ÍH 2021.91 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE

A felperesnek a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szereplő tényállási elemek tekintetében a Cstv. 33/A. § (5) bekezdése szerinti esetben is fennmarad az állítási kötelezettsége, két elemet illetően azonban (a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte és időpontja, valamint hogy a vezető a feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit nem vette figyelembe) a bizonyítási teher megfordul, a perben az alperesnek kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette [Cstv. 33/A. §].

A felperes keresetében kérte a bíróságot, állapítsa meg, hogy az alperes, mint a T. Kft. "f. a." volt vezető tisztségviselője, az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ennek következtében a hitelezők 212 259 244 forint összegű hitelezői követelésének kielégítése teljes mértékben meghiúsulhat. Kérte a bíróságot, kötelezze az alperest arra, a törvényszék gazdasági hivatalának letéti számlájára fizessen be vagyoni biztosíték nyújtása címén 47 867 916 forintot.

A keresetében írt tényállás szerint az adós gazdasági társaság elleni felszámolási eljárást a bíróság elrendelte, annak kezdő időpontja 2018. november 14. napja, a felszámoló az I. Kft., az alperes pedig az adós gazdasági társaság tagja és ügyvezetője volt 2017. február 28. napjától a felszámolási eljárás elrendeléséig. Előadta, a felszámolási eljárásban 47 867 916 forint összegű hitelezői követelést jelentett be, amelyet a felszámoló visszaigazolt. Állította, az adós 2016. és 2017. évi beszámolóinak adatai alapján megállapítható, 2016. december 31. napján a társaság rövid lejáratú kötelezettségeinek értéke magasabb volt, mint a forgóeszközök mérleg szerinti értéke, így az adós már a 2016. évben alultőkésített volt, és tőkeszerkezetében relatíve nagy hitelállománnyal rendelkezett, következésképpen az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete legkésőbb 2016. december 31. napján bekövetkezett.

[1] Jogállításként a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1), (3), (5) és (9) bekezdésére hivatkozott. Érvelése szerint a felszámolási eljárást megelőzően és annak során az alperes, mint az adós vezető tisztségviselője nem tett eleget teljeskörűen a Cstv. 31. §-ában szabályozott iratanyag- és vagyonátadási kötelezettségének, ezért a bizonyítási teher megfordult, és neki kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. A biztosítéknyújtás iránti kérelmét a Cstv. 33/A. § (9) bekezdésére alapította. A Cstv. 31. §-ában foglalt alperesi iratátadasi kötelezettség elmulasztását az általa végzett ellenőrzés során keletkezett jegyzőkönyvvel, annak mellékletével, valamint G. J. korábbi vezető tisztségviselő, az alperes és a felszámoló revízió során tett nyilatkozatával kívánta igazolni.

Az alperes a kereset és a biztosítéknyújtás iránti kérelem elutasítását kérte. Állította, a Cstv 31. §-ában foglaltaknak teljes mértékben eleget tett, a korábbi ügyvezetőtől megkapott iratanyagot hiánytalanul átadta a felszámolónak, valamint a 2018. tört évre szóló beszámolót elkészítette és átadta a felszámolónak. Hangsúlyozta, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontja után vált csak vezető tisztségviselővé, azonban ezen időponttól kezdődően a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el tevékenységét, mindent megtett, hogy a felszámolást elkerülje, a felszámolást két alkalommal is elhárította, tevékenysége alatt a vagyon nem csökkent. A mentesülés körében a Cstv. 33/A. § (4) bekezdésére hivatkozott. A biztosítéknyújtás iránti kérelem kapcsán kiemelte, a felperes valamennyi hitelező nevében joghatályos nyilatkozatot nem tehet, ezért nem kérheti annak megállapítását, hogy a teljes hitelezői követelés meghiúsulhat. Hangsúlyozta, a felszámolóval együttműködött, tehergépjárművel szállították el közösen az adós gazdasági társaság iratait. Érvelése szerint a bizonyítási teher nem fordult meg, miután a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet korábban következett be, mint ahogyan az adós ügyvezetője lett. Bizonyítási indítványként kérte a két korábbi felszámolási eljárás iratainak beszerzését, és a felszámoló nyilatkozatának beszerzését együttműködésének bizonyítására.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, 15 nap alatt helyezzen letétbe a Sz.-i Törvényszék Gazdasági Hivatalánál 47 867 916 forint vagyoni biztosítékot. Határozatának indokolása szerint a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében foglalt első lépcsős megállapítási per tényállási elemeinek valószínűsítése esetén rendelhető el. Utalt arra, a perben a felperesnek kell állítania és bizonyítania: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét és kezdő időpontját; az ezt követően kifejtett hitelezői érdekeket sértő konkrét vezetői magatartásokat, amely magatartásokkal okozati összefüggésben vagy az adós vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat; és az okozati összefüggést. E feltételek bizonyítottsága esetén az alperesi vezető tisztségviselő a Cstv. 33/A. § (4) bekezdésében írt okok bizonyításával kimentheti magát a felelősség alól.

Kifejtette, a vezetői felelősség körében érvényesülő átalános bizonyítási szabályok alól kivételt jelent a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésének szabálya, amely nem önálló felelősségi alakzat, az a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésével együtt értelmezendő. Megállapította, a Cstv. 33/A. §-a jelen ügyben alkalmazandó, 2017. július 1. napjától hatályos (5) bekezdése bizonyítási kötelezettség fordulására vonatkozó szabályt ír elő: nevezetesen a beszámoló-letétbehelyezési és -közzétételi kötelezettség, illetve a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott kötelezettségek felróható mulasztása esetén a vezetőnek kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekét is figyelembe vette, a felperesnek pedig a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennálltát és a vezető hitelezői érdekeket sértő magatartását (konkrét károkozó magatartás megjelölése nélkül) csak állítania kell. Mindaddig, amíg az alperes e tényeket nem bizonyítja, ezek ellenkezőjét kell bizonyított ténynek tekinteni, és ez esetben e tényállási elemek a biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálásakor külön nem igényelnek valószínűsítést.

A felperes által csatolt, jogkövetési vizsgálat jegyzőkönyve alapján úgy ítélte, a felperes valószínűsítette, hogy az alperes nem tett eleget a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjában foglalt kötelezettségének. Erre tekintettel megállapította, a felperes valószínűsítette az alperes hitelezői érdeket sértő magatartással összefüggésben a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulását, míg az alperes nem valószínűsítette a felelősség alóli mentesüléséhez az iratátadási kötelezettsége elmulasztása tekintetében felróhatósága hiányát, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének hiányát és a hitelezői érdekek figyelembevételét. Ezért a Cstv. 33/A. § (9) bekezdése alapján kötelezte a rendelkező részben írt összegű biztosíték nyújtására.