1196/B/2008. AB határozat
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 35. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján - Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 35. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó első beadványában a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 35-43. §-ai alkotmányossági vizsgálatát kérte, mivel azok álláspontja szerint diszkriminatívak és ellentétesek az Alkotmánynak a férfiak és nők egyenjogúságáról, valamint az anyák védelméről szóló előírásaival. A főtitkári tájékoztatást követően benyújtott indítványában az indítványozó határozott kérelmet a Csjt. 35. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő.
Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a kifogásolt rendelkezés szerint gyermeke apjának a külön élő házastársát kell tekinteni, nem pedig a vérszerinti apát. E rendelkezésből eredően a vérszerinti apa hátrányos megkülönböztetését abban látta, hogy e vélelem miatt nem lehet saját gyermekének jogilag is az apja mindaddig, amíg a bíróság a házasságon alapuló apasági vélelmet jogerős határozatával meg nem dönti, ugyanakkor a Csjt. 36. §-a szerint a házasságban nem élő anya esetén az apa teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak ismerheti el a gyermeket - hosszadalmas, anyagi kihatással is járó - bírósági beavatkozás nélkül. Sérelmezte továbbá, hogy a házasságban élő anya tiltakozni sem tud az ellen, hogy egy "idegen" férfit anyakönyvezzenek a gyermeke apjának, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat esetén viszont az anyát megkérdezik, hozzájárulása nélkül az apai elismerő nyilatkozat érvénytelen. Szerinte a kifogásolt rendelkezés nem biztosítja azt a védelmet és támogatást, ami egy anyát megilletne, ezért az ellentétben áll az Alkotmány 66. § (1) és (2) bekezdései rendelkezéseivel.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Csjt.-nek az indítványban érintett rendelkezései: "35. § (1) A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.
(2) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet azonban, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt.
(3) Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekin-te ni.
36. § Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni
a) azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal magáénak ismerte el, vagy
b) azt, akit a bíróság jogerős ítélettel a gyermek apjának nyilvánított, vagy
c) a jelen törvényben meghatározott feltételek esetén azt, aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött, vagy
d) azt a férfit, aki az anyával külön törvény rendelkezései szerint lefolytatott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.
37. § (1) A teljeshatályú elismerő nyilatkozat az apaságot egymagában megállapítja.
(2) Az a férfi, akitől a gyermek származik, a fogamzási idő kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha
a) a törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni és
b) a gyermek legalább tizenhat évvel fiatalabb, mint a nyilatkozó.
(3) Ilyen elismerő nyilatkozatot csak személyesen lehet tenni. A cselekvőképességében korlátozott személy elismerő nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja.
(4) A nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. Ha az anya, illetőleg a gyermek nem él, vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg.
(5) Az elismerést és a hozzájárulást anyakönyvvezetőnél, bíróságnál, gyámhatóságnál, illetőleg magyar külképviseleti hatóságnál jegyzőkönyvbe kell venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni.
38. § (1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig reprodukciós eljárás alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton lehet megállapítani. Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírósági úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
(2) A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.
(3)
(4) Az apaság bírósági megállapítását maga az apa, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója kérheti."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Csjt. 35. §-a az indítványozó által felvetett összefüggésben sérti-e az Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmát kimondó 70/A. § (1) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként - egyenlő méltóságú személyként - kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne.
[9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat. ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB hatátotat, ABH 2002, 230, 241-242.]
A Csjt. 35-39. §-ai határozzák meg azt, hogy kit kell a gyermek apjának tekinteni. A Csjt. az apai jogállást vélelemnek tartja. A jogilag elismert apaság és a biológiai származás ténye nem mindig esik egybe. Joghatások a jogilag elismert apasághoz kötődnek. A jogilag elismert apaság a Csjt. rendelkezései szerint az anya házasságán, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton, az apaság bírói megállapításán és az anya utólagos házasságkötésén, illetőleg reprodukciós eljáráson is alapulhat.
Az apaság vélelmének alapesete Magyarországon is - hasonlóan az államok többségének a gyakorlatához - az anya házasságán alapuló, az anya férje tekintetében fennálló apai vélelem. A házasságban született gyermek esetén az anya férje tekintetében az apai vélelem automatikus joghatású, beálltát egyszerűen a házassági kötelék fennállása alapozza meg. Ez a vélelem megtámadható és meg-dönthető, azonban a vélelemnek a joghatásai a gyermek érdekében mindaddig fennállnak, amíg az arra jogosultak által indított perben meghozott jogerős ítélet ezt a törvényi vélelmet meg nem dönti.
