A Fővárosi Törvényszék Kb.23/2020/8. számú határozata jogellenes fogvatartás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 304. § (1) bek.] Bíró: Albrecht Krisztián

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék Kb.23/2020/8.*, Fővárosi Ítélőtábla Kbf.13/2021/13., Kúria Bhar.1002/2021/9. (BH 2022.6.147)

***********

Fővárosi Törvényszék ....... sz. példány

Katonai Tanácsa

43.Kb.23/2020/8.

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a Budapesten, 2019. november 22. és 2021. február 10. napján tartott nyilvános, folytatólagos tárgyalás alapján meghozta és kihirdette az alábbi

í t é l e t e t:

terhelt1 volt rendőr alezredes I. rendű vádlott

(személyi adatok1 magyar állampolgár)

b ű n ö s

- a Btk.304.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettében.

Ezért a bíróság 180 (száznyolcvan) napi tétel, napi tételenként 1.000,- (ezer) Ft pénzbüntetésre í t é l i.

Az így kiszabott 180.000,- (száznyolcvanezer) Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy nap fogházfokozatú szabadságvesztésre átváltoztatni.

terhelt2 volt rendőr főhadnagy II. rendű vádlott

(aki személyi adatok2 magyar állampolgár)

b ű n ö s

- a Btk.304.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettében.

Ezért a bíróság 180 (száznyolcvan) napi tétel, napi tételenként 1.000,- (ezer) Ft pénzbüntetésre í t é l i.

Az így kiszabott 180.000,- (száznyolcvanezer) Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy nap fogházfokozatú szabadságvesztésre átváltoztatni.

Kötelezi a II.r. vádlottat 30.000,- (harmincezer) Ft bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s

pótmagánvádló1 ügyvéd a 2017. december 30. napján kelt és aznap postára adott beadványában a Btk.304.§ (1) bekezdése szerinti jogellenes fogvatartás bűntette és a Btk.303.§ (1) bekezdése szerinti kényszervallatás bűntette miatt feljelentést tett a rendőrkapitányság1 beosztottaival szemben, amiért 2017. október 26-án 06:50 órakor a ügyszám1. számú ügyben - melyben az egyik terhelt meghatalmazott védőjeként járt el - gyanúsítotti kihallgatás céljából a lakcíméről a rendőrkapitányság1ra előállították annak ellenére, hogy bűncselekmény gyanúja vele szemben nem volt megállapítható, ahogyan ezt a ügyészség1 a 2017. december 15-én kelt ügyszám2. számú határozatával megállapította, illetve mint védőt ezt megelőzően a nyomozási bíró nem zárta ki az eljárásból, és emiatt is akadálya lett volna a gyanúsítotti kihallgatásnak, valamint a védekezésben is korlátozták, mert az ügyvédi titoktartás alóli felmentést sem szerezték be az érintett személyektől, védői minőségében pedig egyébként sem kihallgatható, továbbá a védence el nem bírált kizárási indítványára figyelemmel a nyomozó hatóságnak nem volt hatásköre, illetőleg illetékessége a kihallgatás foganatosítására. A feljelentés kifogásolta továbbá, hogy terhelt1 r. őrnagy, a osztály1 vezetője a gyanúsítás elleni panasz elbírálásig "bojkottálta", hogy a védői feladatainak eleget tudjon tenni, valamint a gyanúsítás elleni panasz tárgyában hozandó ügyészi döntés bevárása nélkül értesítette a egyéb1gyet a gyanúsítás tényéről, ezért a feljelentővel szemben megalapozatlan előzetes vizsgálati eljárás indult.

A ügyészség1 a 2018. január 08-án kelt ügyszám3. számú határozatával a feljelentést a katonai büntetőeljárásra hatáskörrel rendelkező és illetékes ügyészség2re áttette.

A ügyészség2 osztály2 a 2018. január 29. napján kelt ügyszám4. számú határozatával a feljelentést - a régi Be.174.§ (1) bekezdés a./ pontja alapján - bűncselekmény hiányában elutasította. Indokolása szerint sem a Btk.304.§ (1) bekezdése szerinti jogellenes fogvatartás bűntette, sem a Btk.305.§-a szerinti hivatali visszaélés bűntette nem állapítható meg tényállási elemek hiányában. A határozatot pótmagánvádló1 2018. február 20-án vette át, mely ellen panaszt jelentett be a 2018. február 27-én kelt és 2018. február 28-án postára adott beadványában, amelyet a 2018. március 14-én kelt és 2018. március 19-én postázott beadványában kiegészítően indokolt. Ez utóbbi kiegészítésben egyértelműsítette, hogy feljelentését terhelt1 r. őrnaggyal és terhelt2 r. főhadnaggyal szemben tette.

