141/B/1993. AB határozat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 272. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 272. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Több indítványozó kérte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) - felülvizsgálati eljárásban előírt - kötelező jogi képviselet jogintézményének alkotmányossági vizsgálatát. Álláspontjuk szerint az a szabály, hogy a felülvizsgálati kérelem (csatlakozó felülvizsgálati kérelem) előterjesztője az eljárásban jogi képviselővel köteles eljárni, sérti az Alkotmánynak
- a jogképességre (56. §),
- a bíróság előtti egyenlőségre [57. § (1) bekezdés],
- a jogorvoslati jogosultságra [57. § (5) bekezdés],
- a panaszjogra (64. §), valamint
- a hátrányos megkülönböztetés tilalmára (70/A. §) vonatkozó rendelkezéseit.
2. A törvényességi óvás helyébe lépő felülvizsgálatot, amely jogerős határozatok ellen jogszabálysértésre alapítottan igénybe vehető rendkívüli perorvoslat, az 1992. évi LXVIII. törvény emelte a Pp. szabályai közé.
A Pp. (módosított) 272. § (3) bekezdése az alábbiakról rendelkezik: "A felülvizsgálati eljárásban a kérelem előterjesztője jogi képviselővel köteles eljárni. A felülvizsgálati kérelemhez - ha arra korábban nem került sor - csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. Ügyvédjelölt (jogi előadó) a Legfelsőbb Bíróság előtt nem járhat el."
Ugyanez a szabály irányadó a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére [274. § (2) bekezdés].
II.
Az indítványok nem megalapozottak.
A perbeli képviselet lényege a képviselet polgári jogi intézményére vezethető vissza. A képviselő a képviselt helyett és nevében jár el; a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté (Ptk. 219. §).
A Pp. 49. §-a értelmében, mint tél, személyesen vagy meghatalmazottja útján járhat el az, akinek perbeli cselekvőképessége van. Ha pedig nincs cselekvőképessége, illetve a jogi személy (és további, meghatározott esetekben) nevében törvényes képviselője (illetőleg a kirendelt ügygondnok) jár el. A törvényes képviseletre külön jogszabályok irányadók.
A perbeli képviselet lényeges szabályairól a Pp. V. fejezete szól.
A Pp. 66. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat.
A 67. § (1) bekezdés c) pontja szerint: meghatalmazottként járhat el az ügyvéd és az ügyvédi iroda. A (2) bekezdés szerint: a vállalati jogtanácsost (jogi előadót) az ügyvéd jogállása illeti meg. A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. - meghatározott körben - "jogi képviselet" ellátását a jogtanácsos feladatai között sorolja fel.
A Pp. 67. § (3) bekezdésének - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított -szövege szerint: "Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvényben szabályozott eljárásokban a jogi képviselet nem kötelező".
A kötelező jogi képviseletet a felülvizsgálati eljárásban írja elő a törvény. A törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint a kötelező jogi képviselet biztosítja a felülvizsgálati kérelmek szakszerűségét és azt, hogy csak valóban indokolt esetben kerüljön sor a Legfelsőbb Bíróság előtti rendkívüli perorvoslat igénybevételére. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően részt vevő jogi képviselőtől elvárható, hogy csak a törvényadta esetekben és csak az arra jogosultak képviseletében kezdeményezze a felülvizsgálati eljárást.
A szakszerűség és a felülvizsgálati kérelem megalapozottságának igényét juttatja kifejezésre az a rendelkezés is, amely ügyvédjelölt (jogi előadó) felülvizsgálati eljárásban való részvételének lehetőségét kizárja.
A kötelező jogi képviselet intézménye a perbeli képviseletnek azt a lényegi vonását erősíti, hogy a képviselőnek - különösen pedig a jogi képviselőnek - a szerepe nem csupán a képviselt személy helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek védelme, jogai érvényre juttatásának elősegítése. Az eljárásban ezért önálló perbeli jogai és kötelezettségei is vannak. Ezzel függnek össze a jogi képviselők, illetőleg a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok.
Mindezek előrebocsátása után az Alkotmánybíróság megállapította:
- a jogi képviselet, ezen belül a kötelező jogi képviselet szabályainak semmiféle hatása nincs az Alkotmány 56. §-ában biztosított jogképességre;
- nem érinti a rendelkezés a bíróság előtti egyenlőségnek Alkotmányban biztosított alapjogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdés]; és nem hozható jogilag értékelhető összefüggésbe a jogorvoslathoz [57. § (5) bekezdés], illetőleg a panasz előterjesztéséhez (64. §) fűződő alapvető joggal sem.
Az a körülmény, hogy a rendkívüli perorvoslat jogának gyakorlásához a jogi képviselet kötelező, a felsorolt jogok egyikét sem korlátozza.
Nem ütközik a rendelkezés a személyek hátrányos megkülönböztetését tilalmazó szabályba sem (Alkotmány 70/A. §).
Az a körülmény, hogy a jogi képviselet költséggel jár, nem szükségszerűen rekeszti ki a személyeknek valamilyen meghatározott körét, pl. bizonyos, szűkös vagyoni helyzetben lévőkét, a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogából.
A Pp. 275/B. § értelmében a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a polgári peres eljárás általános szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el. Ebből következően, ha a pártfogó ügyvéd kirendelésének általános feltételei fennállnak, erre a felülvizsgálati eljárásban is lehetőség van éppen a vagyoni helyzettel kapcsolatos hátrány kiküszöbölésére.
Nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetés a "hivatásos jogi képviseletet ellátók" körében azért, mert a jogszabály elzárja őket "saját maguk képviseletének" jogától.
Nem következik az Alkotmányból annak szükségszerűsége sem, hogy bárki az összehasonlítható helyzetben lévő személyek (az előterjesztők) körében, valamely megfontolásból, kivételben részesüljön. Az a célszerűségi szempont, hogy a képzettségénél vagy hivatásánál fogva mások jogi képviseletére egyébként alkalmas, illetve ennek ellátására elvben feljogosított személyre - ha az eljárásban félként vesz részt - a képviselet kötelező volta ne terjedjen ki, nem alkotmányossági, hanem a jogalkotó belátására tartozó kérdés.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alaptalan indítványokat elutasította.
Budapest, 1994. február 21.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró