BH+ 2008.7.297 Nem állapítható meg halált okozó gondatlan veszélyeztetés az ügyeletes orvos terhére, aki a kiskorú beteg súlyos korábbi betegségeiről nem tudott, és az influenza szokásos tüneteire utaló bejelentés alapján nem a lehető legrövidebb időn belül, hanem néhány perces késéssel ment ki a beteghez, aki időközben korábbi betegségei és felső légúti hurut következtében meghalt [Btk. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont]

A N. Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozást - bűncselekmény hiányában - 2003. augusztus 18. napján megszüntette. A határozat ellen a sértett jogi képviselője jelentett be panaszt.

A panaszt a városi ügyészség elutasította.

Az ügyészi határozattal szemben a néhai gyk. O. T. sértett édesapja O. J. - képviselője, dr. H. T. ügyvéd - pótmagánvádlóként lépett fel. A bíróság 2003. november 10. napján kelt végzésével a pótmagánvádat a Be.231.§ (1) bekezdése értelmében elfogadta.

A pótmagánvádló a vádindítványban B.-né dr. R. M. terheltet a Btk. 171. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségével vádolta.

A városi bíróság a 2005. június 14. napján hozott ítéletével a terheltet foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 180 napi tétel, napi tételenként 1.000.- Ft pénzbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

A három éves gyerekkel édesanyja, O. Cs. 2003. március 24-én jelentkezett ellátásra a helyi háziorvosnál. A gyermek lázas volt, a háziorvos 10 óra körül végzett vizsgálata során vérbő garatot, érdes légzést talált, heveny légcsőhurutot és influenzát kórismézett. Vitaminokat, lázcsillapítót, köptetőt és antibiotikumot rendelt. A gyermek az esti órákban ismét belázasodott, köhögött, a váladékot felköhögni nem tudta. Láza a lázcsillapító és hűtőfürdő hatására mérséklődött, majd a gyermek elaludt.

O. J.-ék 4 óra 09 és 4 óra 10 perc közötti telefonjelzésére a szomszédban lakó nagymama, O. J.-né átment fiáék lakásába. A gyermeknek ismét felment a láza, gyógyszert adtak neki, és újra hűtőfürdőztették. A gyermek láza 37o C-ra csillapodott, majd elszunnyadt. A szülők, illetve nagymama ekkor határozták el, hogy telefonálnak a Központi Orvosi Ügyeletnek. A tudakozótól megkapott telefonszám alapján 4 óra 55 perckor hívták fel az orvosi ügyeletet. Az ügyeletet O. J.-né hívta, a hívást K.-né N. Zs. ügyeletes nővér vette. A beszélgetés mintegy két és fél percig tartott.

A hívó annyit mindenképpen elmondott, hogy 3 éves gyermekhez kéri az ügyeletet. A gyermek meg van fázva, fulladva köhög, nem bírja a slájmot felköhögni. A gyermeknek láza most nincs, elaludt. Hozzátette még a telefonáló, hogy "tetszik tudni, ő nem egy egészséges kisfiú, ő egy beteg gyermek".

A S.-i Központi Ügyeleten a vidéki terület ügyeletes orvosa ekkor a terhelt volt.

K.-né N. Zs. nővér, amint befejezte a telefonbeszélgetést és felírta, hogy ki a beteg és hová kell menni, nyomban az ügyeletes orvos szobájához indult. A szobáig az út 1-2 perc alatt megtehető. A szoba ajtaja zárva volt, többszöri kopogtatásra a terhelt válaszolt, hogy "igen". A nővér tájékoztatta, hogy a községben egy 3 éves kisgyerek meg van fázva, fulladva köhög, most éppen láza nincs, megnyugodott, elaludt. A terhelt ekkor azt kérdezte a nővértől, hogy hány óra van, mire ő azt válaszolta, hogy negyed 6. A doktornő közölte, hogy "jó, majd megyünk".

Amikor a nővér szólt a terheltnek, ő az ügyelet épületében tartózkodott, más beteghez nem hívták, más beteget nem látott el. Hálóruhára vetkőzve aludt, a nővér kopogtatására ébredt fel. A terhelt - annak ellenére, hogy ebben semmi nem akadályozta -, a hívásnak nem tett eleget, ébredést követően zuhanyozni akart, várta a meleg vizet, majd zuhanyozást követően felöltözött, táskáját összepakolta, a kapott tájékoztatás alapján nem érezte sürgősnek a hívást. Úgy akart összekészülni, hogy reggel 8 órától saját rendelését meg tudja kezdeni.

A gyermek állapota időközben tovább romlott. Csillapíthatatlan fulladásos köhögési rohamok jöttek rá, így a nagymama 5 óra 41 perc 24 másodperckor ismételten hívta az orvosi ügyeletet, sürgette az orvost, és még a gyermek elé is odatartotta a telefont, így a vonal túloldalán lévő K.-né N. Zs. is hallotta, hogy a gyermek nagyon csúnyán köhögött. A nővér megígérte, hogy megy a doktornő.

A hívás befejezését követően a nővér ismét elment az orvos szobájához, bekopogott és közölte, hogy ismét sürgetik a hívást, a kisfiú nagyon csúnyán köhög. A terhelt erre azt válaszolta, "jó hát megyünk", majd bement a rendelőbe, mentőszállításról és kórházi beutalóhoz kért formanyomtatványt. A nővér ezt lepecsételte és átadta az orvosnak, aki kb. 5 óra 50 perc körüli időben elindult a hívás helyszínére, ahová az út 20 perc alatt megtehető.

Mindez idő alatt a gyermek állapota tovább romlott, rendkívül nehezen kapott levegőt, elkékült, így édesapja 6 óra 2 perckor mentőt is hívott.

A gyermek állapotának folyamatos rosszabbodása miatt úgy döntöttek a szülők és a nagyszülők, hogy a háziorvos K. P. segítségét kérik. A háziorvos telefonszámát a tudakozótól megkérdezték, majd 6 óra 4 perc 53 másodperckor felhívták a háziorvost, akinek felesége - miután beszámoltak a gyermek állapotáról - azt az utasítást adta, hogy induljanak el a rendelőbe. Ezt követően a szülők és a nagymama, aki karjában tartotta a gyermeket, saját gépkocsijukba ültek és elindultak az orvosi rendelő felé. A nagymama ekkor szájon át lélegeztette O. T.-t, a gyermek még egyszer kinyitotta a szemét.

Kb. 6 óra 10 perckor találkoztak az ügyeleti gépkocsival. A nagymama a gyermeket átadta a terheltnek, majd ő is az ügyeleti gépkocsiba ült, és az 1-2 perc alatt elérhető helyi orvosi rendelőben mentek. A terhelt megpróbálta szájon át lélegeztetni a gyermeket, aki életjelenséget ekkor már nem mutatott. Az orvosi rendelőben dr. K. P. vette át a beteg ellátását, a gyermek kezei lecsüngtek, vizsgálva a halál klinikai tüneteit tapasztalta, pulzus nem volt tapintható, nem lélegzett, halála már 1-2 perccel korábban is beállhatott.

6 óra 20 perc után érkezett meg a mentő, majd ezt követően a rohammentő, de a kisfiú életét már megmenteni nem tudták, a halál beálltát állapították meg.

A gyk. O. T. halálának közvetlen oka légzési és keringési elégtelenség volt, amelynek kialakulásában a fennálló fejlődési rendellenességek, korábbi gyulladásos megbetegedések maradványállapotai mellett a halál előtt fellépett felső légúti hurut játszott szerepet. A gyermeknél húgycső és szív fejlődési rendellenesség, következményes fejlődésben lévő elmaradás állott fenn. Részben ezek, részben az élete korábbi szakaszában lezajlott számos gyulladásos megbetegedés következtében agyburok, szív külhártya és mellhártya idült gyulladásos megvastagodása, félheveny, illetve idült légúti gyulladásos folyamatok álltak fenn. Ezek hozzájárultak a halál bekövetkezéséhez, mivel a boncolás és a kórszövettani vizsgálat során észlelt gyulladásos elváltozások egyébként egészséges szervezetű gyermeknél nagy valószínűséggel nem vezettek volna halálhoz. Figyelemmel a többszörös súlyos természetes okú megbetegedésre, nem állítható, hogy a rosszullét esetén alkalmazott, akár azonnali orvosi segítséggel is megmenthető lett volna a gyermek élete, halála akár azonnali szakszerű orvosi ellátás esetén is ugyanezen időpontban bekövetkezhetett volna. Ugyanakkor, amíg a gyermek életjelentséget mutatott, és a kezelést, elsősorban keringést támogató gyógyszerek adagolásával, szükség szerint mentő hívással az ügyeletes orvos megkezdi, lett volna esélye a betegnek az életben maradásra is.