BH 1971.1.6633 I. A házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén - ha az életközösség megszűnését követően a vagyontárgyak értékében olyan változás történt, amely nem vezethető vissza a felek tevékenységére - általában a vagyonközösség megszüntetésekori forgalmi értéket kell alapul venni.

II. Abban az esetben, ha a közös adósságot a házassági életközösség megszűnése után az egyik fél fizeti ki, ez a már megszerzett közös tulajdont nem érinti, a közös adósságra kifizetett összeget azonban a vagyonközösség megszüntetése során megfelelően el kell számolni [Csjt. 27. §, 5. sz. irányelv].

A peres felek 1948. június 29-én kötöttek házasságot. Az életközösség fennállása alatt - 1962. június 17-én - vásárolták meg a perbeli 631 négyszögöl terjedelmű ingatlant 30 000 Ft vételárért. A telekkönyvi hatóság az ingatlanra a tulajdonjogot eszmei 1/2-1/2 arányban a peres felek javára bejegyezte.

Az életközösség a peres felek között 1962 őszén megszűnt.

Az ingatlan vételárának és a vagyonátruházási illetéknek kiegyenlítése végett a peres felek az életközösség megszakadása előtt összesen 19 500 Ft kölcsönt vettek fel. Ezt a közös adósságot az életközösség megszakadása után egyedül az alperes egyenlítette ki.

A bíróság a peres felek házasságát 1964 januárjában kelt ítéletével felbontotta.

A felperes keresetében a házastársi vagyonközösség megszüntetését kérte. Az alperes viszontkeresetében az ingatlan tekintetében a közös tulajdon megszüntetését is kérte.

A kirendelt ingatlanszakértő a perbeli ingatlan forgalmi értékét 157 750 Ft-ban állapította meg. Ezt az értékelést egyik fél sem kifogásolta.

Az elsőfokú bíróság a házastársi közös vagyont akként osztotta meg, hogy a felek közös tulajdonban álló 631 négyszögöl területű ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adta. Kötelezte az alperest arra, hogy 6500 Ft értékű ingóságot természetben adjon ki a felperesnek, ezenkívül értékkülönbözet címén fizessen 1850 Ft-ot is.

Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek az ingatlant az együttélés alatt vásárolták és fizették ki a vételárát. A vételár teljes összege azonban nem állott rendelkezésükre, hanem csak 15 000 Ft, vagyis a vételár fele. A vételár másik felét kölcsönvett pénzből fizették ki, és ezt a kölcsönösszeget az életközösség megszakítása után egyedül az alperes fizette vissza. Ezért a telekkönyvi bejegyzés ellenére csak az ingatlan 1/2 része tekinthető közös vagyonnak, a másik 1/2 rész az alperes különvagyona. A bíróság így a vagyonmérlegbe csak az ingatlan 1/2 részét állította be 15 000 Ft értékkel.

A másodfokú bíróság az alperes által a felperes részére fizetendő összeget 40 678 Ft-ra felemelte.

A másodfokú bíróság szerint az egész ingatlan tulajdonjogának megszerzése 36 500 Ft kiadással járt, az ezzel kapcsolatban keletkezett közös adósságot azonban az életközösség megszakadása után - különvagyonából - az alperes fizette vissza. Ilymódon a közös adósságra az alperes összesen 19 500 Ft-ot törlesztett. Ez az összeg megközelítőleg az egész ingatlan értékének 50%-át eléri: így helyes az elsőfokú bíróságnak az a döntése, hogy az ingatlan eszmei fele része az alperes különvagyona. Ehhez képest a másodfokú bíróság is az ingatlannak csupán a másik fele részét sorolta a házastársi vagyonközösség körébe.

A másodfokú bíróság a vagyonmérleget az alábbiak szerint állította fel:

A felperes birtokában levő ingóságok értéke 24 020 Ft

Az alperes birtokában levő ingóságok értéke 26 520 Ft

Az ingatlannak "közös" értéke 78 875 Ft

összesen: 129 415 Ft

A felperest megillető vagyonilletőség 64 707 Ft

Levonva ebből a felperes birtokában levő ingók értékét 24 020 Ft

Különbözetként jelentkezik a felperes javára 40 687 Ft

Ilyen elszámolás alapján adódott az alperes terhére megítélt felemelt marasztalási összeg, és ennek megfelelően módosult a költségekre vonatkozó rendelkezés.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A házasság megkötésével a házastársak között az életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek (Csjt. 27. §).

A házastársi vagyonközösség folytán keletkezett közös vagyonból nem kötelmi jogi alapon illeti meg a házastársakat a nekik jutó illetőség, hanem saját tulajdonjoguk alapján. A vagyonközösség felszámolásakor általában az életközösség megszakadásának időpontjában fennálló vagyoni helyzetből kell kiindulni, viszont egyes vagyontárgyak értékelésénél az eset körülményeitől függően vagy az életközösség megszakadásakori vagy a házastársi közös vagyon megosztásakori értéket kell figyelembe venni. Adott esetben a perbeli ingatlan tekintetében a vagyonközösség megszüntetésekor fennálló forgalmi érték az irányadó. Az ingatlanban beállott értéknövekedés egyik fél tevékenységére sem vezethető vissza, az az ingatlanforgalomban jelentkező áremelkedést mutató tendencia eredményeként jött létre, azt tehát mindegyik tulajdonostárs javára figyelembe kell venni.

Minthogy az életközösség megszűnése és a házastársi vagyonközösség megszüntetése között rendszerint jelentős időbeli különbség van, többek között azt is vizsgálni kell, hogy az életközösség megszűnése után a házastársakat egyaránt terhelő közös adósságra valamelyik teljesített-e törlesztést. Az elszámolás során ugyanis ezt a körülményt figyelembe kell venni. Az utólagos törlesztés elszámolása azonban nem történhet oly módon, hogy az egyik házastársnak a házassági életközösség fennállása alatt már megszerzett dologi igényét csorbítsa.

A perben eljárt első- és másodfokú bíróság tehát törvénysértéssel döntött, amikor az alperes által az életközösség megszüntetése után a peres felek közös adósságára törlesztett 19 500 Ft-ot akként számolta el, hogy e törlesztéssel az alperes az ingatlan fele illetőségének tulajdonjogát megszerezte, s így a vagyonmérlegbe csak az ingatlan fele részének értékét állította be.

Mindkét fokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a vagyonmérlegbe - az ingóságok 50 540 forintos értékének elszámolása mellett - az életközösség megszűnésekor eszmei fele-fele arányban a peres felek közös tulajdonában álló ingatlannak a házastársi vagyonközösség megszüntetésének időpontjában fennálló 157 750 Ft-os forgalmi értékét állította volna be.

Ezen érték alapulvételével a megosztásra váró közös vagyon értékének megállapításánál kellett volna levonásba helyezni a peres feleket - mint volt házastársakat - egyaránt terhelő közös adósságot. A peres felek vagyonilletőségének ily módon történő kiszámítása után a felperes követelésének összegszerű megállapításánál lehetett volna csak számításba venni azt az összeget, amelyet az alperes a közös adósságra a felperes helyett kifizetett.