A nem házasságból született gyermekek családi jogállása rendezésének eltérő szabályai vannak. E szabályok alkalmazásának feltétele, hogy az apai jogállás ne legyen betöltött, vagyis a gyermeknek ne legyen jogilag már elis-mert apja. Az indítványozó által felhozott teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal is az a férfi, akitől a gyermek származik, akkor élhet, ha a törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni, és a gyermek legalább tizenhat évvel fiatalabb nála. A teljes hatályú apai elismeréshez az érintett személyes nyilatkozata szükséges, amelyet a hatáskörrel rendelkező igazgatási szerv az anya meghallgatását követően jegyzőkönyvbe foglal.
A Csjt.-nek az indítványozó által sérelmezett és megsemmisíteni kért 35. §-a - amely az anya házasságán alapuló vélelmet állítja fel - tartalma tekintetében megkülönböztetést nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy e rendelkezés mindenkire nézve egységesen állapítja meg, hogy a gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott, ezért e tekintetben a hátrányos megkülönböztetés fel sem merülhet. Szintén nem állapítható meg diszkrimináció az indítványozó által felvetett összefüggésben, mert az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok (azok a férfiak, akik a megszületett gyermeküket magukénak kívánják elismerni) tekintetében fennálló eltérő szabályozásnak ésszerű indokai vannak. A Magyar Köztársaságban a házasság és a család intézménye alkotmányos védelem alatt áll. A házassági életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, ezért okkal vélelmezi a jogalkotó, hogy a házasság jogi fennállása tényleges életközösséget is jelent. Az életközösség tényleges, végleges megszűnése jellemzően a jogi kapcsolat megszüntetését is eredményezi a válás intézménye útján, amelyre a jogszabály lehetőséget biztosít. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányosan indokolható és elfogadható az a szabályozás, amely alapján a házasság jogi kötelékében élő anya esetén külön igazgatási vagy jogi aktus nélkül a törvény erejénél fogva a gyermek apjának az anya férjét kell tekinteni. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a gyermekek többsége még ma is házasságban élő szülőktől származik. A házasságon kívül született gyermek esetén házastárs hiányában a házasságon alapuló törvényi vélelem nem áll be, ezért a házasságon kívül született gyermek családi jogállásának rendezésére vonatkozó szabályozás értelemszerűen egyszerűbb, mint az az eljárás, amikor a vélelmezett apaságot előzetesen meg kell dönteni. Emiatt azonban a házasságon alapuló apai vélelmet megállapító törvényi rendelkezés diszkrimináció tilalmát sértő alkotmányellenessége nem állapítható meg. Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Csjt. 35. §-a az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének rendelkezését nem sérti, ezért az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó szerint a Csjt. 35. §-a az Alkotmány 66. § (1) és (2) bekezdését is sérti. Az Alkotmány 66. § (1) bekezdése biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Az Alkotmány 66. § (2) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. E rendelkezések, valamint a Csjt.-nek a házasságon alapuló apai vélelmet meghatározó 35. §-a között alkotmányjogilag értékelhető érdemi összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2009. január13.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet a határozat rendelkező részével, mert úgy vélem, a Csjt. apasági vélelemről szóló szabályai tekintetében az Alkotmánybíróságnak mulasztást kellett volna megállapítania. Az indítványozó ugyanis a Csjt. apasági vélelemről szóló teljes szabályozásának (35. §-43. §) vizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól. Indítványában egy helyütt kifejezetten csak a Csjt. 35. §-a tekintetében indítványozta a megsemmisítést, másutt viszont "a Csjt. említett részeit" (vagyis az apasági vélelemre vonatkozó szabályokat összességükben) kérte megvizsgálni és megsemmisíteni. Az Alkotmánybíróság az indítványhoz kapcsolódva, hivatalból jogalkotói mulasztást állapíthatott volna meg. Az Alkotmánybíróság mulasztást általában akkor állapít meg, ha egy jogszabály hiányossága miatt egyes alkotmányos jogok - vagy más alkotmányos normák - nem érvényesülhetnek. Itt erről van szó, mert az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát és a 66. § (1) bekezdésében rögzített férfiak és nők egyenjogúságának elvét nem érvényesíti hiánytalanul a Csjt. 35. §-43. §-aiban foglalt szabályozás.
A Csjt. rendszerében az apai jogállás betöltésének ötféle keletkeztetési tényállása ismert. Az apaság megállapításánál a Csjt. 35. §-a alapján az anya házasságát kell kiindulópontnak tekinteni, azonban ha a gyermek nem házasságból származik, vagy az apasági vélelmet megdöntötték a Csjt. 36. § a)-d) pontjaiban foglaltak alapján állapítandó meg az apa személye.
