BH 2021.2.61 A vagyontömeg és a foglalkoztatottak létszáma között közvetlen reláció nem mutatható ki, ezért az olyan szabályozás, amely az építményadó mértékét a foglalkoztatottak számához igazodóan differenciálja, sérti a Htv. 7. § g) pontját azáltal, hogy az értékelt jellemző sem vagyoni értékben kifejezhetőnek nem tekinthető, sem adókedvezménynek nem feleltethető meg [1990. évi C. tv. (Htv.) 7. § g) pont].

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó három ügyben felfüggesztette a per tárgyalását és hasonló szövegezésű, 2020. július 1. napján kelt indítványaival a Kúria Önkormányzati Tanácsához (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) fordult.

[2] Az indítványozó előtt folyó perek felpereseit Makó Város jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság határozataival építményadó megfizetésére kötelezte a Makó Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 51/2011. (XII. 15.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) alapján. A másodfokú hatóságként eljárt Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal mint az indítványozó előtt folyó perek alperese az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az indítványokkal érintett egyik per felperesét a vizsgált adóévre 54 833 100 forint, a másik ügy felperesét 49 300 000 forint, míg a harmadik ügy felperesét 23 431 200 forint építményadó megfizetésére kötelezték. Mindhárom felperes makói székhelyű, külföldi érdekeltségű, legalább 250 főt foglalkoztató gazdasági társaság.

[3] Az építményadó mértékét az Ör. 2020. január 1-jétől hatályba lépett 3. § (6) bekezdése határozta meg a következőképp: "[a]z adó mértéke a legalább 250 főt foglalkoztató adóalanyok esetében a) a vállalkozási tevékenység folytatására szolgáló épületek, épületrészek után 1500 Ft/m2/év, b) a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó épületek, épületrészek után 1000 Ft/m2/év, c) az egyéb épület, épületrész után 600 Ft/m2/év."

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

[4] Az indítványozó kezdeményezte az Önkormányzati Tanácsnál az Ör. 3. § (6) bekezdésének törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését, valamint e törvényellenes rendelkezés konkrét és általános alkalmazási tilalmát.

[5] Az indítványozó szerint az Ör. vitatott rendelkezése törvényellenes, egyrészt mert, egy adott adóalanynál foglalkoztatottak létszáma az építményadó kivetése szempontjából a legkevésbé sem tekinthető jelentős, az építménnyel összefüggő körülménynek. Másrészről megállapítható az is, hogy az építményadó ilyen jellegű szabályozása Makó városban csupán szelektív, jól behatárolható adóalanyi kört érint, különösen az indítványozó előtt folyó per felpereseit, a három külföldi hátterű céget. Harmadrészről az Ör. olyan adóztatási szempontot juttat érvényre, amely eredményét tekintve valójában ugyanazon körülmény miatt (több ember foglalkoztatásához nagyobb alapterület szükséges) kétszeresen adóztatja meg az adóalanyt.

[6] Az indítványozó megállapította, hogy az önkormányzati jogalkotó a 250 főt foglalkoztató cégek esetében úgy alkalmazott háromszor akkora mértékű építményadót a kevesebb foglalkoztatotti létszámú vállalkozásokhoz képest, hogy a foglalkoztatotti létszám, mint különbségtétel az adó alapjánál nem jelenhet meg, ez az építményadó rendszerétől idegen elem, az ingatlanok értékéhez semmilyen módon nem kötődik. Az ilyen szabályozás egyben diszkriminatív, vagyis sérti a törvényben és Alaptörvényben is biztosított egyenlő bánásmódhoz való jogot, hiszen nem tárgyilagos megítélés szerinti észszerű szempontok alapján tesz különbséget összehasonlítható helyzetben lévő csoportok között, és a szabályozás nem legitim célt szolgál. Az indítványozó továbbá részletesen ismertette azt is, hogy az Ör. építményadóval összefüggő módosításának körülményei rendkívül aggályosak.

[7] Az indítványozó szerint az Ör. 3. § (6) bekezdésében meghatározott építményadó mértéke sérti a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontját, az egyenlő bánásmód követelményét [az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontját, 9. §-a alapján az Ebktv. 1. §-át], valamint a törvény előtti egyenlőséget [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése], az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésében rögzített teherbíró képesség elvét és 32. cikk (3) bekezdésében rögzített azon követelményt, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

[8] Az Önkormányzati Tanács a három indítványt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 139. §-a alapján alkalmazandó Kp. 31. § (1) bekezdése alapján egyesítette tekintettel arra, hogy a perek tárgya megegyezik és ugyanazon önkormányzati rendelet ugyanazon rendelkezése törvényességének egyező indokoláson nyugvó felülvizsgálatára irányul.

[9] Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[10] Az Önkormányzat védiratában előadta, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: KKVtv.) foglaltak alapján határozta meg az adóalanyok körét. Megjegyezte, hogy az adóemelés nemcsak a három külföldi hátterű, hanem összesen húsz vállalkozást érintett, melyek között van magyar cég is. Álláspontja szerint a kétszeres adóztatás sem állja meg a helyét, hisz vannak olyan 250 fő alatti vállalkozások, melyek nagyobb ingatlantulajdonnal rendelkeznek, de kevesebb az árbevételük, mégis több adót kötelesek fizetni. Utalt arra is, hogy a hazai kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: KKV) védelmét, támogatását szem előtt tartotta a jogszabály megalkotásánál, ezzel lényegében az Ebktv. hatálya alá is tartozó pozitív diszkriminációt alkalmazva biztosított előnyt a jogalkotó a KKV-k részére.

[11] Az önkormányzat megjegyezte azt is, hogy 2013. év óta nem emelkedett az építményadó mértéke, az elmúlt években tapasztalható dinamikus gazdasági növekedés mutatószámai alapozták meg a legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalati adóalanyokat érintő építményadó mértékének emelését. Az önkormányzat a rendelet megalkotására vonatkozóan kifejtette, hogy az előterjesztéssel kapcsolatosan folyamatos egyeztetések zajlottak, emiatt csak a 2019. november 29-ei rendkívüli képviselő-testületi ülésen került sor az Ör. módosítására. Mindezekre tekintettel kérte az önkormányzat az indítvány visszautasítását.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokolása

[12] Az indítvány megalapozott.

[13] I.

Az Önkormányzati Tanácsnak az indítvány alapján először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az indítvánnyal támadott önkormányzati rendelkezés az építményadó mértékét a Htv. 7. § g) pontjának megfelelően határozza-e meg.

[14] A Htv. 7. § g) pontja szerint "[a]z önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy: [...] g) az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének."