BH+ 2003.12.571 Az új Be. (továbbiakban: 1998. évi XIX. törvény) 129. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és 327. §-ának (2) bekezdésében megjelölt előzetes letartóztatási ok nem azonos. Amennyiben az előzetes letartóztatás nem a 129. § (1) bekezdésének b) pontján, hanem más okon alapszik, a bíróságnak ülést nem kell tartania [új Be. 129. § b) pont, 327. § (2) bek., 147. § (3) bek.].

A megyei bíróság a 2002. október 7-én kihirdetett - nem jogerős - ítéletével P. J. V. r., K. A. VI. r. és K. Gy. VII. r. vádlott bűnösségét társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, s ezért őket egyaránt 7 év 6 hó börtönbüntetésre, továbbá 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az előzetes letartóztatásban levő V. r., VI. r. és VII. r. vádlott védője védencei - szerény összegben meghatározott - óvadék ellenében történő előzetes fogvatartásának megszüntetése iránt terjesztett elő indítványt, amit a Fővárosi Ítélőtábla a 2003. augusztus 26-án - tanácsülésen - meghozott végzésével elutasított, hivatkozva arra, hogy a vádlottak előzetes letartóztatásának elrendelésére tartalmilag az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: új Be.) 327. §-ának (2) bekezdésére alapozottan került sor, ez okból viszont a Be. 147. §-ának (1) bekezdése értelmében az óvadék letétele kizárt.

Az ítélőtábla végzése ellen P. J., K. A. és K. Gy. vádlott jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség a végzés hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárásra utasítását indítványozta.

Az abban kifejtett álláspont szerint az ítélőtábla eljárási szabályt sértett, amikor az indítványról tanácsülésen döntött, ugyanis a Be. 147. §-ának (3) bekezdése az ülés tartását nem pusztán lehetőségként, hanem kötelező eljárási cselekményként említi. Ezen túlmenően a Be. 327. §-ának (2) bekezdésében írtak nem tekinthetők az óvadék elfogadását kizáró külön előzetes letartóztatási oknak, mivel a Be. 327.§-ának (2) bekezdése csupán konkretizálja a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott általános szabályt azzal, hogy a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát a szökés, elrejtőzés veszélyét megalapozó okok közül kiemeli.

A fellebbezések nem alaposak, s a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a Legfőbb Ügyészség ezzel kapcsolatos érveit sem.

A Be. 327. §-a (2) bekezdésének szövegezése nem hagy kétséget afelől, hogy az itt, valamint a Be. 129. §-a (2) bekezdése b) pontjában megjelölt előzetes letartóztatási ok - azon túl, hogy mindkettőben utalás történik a szökés, elrejtőzés veszélyére - nem tekinthető azonosnak, hiszen a Be. 327. §-ának (2) bekezdése szerint az ügydöntő, jogerőssé nem váló határozat kihirdetését követően az előzetes letartóztatás a 129. § (2) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában meghatározott okokon kívül - vagyis azokon túlmenően - akkor is elrendelhető, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.