A Csjt. 35. §-ában foglaltak akkor alkalmazandók, ha a nő a gyermek fogantatásától születéséig, vagy legalább ezen idő egy részében házassági kötelékben állott. Ha az anya nem házas (hajadon vagy elvált) akkor a 36. § a)-d) pontj ai az irányadók. Ezek közül a gyakorlatban a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat tétele a leggyakoribb [Csjt. 36. § a) pont]. E tekintetben a házassági kötelékben élő, illetve a nem házas nők jogi helyzetében jelentős elt érés van: a házas nő gyermeke apjának, a nő beleegyezése nélkül kell a férjet tekinteni, míg a nem házas nő esetében a nő beleegyezése is kell az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához [Csjt. 37. § (4) bekezdés].
Nem vitatva, hogy a gyermek jogainak biztosítása érdekében családi jogállásának rendezése alapvető jelentőséggel bír, nem látom indokoltnak a különbségtételt a házasságban élő, illetve házassági kötelékben nem álló nők között. Alkotmányellenes és indokolatlan ez azért is, mivel a házas nő az apasági vélelmet a Csjt. 43. § (3) bekezdése alapján később sem támadhatja meg, mert erre csak a vélelmezett apa, a gyermek, illetve a gyermek halála esetén leszármazója, ennek hiányában az ügyész jogosult [Csjt. 43. § (3) bekezdés]. Vagyis az apa által megdönthető apasági vélelem a házasságban született gyermekek esetében az anya szempontjából megdönthetetlen vélelem. Az apasági vélelem anya általi megtámadhatatlansága a - Marianne Weber (Ehefrau und Mutter in der Rechtsentwicklung, Tübingen, 1907. 495. skk.) szóhasználatával élve -patriarchális házasságmodell talán utolsó maradványa a magyar családjogban. Ez az egykor volt férji hatalom maradványa: a nő és férfi közötti egyenlőtlenség itt a férfi jogi hatalmi helyzetét jelenti. A magyar jog ezzel ugyanis a gyermeket mintegy az apa - mint "pater familias" - rendelkezése alatt állónak tekinti, a gyermek anyját pedig az apa gyermekének anyjaként kezeli. A házasságban élő nő a házasságkötéssel a férjet gyermeke apjává tette, s így visszavonhatatlanul elkötelezte magát férje apasága mellett.
Ez komoly gyakorlati kérdés, mivel a KSH adatai szerint Magyarországon (mint Európában másutt is) folyamatosan növekszik a házasságon kívül született gyermekek aránya: 2007-ben a gyermekek 37,5%-a született házasságon kívül. Mindez azt jelenti, hogy az esetek közel 40%-ában a gyermek vér szerinti apja - aki rendszerint az anya élettársa - csak az anya hozzájárulásával válhatott gyermeke jogilag elismert apjává, míg a többi esetben a nő beleegyezése nélkül automatikusan - a férjjel való kapcsolatára tekintet nélkül - a férjet jegyezték be a születési anyakönyvbe a gyermek apjaként.
A Csjt. ismertetett szabályai kétféle diszkriminációt tartalmaznak: egyrészt férfi (férj) és nő (feleség) között tesznek indokolatlan különbséget, mivel a házastársak nem egyenjogúak. A férj a gyermeket a Code civil terminusával élve "megtagadhatja" ["désaveu" (Art. 312.)], az apasági vélelmet megtámadhatja. Ugyanezt azonban a feleség nem teheti meg: a szabályozás az apa személyének megállapítását nem köti a feleség hozzájárulásának megadásához, illetve a feleség az apasági vélelem megdöntésére sem jogosult [Csjt. 43. § (3) bekezdés]. Másrészt a szabályozás diszkriminációt tartalmaz a házasságban élő nők, illetve az abban nem élő nők között, hiszen a házasságban nem élő nő gyermekénél a jogalkotó az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához a nő beleegyezését írja elő, míg a házasságban élő nő gyermeke apjának automatikusan, a nő beleegyezésének kikérése nélkül, a férj tekintendő. Ezért a házasságban élő nő jogi helyzete e tekintetben előnytelenebb, mint a házasságban nem élőé.
A fent leírtak alapján indokoltnak tartottam volna az apasági vélelemre, illetve annak megdöntésére vonatkozó Csjt.-beli szabályok tekintetében alkotmányellenes mulasztás megállapítását, mivel a szabályozás hiányosságai miatt nem biztosítja maradéktalanul férfi és nő, illetve nő és nő egyenjogúságát, sértve ezzel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát, valamint az Alkotmány 66. § (1) bekezdése szerinti férfiak és nők egyenjogúságának alkotmányos tételét.
Budapest, 2009. január 13.
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró