A Fővárosi Ítélőtábla Bf.243/2011/13. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 45. §, 85. §, 170. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 184. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Bartkó Levente, Rédei Géza, Vincze Piroska

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.243/2011/13.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. év november hó 22. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 23.B.927/2010/43. számú ítéletét I. rendű vádlottal szemben annyiban változtatja meg, hogy a szabadságvesztést börtönben rendeli végrehajtani.

I. rendű vádlott házi őrizetének befejező időpontja 2011. év július hó 1. napja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. rendű és II. rendű vádlottakkal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság a 2011. év július hó 1. napján kihirdetett 23.B.927/2010/43. számú ítéletével I. r. vádlottat testi sértés bűntette (Btk. 170. § (1) bekezdés (6) bekezdés I. fordulat) és társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérlete (Btk. 321. § (1) és (3) bekezdés a/ pontja) miatt, halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, míg II. r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérlete (Btk. 321. § (1) és (3) bekezdés a/ pontja) miatt 2 év - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

Rendelkezett az I. r. vádlott által az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben eltöltött beszámításáról a kiszabott szabadságvesztésbe.

A bűnjelek lefoglalását megszüntette és kiadni rendelte azokat az I. r. vádlottnak.

Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére, illetve megállapította, hogy a bűnügyi költség egy része az államot terheli.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész II. r. vádlott terhére súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett, míg I. r. vádlott és védője a rablás bűntette alóli felmentésért és a kiszabott büntetés enyhítésért fellebbezett.

Az ügyész az ítéletet az I. r. vádlott vonatkozásában tudomásul vette, a II. r. vádlott és védője az elsőfokú ítéletet szintén tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.706/2010/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, egyben az I. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezést alaptalannak tartotta.

Az átiratban leírtak szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével lényegében megalapozott tényállást állapított meg, amit azonban a Be. 352. § (1) bekezdés a/ pontja alapján az iratok tartalma szerint az elkövetési idő rögzítésével pontosítandónak tartott (2009. november 20.).

Kifejtette, hogy a védelmi fellebbezés felmentést célzó részében az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, amely azonban eredményre nem vezethet, mert a tényállás megalapozott.

A megalapozott tényállásból okszerűen következetett a bíróság a vádlottak bűnösségére, a cselekmények minősítését is törvényesnek tartotta.

A büntetés kiszabásánál értékelendő körülményeket csupán annyiban tartotta szükségesnek mindkét vádlott vonatkozásában pontosítani, hogy a büntetlen előélet helyett, a fiatal felnőtt korukat kell enyhítő körülményként értékelni.

Mindezek mellett az I. r. vádlott a büntetésének lényeges enyhítésére nem látott lehetőséget, azt megfelelőnek tartotta, míg II. r. vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülmények megfelelő értékelése mellett, a súlyosító körülmények nagyobb számára és nyomatékára figyelemmel, a II. r. vádlottal szemben börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását tartotta szükségesnek.

Mindezek alapján azt indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 371. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben, míg a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 372. § (1) bekezdése értelmében, a büntetést kiszabó részében változtassa meg, a főbüntetését lényeges tartamban súlyosítsa, a felfüggesztő rendelkezést mellőzze és közügyek gyakorlásától tiltsa el. Egyebekben az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását indítványozta, egyben bejelentette, hogy azon nem vesz részt.

Az I. r. vádlott védője írásban is indokolta fellebbezését, melyet a nyilvános ülésen fenntartott, illetve kiegészített.

A védő további tanú bizonyítás felvételét indítványozta akár a megismételt elsőfokú, akár a másodfokú eljárásban.

A védő a nyilvános ülésen felmutatott - egyebek mellett - egy a sértettől származó okiratot, amely részben az I. r. vádlott védőjének az eljárását kritizálja, illetve felveti kártérítését igény érvényesítését.

Kifejtette, hogy a nyomozó hatóság eljárási szabályt sértett, amikor a védelem által indítványozott 1. tanú folytatólagos kihallgatásáról, illetve a sértettel történő szembesítéséről nem értesítették, ezért a tanú vallomását ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből, amellett, hogy egyébként szavahihetőnek sem tekinthető, mivel a csatolt üzenetek alapján a korábbi vallomását - a védő álláspontja szerint - azért változtatta meg, mert bosszút akart állni az I. r. vádlotton. Sérelmezte továbbá, hogy az általa indítványozott, további tanú (hozzátartozó), kihallgatására nem került sor, az erre vonatkozó indítványát a bíróság nem rögzítette, így az ítéletében sem foglalkozott azzal.

A védő vitatta a rablási szándék meglétét, illetve a testi sértés bűntette minősítését és utalt arra, hogyha közvetett az életveszély, akkor az legfeljebb a bűncselekmény kísérlete megállapítását eredményezheti, de indítványt tett a súlyos testi sértés megállapítására is.

Mindezek alapján elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, másodlagosan bizonyítás felvételét kérte a másodfokú eljárásban, illetve harmadsorban a rablás alóli felmentés mellett a testi sértés minősítésének a megváltoztatását, enyhébb büntetés, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.

A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, annak megfelelő indokaira tekintettel.

Az I. r. vádlott az utolsó szó jogán ismételten közölte, hogy a rablást nem követte el, amit viszont igen, annak elkövetését megbánta.

A II. r. vádlott utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni.

A Fővárosi Ítélőtábla a kétoldalú perorvoslatokra tekintettel a Fővárosi Bíróság ítéletét, és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésére figyelemmel teljes terjedelmében felülbírálta.