A Szegedi Ítélőtábla Pf.20010/2013/3. számú határozata közös tulajdon megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 31. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 198. §, 200. §, 237. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.010/2013/3. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Veszelyné dr. Szávai Mária ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Eszik Zsuzsanna ügyvéd által képviselt I. r., a (jogi előadó neve) jogi előadó által képviselt II. r. és a (jogtanácsos neev) jogtanácsos által képviselt III. r. alperes ellen közös tulajdon megszüntetése és egyéb követelés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2012. október hónap 17. napján kelt 13.P.20.275/2012/25. számú részítélete ellen a felperes részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság határozatát közbenső ítéletnek tekinti, s azt részben - az alábbiak szerint újraszövegezve - megváltoztatja.

Megállapítja, hogy a peres felek között 1998. december 18. napján kötött házassági vagyonjogi szerződés 4. és 5. pontja érvénytelen. A szerződést e pontok alábbiak szerinti tartalmi módosításával érvényessé nyilvánítja:

"A szerződő felek megállapodnak abban, hogy házastársi vagyonközösségük bármely okból történő megszűnése esetén (felperes neve) igényt tarthat a házassági életközösség fennállása alatt a közös életvitel körében elhasznált, vagy felélt különvagyonának az életközösség megszűnésekor meglévő házastársi közös vagyonból történő megtérítésére."

A feljegyzett 48 000 Ft (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetékből az I. r. alperes 24 000 (huszonnégyezer) Ft-ot köteles megfizetni az adóhatóság felhívására a III.rendű alperes neve nak, míg a fennmaradó 24 000 (huszonnégyezer) Ft másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad.

A peres felek a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

- 2 -

I N D O K O L Á S :

A kanadai származású, angol anyanyelvű I. r. alperes Magyarországon, magyar nyelven szervezett oktatás keretében folytatta orvosi tanulmányait. A felperessel egyetemista korában ismerkedett meg, (házasságkötés dátuma)én házasságot kötöttek Magyarországon, majd Kanadában kívántak letelepülni. Kiutazásukat megelőzően, 1998. szeptember 18-án "házassági szerződés" elnevezésű megállapodást kötöttek egymással. Ennek 4. és 5. pontjában rögzítették, hogy a felperes különvagyonát képezi a (C.) Banknál elhelyezett 24 574 USD, az ugyanitt elhelyezett 500 000 Ft, továbbá a birtokában levő 2 000 USD készpénz. A szerződés szerint mindez a házasság fennállása alatt különvagyoni jellegét megőrzi, és arra az esetre, ha a házasság, avagy a házassági vagyonközösség bármilyen oknál fogva felbomlana, a felperes részére a pénz visszajár akkor is, ha az már nincs meg, illetve ha a helyébe lépő érték nincs a felek tulajdonában. Az I. r. alperes arra kötelezte magát, hogy a felperes különvagyonát a saját különvagyonából, illetve a közös vagyonból őt megillető részből megtéríti. A felperes további különvagyonaként került feltüntetésre a (település 1. neve, ingatlan hrsz.-a) hrsz. alatti ingatlan 4/12 része, a (település 2. neve, ingatlan hrsz.-a) hrsz. alatti ingatlan ¼ része, ez utóbbi az édesanyja haszonélvezeti jogával terhelten, továbbá a szerződés mellékletét képező "költöztető lista" megjelölésű iratban felsorolt ingóságok. A szerződés 10. pontja szerint a házasságkötést követően szerzett ingó- és ingatlanvagyon, a házastársakat egymás között egyenlő arányban illeti. Az okirat aláírására a felperes által megbízott ügyvéd irodájában, előre egyeztetett időpontban került sor oly módon, hogy az ügyvéd az abban foglaltakat előre rögzítette. Az okiratot az ügyvéd a házastársak együttes jelenlétében felolvasta, azt részletesen elmagyarázta. A szerződés aláírásakor az I. r. alperes - bár akcentussal beszélt -, a magyar nyelvet jól megértette, a szerződés egyes pontjai kapcsán további magyarázatot nem kért.

