A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22173/2009/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2. §, 2/A. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.22.173/2009/3.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Kovalcsikné dr.Kalmár Éva ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.B. É. jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt 9.G.40.268/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.20.255/2009/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 76.600 (Hetvenhatezer-hatszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes libatartással-neveléssel foglalkozó gazdasági társaság.

Az Európai Bizottság 2005. október 19. napján kelt, majd utóbb többször módosított 2005/734/EK számú határozatával az A típusú influenza vírus H5N1 altípusa által okozott erősen patogén madárinfluenza vadon élő madarak által a baromfi állományokra, illetve az egyéb fogságban tartott madarakra történő terjesztése kockázatának csökkentése érdekében a tagállamokra nézve kötelező intézkedési kötelezettséget írt elő. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztálya a Baromfi Termék Tanáccsal, a baromfitartók képviselőivel és a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomások igazgatóival történt egyeztetés során megállapodott a tartástechnológiai minimumkövetelményekről. A minisztérium főosztálya 2006. július 24. napján adta ki az 53/153/2005. számú közleményt a madárinfluenza járvánnyal kapcsolatos intézkedésekről. Ennek 4. pontjában előírta, hogy a járvány kitörése kockázatának csökkentése érdekében a Magyarország területén található vízi baromfit tartó telepekre állományok betelepítése kizárólag az 5. pontban rögzített feltételek maradéktalan teljesítése mellett engedélyezhető. Az 5/b. pont értelmében a gazdaságot legalább 50 cm magas folytonos kerítéssel körbe kell venni, az f) pont értelmében a kifutó teljes területét megfelelő erősségű madárhálóval kell védeni. Etetést, itatást csak teljesen fedett, lehetőleg oldalról is zárt helyen kell biztosítani.

Az alperes a 12.1./524-0/BÁCSK/2007. számú körlevélben előírta, hogy a hatósági főállatorvosok, a hatósági állatorvosok és a jogosult állatorvosok folyamatosan ellenőrizzék a felügyeletük alá tartozó területen, hogy az állattartók az állományok zárt tartására vonatkozó előírásokat betartják-e, szabálytalanság esetén állategészségügyi bírságot szabjanak ki.

A felperes telepén folyamatos ellenőrzések történtek, 2007. január 24-én készült jegyzőkönyv megállapította a madárháló kiépítésének hiányát. Az alperes k.-i hatósági főállatorvosa a 2007. február 5. napján kelt levelében felhívta a felperes figyelmét az alperes körlevelének és a minisztérium főosztályának közleményére és figyelmeztette az érvényben lévő állategészségügyi szabályok szigorú betartására.

A felperes 2007 márciusában négy ólhoz tartozó kifutót körbekerítette és lefedte madárhálóval. A 2007. augusztusban készült jegyzőkönyv már rögzíti a madárháló elkészültét.

A felperes 2008. január 21-én kelt levelében kérte az alperestől a körlevél, valamint a hatósági főorvos felperesnek intézett levele visszavonását, arra hivatkozással, hogy az FVM közlemény jogszabálynak nem minősül, az kötelezettséget nem tartalmazhatott, jogkövetkezményeket sem vonhat maga után. Az alperes elutasította a kérelmet.

A felperes keresetében 1.277.068 forint és ennek késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy a hatóság jogszabálysértő eljárása miatt merült fel a madárháló kiépítésével kapcsolatos anyag és munkabér költsége, mert az FVM Főosztály közleménye, az alperes körlevele jogszabálynak nem minősül, az Európai Bizottság határozata pedig a magyar jogrendszer részét nem képezi. Jogalkotás hiányában a hatóság jogalap nélkül, jogszerűtlenül járt el és okozott kárt. A határozat címzettjei a tagállamok voltak, az a magánszemélyekre, gazdasági társaságokra kötelezettségeket nem állapíthatott meg, konkrét előírást nem is tartalmazott a madárháló létesítéséről.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az EK Bizottság határozata intézkedést állapított meg, az közvetlenül hatályos és végrehajtandó és a közösségi jog hazai feltételeinek teljesítése érdekében került kibocsátásra a FVM Főosztály közleménye. A rendkívüli helyzetre figyelemmel azonnali intézkedést kellett hozni, ezért nem került sor a hazai jogalkotásra. Az FVM közlemény végrehajtása az alperes számára kötelező. Vitatta, hogy a felperesnek kára keletkezett, és nem ismerte el azt sem, hogy súlyos, téves jogértelmezés történt volna.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes magatartása jogellenesnek nem tekinthető, ennek hiányában pedig a kártérítési felelősség további feltételeinek vizsgálata is szükségtelen. Megállapította, hogy az EK Bizottság határozata kötelező a címzettekre nézve, a határozat célját pedig az FVM Főosztály közleménye és az annak alapján készült alperes körlevele szolgálta. Bár az EK határozat nem tartalmaz madárháló kiépítési kötelezettséget, de a baromfi szabad tartásának megtiltásából egyértelműen ennek kiépítése következik. Az EK határozat, mint kötelező jogi norma alapján tett intézkedése az alperesnek jogszerű volt, ezért a kártérítési felelősség megállapítására nem kerülhet sor. A határozati forma hiányának - a kirívó jogsértés és a felróhatóság hiányában - jelentősége nincs.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben arra hivatkozott, hogy tévesen értelmezte a jogszabályokat a bíróság, mert az EK határozat egyedi közigazgatási jellegű aktus, és abból csak a címzettekre, azaz a tagállamokra származnak jogok és kötelezettségek. Vitatta a határozatok közvetlen hatályát, de még annak fennállása esetén sincs megfelelő jogi alapja a felperes kötelezésének, mert a határozat nem tartalmaz előírást a madárháló létesítésére, annak alapján azt az alperes nem is írhatta volna elő kötelező jelleggel, bírság kilátásba helyezése mellett. A bizottsági határozat megjelenésétől számítva hosszabb idő telt el a hatóság intézkedéséig, nem lett volna akadálya a jogalkotásnak, ezért nem fogadható el az az állítás, hogy a leghatékonyabb végrehajtás a közlemény és a körlevél volt. A védekezés megvalósításáról a határozat nem rendelkezik, vitatta ezért, hogy csak a madárháló kiépítésével valósítható meg a cél, mert a járvány terjedésének megakadályozása más módon is elérhető lett volna azért is, mert 2007. februárban már nem volt járvány Magyarországon. Tévedett a bíróság, amikor figyelmen kívül hagyva az 1987. évi XI. törvény és az Alkotmány 2. §-ának rendelkezéseit, lényegében jogszabályi szintre emelt egy közleményt és egy körlevelet és nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes a határozati formát is mellőzte. Az alperes jogszabályi rendelkezés hiányában, jogszabálysértő módon kényszerítette a felperest beruházás végzésére, sérültek a felperes hatósági eljárásban érvényesülő jogai, mert az alperes jogellenesen és kirívóan vétkesen járt el, visszaélve hatósági pozíciójából eredő erőfölényével, az alá-fölérendeltségi viszony sajátosságaival. A felperes kára ezzel okozati összefüggésben keletkezett.