A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20663/2018/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, 2:52. §] Bírók: Hercsik Zita, Kepesné dr. Bekő Borbála, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.663/2018/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes neve (felperes címe) felperesnek az OBH Jogi Képviseleti Főosztály (címe; ügyintéző: dr. Knapik Zoltán) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Balassagyarmati Törvényszék 2018. április 19. napján kelt 27.P.20.809/2017/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperes által a Magyar Államnak fizetendő kereseti illeték összegét 36.000 (Harminchatezer) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 15.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. Megállapította, hogy a felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Határozata indokolásában rögzítette, hogy a peres felek között a felperes által kezdeményezett kártérítés megfizetése iránti per van folyamatban a ... Törvényszéken, mely eljárásban benyújtott előkészítő iratában az alperes a felperes egy korábbi ügyére utalással az alábbiakat adta elő: "Felmerül a gyanú, hogy ... - a ... Bíróság ... számon folyamatban volt per felperese - a ... Bíróság előtt ... számon folyamatban volt pert kizárólag azért indította jelen per felperesével szemben, hogy jelen per felperese elismerhesse a követelést azzal, hogy a számára kedvezőnek vélt megállapítások jogerős ítéletben szerepeljenek." Az alperes ugyanebben az iratában hivatkozott továbbá arra is, hogy "A ... Bíróság ... számú ítéletében foglalt pénzfizetésre vonatkozó rendelkezést a felperes nyilvánvalóan nem teljesítette ... felé."

A felperesnek a személyiségi jogait sértő alperesi károkozó magatartás miatt, a becsület és a jóhírnév megsértésének a megállapítása, 250.000 forint sérelemdíj megfizetése, elégtételadásként bocsánatkérő levél írása és a jogsértő beadvány visszavonására kötelezés iránti kereseti kérelmét elutasító döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 1:3. §-ára, 2:45. § (1) és (2) bekezdésére, 2:52. §-ára, 6:518. és 6:519. §-aira, valamint a 6:549. §-ára alapította.

Azzal érvelt az elsőfokú bíróság, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése folytán igényelt sérelemdíj személyiségi jogi jogsértést feltételez. Személyiségvédelmi igényt olyan jogsértő magatartás, cselekmény alapoz meg, amely az egyén személyhez fűződő jogát is sérti. A sérelemdíj megállapításának feltétele tehát a bizonyított személyiségi jogi jogsértést kiváltó jogellenes magatartással okozati összefüggésben keletkezett nem vagyoni hátrány.

A felperes által a keresetében sérelmezett kijelentéseket vizsgálva megállapította, hogy azok nem alkalmasak a felperes becsületének és a jóhírnévhez való joga megsértésének a megállapítására, a sérelmezett közlés ugyanis - a felperes kereseti hivatkozásával szemben - nem tényállításként, hanem az alperes részéről az adott per kapcsán kialakult véleménynyilvánításként, értékítéletként minősíthető. A "Felmerül a gyanú" kezdetű mondatban az alperes a kártérítési per kapcsán összegezte a véleményét, és a felperesi nem-teljesítéssel kapcsolatos megjegyzés is véleménynek minősül, melyet az alperes nem öncélúan, hanem a perben előadott érdemi védekezésként fogalmazott meg.

A felperesi hivatkozásokkal szemben kiemelte, hogy a bíróság, mint jogi személy esetében a Bírói Etikai Kódex hatálya nem értelmezhető, peres félként pedig a törvényszéktől ezeket a szabályokat nem lehet számon kérni. Megállapította továbbá, hogy a sérelmezett alperesi előkészítő irat egyetlen kijelentése sem utal a felperes ügyvéd mivoltára, így az azzal kapcsolatos hivatkozása, hogy őt az alperes a beadványban elsősorban ügyvéd mivoltában sértette, minden alapot nélkülöz. Utalt arra is, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség polgári jogi alapelvének esetleges sérelme személyiségvédelmet nem alapoz meg.

Mivel a felperes nem tudta igazolni, hogy a terhére az alperes a hivatkozott beadványban foglaltakkal személyiségi jogi jogsértést valósított meg, ezért a személyiségvédelmi szankciókat is megalapozatlanul igényelte.

Az elsőfokú bíróság a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (későbbiekben: régi Pp.) 78. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az általa igényelt sérelemdíj mértékéhez igazodóan számított kereseti illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben annak megváltoztatása és a kereseti kérelmének történő helyt adás érdekében a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak, iratellenesnek és jogszabálysértőnek találta.

Elsősorban azt sérelmezte, hogy ügyvéd mivoltában minősítette hátrányosan a kifogásolt perbeli nyilatkozataival az alperes. Akként vélekedett, hogy a bíróságra vonatkozó etikai szabályok a törvényszéket a közjogi, és minden más funkciójában egyaránt kötik. Álláspontja szerint nagyfokú magyar nyelv-értés hiányára utal, hogy az elsőfokú bíróság az "Ugyancsak az előbbieket támasztja alá az a feltevés" kezdetű mondatot véleményként fogadta el, melyből kitűnik, hogy nyilvánvalóan nem tett eleget az általa sérelmezett szavak, mondatok vizsgálata iránti kötelezettségének. A "feltevés" tárgyi tényállításra utal, melyet egyébként részletesen kifejtett a beadványaiban, és amelyekre az elsőfokú bíróság nem is reflektált.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a véleménybe "töltött" tényállítás nem lehet vélemény. Hangsúlyozta, hogy a tényállítás egyébként vélemény formát is ölthet, továbbá az ellenkérelem előadásánál is számon kérhető a perjogi szabályok alapelveként értelmezhető igazmondási kötelezettség, melyet az alperes nem tartott be.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helyes indokainál fogva történő helybenhagyását indítványozta. Előadta, hogy az minden vonatkozásban megalapozott és a jogszabályoknak megfelelő, továbbá kellő módon megindokolt. A fellebbezésében a felperes elő sem adta, hogy az elsőfokú bíróság határozatának a megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, a jogorvoslati kérelem ezért sem alkalmas az elsőfokú döntés megváltoztatására, annak alapján nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a felperes terhére személyiségi jogi jogsértés valósult volna meg.

Utalt továbbá arra is az alperes, hogy teljeskörűen fenntartja a per során az ellenkérelmében, érdemi védekezésében felhozottakat. Polgári perben tett nyilatkozat nem lehet alapja személyiségi jogi jogsértésnek. A sérelmezett előkészítő iratában megokolható módon bocsátkozott feltételezésekbe, melyek véleménynyilvánításként vizsgálhatóak. Előadta azt is, hogy a sérelmezett beadványt nem közhatalmat gyakorló bíróságként nyújtotta be az alapperben, hanem a felperes által perbevont, ellenkérelmet benyújtó alperesként.