Az I. r. alperes 1998. decemberében, a felperes 1999. áprilisában költözött Kanadába. A felperes különvagyonából fedezték a kiutazás, a kiszállított ingóságok csomagolásának, szállításának költségeit, továbbá a kanadai életvitelük során felmerült költségek bizonyos részét. A házastársak 2005. év második felében visszaköltöztek Magyarországra, emiatt értékesítették az (település 3. neve)-i ingatlanukat, valamint egy Toyota Supra típusú személygépkocsit. 2005. augusztus 16.napján megvásárolták a (település 4. neve, ingatlan címe, hrsz.-a) hrsz. alatti építési telek 2204/10000-ed tulajdoni hányadát, egyidejűleg építési szerződést kötöttek a (L.) Kft-vel egy szerkezetkész állapotú társasházi lakás kivitelezésére 8 637 000 Ft ellenében. Az építési költségek fedezésére a II. r. alperestől 11 152 000 Ft építési kölcsönt vettek fel, emellett 2 400 000 Ft lakásépítési kedvezményben és 400 000 Ft áfa-visszatérítési támogatásban részesültek. Az ingatlan társasházzá alakulását követően az ingatlanügyi hatóság bejegyezte az a (település 4. neve, ingatlan címe) szám alatti ingatlan tulajdoni lapjára a felperes és az I. r. alperes egymás között egyenlő arányú tulajdonjogát, valamint a

Pf.II.20.010/2013/3. szám - 3 -

fenti lakásépítési kölcsön és kedvezmény biztosítására a II. és III. r. alperes javára alapított jelzálogjogot és elidegenítési és terhelési tilalmat. Az építési kölcsön törlesztő részleteit az életközösség megszakadása óta a felperes fizeti. Az ingatlanon túl a házas felek közös vagyonához tartozik egy 600 000 Ft értékű Porsche típusú személyautó.

A felperes és az I. r. alperes életközössége 2007. őszén megszakadt, házasságukat a Szegedi Városi Bíróság a 14.P.22.424/2008/7. számú ítéletével felbontotta.

A felperes keresetében a (település 4. neve, ingatlan címe) szám alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte akként, hogy a bíróság az I. r. alperes ½ tulajdoni hányadát adja az ő tulajdonába. Vállalta az ingatlant terhelő kölcsöntartozás még fennálló részének visszafizetését. Az I. r. alperest megillető megváltási ár összegét 2 425 000 Ft-ban határozta meg. A házassági vagyonjogi szerződésben rögzítettek szerint különvagyona megtérítése címén 5 000 461 Ft-ra, a kanadai ingatlan eladási árából 4 211 350 Ft-ra, míg a Porsche gépkocsi kapcsán 300 000 Ft-ra tartott igényt. Mindezek beszámítása eredményeként az I. r. alperest 7 547 350 Ft és ennek 2007. szeptember 1. napjától járó kamatai megfizetésére, a II. és III. r. alpereseket a fentiek tűrésére kérte kötelezni.

Az I. r. alperes nem ellenezte az ingatlanon, valamint a gépjárművön fennálló közös tulajdon megszüntetését, nem vitatva azok közös vagyoni jellegét. Védekezése szerint a "házassági szerződés" 4. és 5. pontja érvénytelen, így a házastársi közös vagyon megosztását e pontok figyelmen kívül hagyásával kérte. Nem vitatta, hogy a felperes az okiratban rögzített különvagyonnal rendelkezett a házasságkötés időpontjában, ugyanakkor állította, hogy nem kívánt olyan házassági szerződést kötni, amely a felperesi különvagyon megtérítése kapcsán reá nézve feltétel nélküli kötelezettséget teremt. Hangsúlyozta, a szerződéskötés időpontjában nem értette a magyar nyelvet olyan szinten, hogy a jogi szakkifejezéssekkel, különösen a szerződés 4. és 5. pontjában foglaltakkal tisztában lett volna. Másodlagosan a szerződés 4. és 5. pontját jóerkölcsbe ütközőnek tekintette, miután az reá egyoldalú és hátrányos kötelezettségvállalást jelent, és azt biztosítja a felperes számára, hogy különvagyona későbbi sorsától függetlenül annak megtérítésére mindenképpen igényt tarthasson.