Még ezt megelőzően a 2018. február 04-én kelt és 2018. február 05-én postára adott beadványában kifogásolta, hogy hiányoztak a megalapozott gyanút alátámasztó bizonyítékok, a gyanúsítotti kihallgatása és fogva tartása idő előtti és jogszerűtlen volt, mert részesként a tettes meggyanúsítása előtt hallgatták ki, a nyomozó hatóság kizárása iránti indítvány elbírálása előtt kényszerintézkedést (motozást) foganatosítottak vele szemben, és nem tájékoztatták arról, hogy a védence elleni ügyben hallgatják ki gyanúsítottként. E körben a ügyészség2 osztály2 a ügyszám5. számon járt el.

A ügyészség3 főosztály1 ügyszám6 számú, 2018. április 17. napján kelt határozatában a panaszt a jogellenes fogvatartás bűntette vonatkozásában a régi Be.195.§ (1) és (4) bekezdése szerint megvizsgálva - feltehetően a régi Be.199.§ (1) bekezdés b./ pontja alapján - mint alaptalant elutasította. Egyben felhívta a feljelentő sértett figyelmét, hogy - sértetti minőségében - a régi Be.199.§ (2) bekezdés b./ pontja alapján a panaszt elutasító határozat közlésétől számított 60 napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.

A panaszt elutasító határozatot pótmagánvádló1 2018. május 17. napján vette át, majd - mivel jogi szakvizsgával rendelkezik, a Be.876.§ (5) bekezdésére és a Be.793.§ (2) bekezdésére figyelemmel, jogi képviselő nélkül eljárva, az ügyvédi igazolvány1 számú ügyvédi igazolványa másolatát csatolva - 2018. július 16. napján vádindítványt nyújtott be a ügyészség2 osztály2án terhelt1 r. őrnagy, a rendőrkapitányság1 osztály1ának vezetője és terhelt2 r. főhadnagy, a osztály1 beosztottja, a ügyszám1. számú ügy előadója ellen a Btk.304.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő, társtettesként elkövetett jogellenes fogvatartás bűntette miatt, melyben hivatkozott arra, hogy a panaszt elutasító határozatot 2018. május 17. napján vette át, így az előterjesztésre nyitva álló két hónapon belül terjesztette elő a vádindítványt. A vádindítvány 2018. július 16. napján személyesen benyújtásra került a ügyészség2 osztály2án, illetve másnap 14:22 órakor epapír útján is.

A bíróság a vádindítványt a 2019. augusztus 30. napján kelt és terhelt1 volt r. alezredes tekintetében 2019. október 24. napján, terhelt2 volt r. főhadnagy tekintetében 2019. október 22. napján véglegessé vált ügyszám7 számú végzésével elutasította, mivel a vádindítványt a sértett jogi képviselő nélkül nyújtotta be. A végzés indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a jelenleg hatályos Be. (2017. évi XC. törvény) 2018. július 01-jén lépett hatályba. Ennek 870.§ (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az e törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő határidőket a korábbi jogszabály szerint kell számolni. Ennek megfelelően a vádindítvány benyújtására a régi Be. (1999. évi XIX. törvény) 229.§ (1) bekezdése alapján 60 nap állt rendelkezésre. Mivel a 60 nap 2018. július 16-án járt le, a vádindítvány nem elkésett. Ugyanakkor a vádindítványban is hivatkozott Be.876.§ (5) bekezdése úgy fogalmaz, hogy az e törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő eljárásokban a pótmagánvádló eljárhat jogi képviselő nélkül is, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik. A bíróság álláspontja szerint a jelenlegi Be. hatályba lépésekor a pótmagánvádas eljárás nem volt folyamatban, a fenti törvényhely azokra az ügyekre alkalmazandó, amelyekben a pótmagánvádas eljárás már megindult, vagyis a vádindítvány legkésőbb 2018. június 30-án benyújtásra került - a régi Be.230.§ (1) bekezdésére figyelemmel az ügyben addig eljárt elsőfokú ügyészségen. A törvényhozó szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a már folyó pótmagánvádas eljárásban ne kelljen azért pótlólag ügyvédi képviseletről gondoskodni, mert az eljárásjogi szabályok megváltoztak, azok ugyanis - ellentétben az anyagi jogi rendelkezésekkel - főszabály szerint a hatálybalépésüktől kezdve nyomban alkalmazandóak, ez ugyanis kvázi szerzett jogot sértene, és méltánytalan lenne a vádindítványt már benyújtott szakvizsgázott természetes személlyel szemben. Erre figyelemmel a bíróság a Be.876.§ (5) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezést jelen ügyre nem alkalmazta.