A Fővárosi Törvényszék P.20506/2019/8. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) II. cikk, VI. cikk (1) bek.] Bíró: Előd Anna Katalin

Fővárosi Törvényszék

...P..../2019/8.

A Fővárosi Törvényszék

a személyesen eljárt

felperes neve (felperes címe) felperesnek -

a dr. Bercsényi Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 145.000,- (Száznegyvenötezer) forint perköltséget, továbbá a Magyar Államnak a NAV külön felhívására 54.000,- (ötvennégyezer) forint le nem rótt eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címzetten a jelen bíróságnál kell az elektronikusan kapcsolatot tartó fél számára elektronikusan benyújtani.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni fellebbezést, valamint csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy annak összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az Állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, vagy csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, illetve ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A bíróság a felek nyilatkozatai, valamint a felek által csatolt okiratok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felek házastársak voltak, a 2003. július 19. napján kötött házasságukat a Budai Központi Kerületi Bíróság a 6.P.XXII.31.145/2011/127 számú, 2014. június 03. napján kelt ítéletével felbontotta, a házasságukból 2006. január 23-án született 1-es személy, 2008. június 04-én született 2-es személy, valamint 2010. július 30-án született 3-as személy utónevű gyermekeket a felperesi anyánál helyezte el, aki a jelen per alperese, az alperest, aki a jelen per felperese, gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. A jelen per felperesének, a bontóper alperesének kapcsolattartási jogát szabályozta olyan módon, hogy jogosult a gyermekeket a páros hetek keddjén 15 óra 30 perctől szerdán reggel 08 óráig, továbbá pénteken 15 óra 30 perctől hétfőn reggel 08 óráig, a páratlan hetek keddjén 15 óra 30 perctől szerdán reggel 08 óráig, továbbá csütörtökön 15 óra 30 perctől pénteken reggel 08 óráig magával vinni. Az időszakos kapcsolattartásként a nyári szünidő kivételével a szünidők fele részében a kezdő nap 09 órától a záró nap 19 órájáig, a két napos ünnepek másnapján 09 órától 19 óráig jogosította fel a kapcsolattartásra azzal, hogy páratlan évben december 24-én 10 órától, december 25-én 14 óráig, páros években pedig december 31-én 10 órától, január 01-én 18 óráig viheti magával a gyermekeket. A nyári szünidőben kétheti váltással jogosította fel a felperest a kapcsolattartásra, a kezdő napon 10 órától a záró napon 18 óráig úgy, hogy a páros évben a tanítás befejeztét követő első két hétben a felperes, a második és a harmadik héten az alperes, továbbiakban pedig kéthetente a megadott sorrendben jogosultak a gyermekek elvitelére. A hétközi kapcsolattartások alkalmával a felek ellenkező megállapodásának hiányában kedden, csütörtökön és pénteken az óvodai, iskolai foglalkozások, illetőleg különórák befejezésétől az óvodából, iskolából jogosult a kapcsolattartás kezdő időpontjában a gyerekeket elhozni, másnap reggel pedig oda köteles őket visszavinni.

A házasságot felbontó ítéletben rögzített tényállás szerint a felek házassági életközössége 2011. március 23-án a felperes anya (jelen perbeli alperes) elköltözésével szűnt meg. A életközösség megszűnését követően a felek nem tudtak megállapodni a kapcsolattartásról, és ebben a helyzetben 2011. április 22-én közjegyző előtt kötöttek erről egymással megállapodást. Az ebben foglaltak azonban csak eshetőlegesen teljesültek. A felek között abból kifolyólag is konfliktus alakult ki, hogy az anya melyik óvodába írassa a gyermekeket, jelen per felperese 2011. augusztus 08-án gyermekei veszélyeztetettségére hivatkozva írásban kérte a gyámhatóságtól a védelembe vétel elrendelését. Az eljárás során az települési Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ előtt folyt mediációs eljárás alkalmával 2011. október 03-án részletes megállapodást kötöttek a kapcsolattartás tárgyában, ennek ellenére ez továbbra is folyamatos vitát okozott közöttük, jelen per felperese nem tudott a gyermekekkel annyi időt tölteni, ami külön élő szülőként megillette volna. A gyámhatóság által elrendelt komplex családgondozás eredménytelensége miatt a hatóság a védelembevétel mellett döntött mindhárom gyermek esetében. Az eljárásban megállapítást nyert, hogy a szülők közötti konfliktusok súlyosbodtak, a felek nem tudtak megállapodni a kapcsolattartások helyéről, időpontjáról és időtartamáról sem, a mediáció során keletkezett megállapodás pedig csak esetlegesen van betartva. A felek közt folyt mediációs eljárást a gyermekvédelmi központ annak eredménytelensége okán 2012. február 29. napjával lezárta.

A felek kapcsolata a házasság felbontása óta sem javult, már a bontóper folyamán is a bontóper bírósága több ízben hozott ideiglenes intézkedést, szabályozva, később módosítva a jelen per felperese és a gyermekek közötti kapcsolattartást. Az első ideiglenes intézkedést a bíróság 2012. március 12-én hozta.

A felek között több alkalommal volt probléma a kapcsolattartás végrehajtásából, melyből kifolyólag a felperes több alkalommal a meg nem valósult kapcsolattartások végrehajtását kérte a gyámhatóságtól, valamint az erre irányuló eljárások során hozott másodfokú határozatokkal szemben a közigazgatási bírósághoz fordult, valamint személyhez fűződő jogainak megsértése miatt kifejezetten a kapcsolattartások során történtek alapján pereket kezdeményezett a közigazgatási hatóság, valamint az alperes ellen. A felperes a Fővárosi Törvényszék előtt korábban szintén a személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítása iránt indított pert az alperes ellen a kapcsolattartás akadályozására alapítva, mely eljárásban a törvényszék első fokon a 2018. május 24. napján kelt 71.P.21.346/2016/69 számú ítéletével megállapította felperesnek a gyermekekkel történő kapcsolattartáshoz fűződő joga sérelmét, a kapcsolattartás alperes általi akadályozása miatt, majd a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, a 2019. január 15. napján meghozott 2.Pf.20.941/2018/4/II számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A másodfokú ítélet indokolása rögzíti, hogy a külön élő szülő személyiségi jogának sérelme csak abban az esetben állapítható meg, ha a másik szülő a kapcsolattartást tartósan, visszaélésszerűen, önkényesen korlátozza, vagy zárja ki. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolattartáshoz való jog sérelme akkor valósul meg, ha a külön élő szülő - annak ellenére, hogy jogszabályi kötelezettségeivel tisztában van - a kapcsolattartást alapos ok, kellő indok nélkül, önös célból nem biztosítja, vagy korlátozza, abból a másik szülőt megpróbálja kizárni. A másodfokú bíróság a hivatkozott eljárásban úgy látta, hogy a perben feltárt körülmények alapján a magánélethez, a kapcsolattartáshoz való jog védelme - a személyiségi jogvédelem eszközeivel - a felek között kialakult helyzet alapján nem vált szükségessé.