMR-ek egy részén a gazdasági társaság5 került fuvarozóként feltüntetésre, a gazdasági társaság képviselőjének nyilatkozata szerint sem felperest, sem magánszemély4-et, sem pedig a CMR-eken átvevőként szereplő gazdasági társaság6-t nem ismeri, fuvartevékenységet kizárólag belföldön végzett, a CMR-ek szerint rendszámokat nem ismeri, kapcsolata a termények származási helyéül szolgáló gazdasági társaságokkal nem volt. A revízió vizsgálta a CMR-ek szerinti rendszámokhoz tartozó tulajdonosokat, üzembentartókat, aminek eredménye alapján az adott járművek szállítási tevékenysége nem igazolódott.

A revízió rögzítette, hogy a CMR-eken feladóként felperes szerepelt, a CMR-ek szerinti szállítás az ott feltüntetett járművekkel nem történhetett meg, azok fiktívek, hiteltelenek. Az átvevőként feltüntetett gazdasági társaság6 képviselője, magánszemély5 elmondása szerint a cég gabonakereskedelemmel foglalkozott a fenti időszakban meghatalmazottakon, köztük magánszemély4-en keresztül, aki csak közvetítő volt, ő maga pedig további szlovák gazdálkodó szervezeteknek adta tovább az árut. A fuvarokat vevői szervezték. A CMR-eken szereplő pecséteket felismerte, de aláírását nem ismerte el sajátjának.

A fentiek alapján arra a következtetésre jutott az elsőfokú adóhatóság, hogy a 2007. évi CXXVII. törvény (ÁFA tv.) 89. § (1) bekezdése és 99. § (2) bekezdése figyelembevételével adómentes EK termékértékesítés ténylegesen nem történt, az áru más tagállamba történő értékesítése nem valósult meg, így az értékesítéseket belföldi termékértékesítésnek tekintette, és ekként határozta meg annak adóvonzatát. A felperes által rendelkezésre bocsátott iratok nem igazolták a szállítások tényleges megtörténtét, és felperes kellő gondosságot sem tanúsított, az áru sorsával csupán pénzügyileg foglalkozott, a szállításban egyáltalában nem működött közre, és nem tanúsított kellő körültekintést annak tényleges megtörténte vonatkozásában. A szállításokat igazolni hivatott CMR-ek tartalmát érdemben nem vizsgálta meg, sem a tényleges vevőt, sem pedig a fuvarozót nem ismerte, és a CMR-ek hiányos, illetve ellentmondásos adattartalma ellenére nem kételkedett az ügylet adómentességében.

A felperes és magánszemély4 között 2010. évben számlázott ügyletek kapcsán rögzítette, hogy a bemutatott szerződés tartalma ellentmondásos, vámhatósági igazolást kötött ki, holott vámellenőrzés a Közösség tagállamai között nincs. A CMR-ek egy részén fuvarozóként szereplő magánszemély6 nyilatkozata szerint a fuvarokat nem végezte el, a pecsétet nem ismerte el sajátjának azzal, hogy a CMR-eken szereplő járművek csupán egy része sajátja. Más vizsgálatból rendelkezésre álló iratokon a fuvarozó pecsétje eltért a CMR-eken találhatótól, ahogyan aláírása is. A nem magánszemély6-hoz köthető gépjárművek rendszámainak ellenőrzése alapján került sor a gazdasági társaság7 nyilatkoztatására, amely a szállításokat szintén nem ismerte el. Az ide kapcsolódó CMR-ek szerinti átvevő az gazdasági társaság8 szlovák gazdasági társaság volt, képviselőinek nyilatkoztatása alapján egy személynév1 nevű személyre emlékeztek vissza, a fuvart maga szervezte, bár azt nem maga fizette, csupán közvetített a saját vevői felé, ugyanakkor a vevők honosságát sem tudta megnevezni egyértelműen. Annak ellenére, miszerint magánszemély4, valamint az gazdasági társaság8 képviselője sem ismerte el, hogy rendszeresen jelen lett volna a rakodások helyszínén, mind a felrakási, mind a lerakási alkalmakkor a CMR-eken magánszemély4 pecsétje szerepelt.