BH 2010.7.181 A szerződést megerősítő nyilatkozat akkor értékelhető a megtámadási jogot megszüntető jognyilatkozatként, ha abból kitűnik a megtámadási igényérvényesítésről lemondó szándék is [Ptk. 207. § (4) bekezdés és 236. § (4) bekezdés].

A peres felek között 2005. május 1. napján határozott időre szóló bérleti szerződés jött létre a B. P. utca 13. szám alatti 89 m2 alapterületű üzlethelyiségre. A felperes bérlő vállalta, hogy az üzletben tervezett étterem megnyitásától, de legkésőbb 2005. július 1-jétől az alperesnek "562 500 forint (450 000 forint + áfa)" bérleti díjat fizet megfelelő számla ellenében. Az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes az üzlet átalakításával melegkonyhás vendéglátó­ipari egységet, pizzeriát alakítson ki. A megállapodás kiterjedt arra is, hogy az átalakítás során elvégzett munka, a beépített, a szerződés megszűnésekor állagsérelem nélkül el nem vihető berendezési és felszerelési tárgyak értékeként 5 000 000 forintot a bérlő jogosult a bérleti díjba beszámítani.

A bérbeszámítás lejártát követően a felperesnek először 2006 májusában keletkezett bérleti díjfizetési kötelezettsége. Az alperes 2006. május 2-án közölte, hogy az emelt összegű bérleti díj 460 350 forint. Ennek megfelelően az alperes az óvadékot és egyhavi bérleti díjat kifizetett. Az alperes 2006. május 17-én május hónapra bruttó 650 000 forintról bérleti díjszámlát állított ki, melynek kifizetését a felperes megtagadta és 2006. június és július hónapokra a nettó bérleti díjat fizette ki.

A felperes továbbra is ragaszkodott az áfás számlához. Az alperes 2006. június 29-én a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta és felszólította a felperest, hogy 8 napon belül bocsássa a kiürített ingatlant a birtokába. A felperes a felmondást nem fogadta el. Az alperes 2006. július 14-én az üzlethelyiséget teljes felszerelésével és berendezési tárgyaival együtt birtokba vette.

A felperes 2006. október 30-án benyújtott keresetében a szerződést a Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján megtámadta és kérte, hogy a bíróság a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján a feleket számoltassa el. Másodlagosan az alperes szerződésszegése, a bérleti szerződés jogellenes felmondása és önhatalmú eltávolítása alapján kártérítési igényt érvényesített a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján. Összességében 31 617 300 forint összegben jelölte meg a felmerült kárát, elmaradt haszonként 3 745 000 forintot érvényesített.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelensége körében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes az igényérvényesítéssel elkésett. A kártérítési követeléssel kapcsolatban a felperes tárgyalás berekesztése előtti nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes a kárát nem bizonyította és ezért a felmondás érvényességét sem vizsgálta.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a megtámadás elkésettségére vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot nem osztotta. Ugyanakkor megállapította, hogy a felperes a szerződést több ízben (2006. július 8-án, július 14-én) írásban megerősítette, ezért megtámadási joga megszűnt. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kártérítési kereset nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott tartalmi követelményeknek. Ezért az indítványozott szakértői bizonyításnak sem volt helye.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette elkésettnek a szerződés megtámadását, míg a másodfokú bíróság tévesen értékelte a felperes elszámoláshoz ragaszkodó magatartását a szerződés megerősítéseként. Ez utóbbi, perben előterjesztett igényét az alperes nem vitatta.

Állította, hogy kártérítési keresetével kapcsolatban tényállást közölt, amit az alperes szintén nem vitatott. Nem volt vitatható, hogy az alperes tilos önhatalommal megfosztotta őt a helyiség birtokától és ezzel a szerződés lehetetlenült. Az összegszerűséget a keresetleveléhez csatolt számlákkal igazolta, az értéknövekedésre igazságügyi szakértői bizonyítást indítványozott. Kétségtelen, hogy az utolsó tárgyaláson az alperes addigi nyilatkozatait megváltoztatva vitatta a kártérítési követelést, de a bíróság felhívása ellenére érdemi ellenkérelmet írásban nem terjesztett elő. A bíróság tévesen értelmezte az utolsó tárgyaláson jelenlévő helyettes képviselő arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy bizonyítási indítványa nincs.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult az ítélet indokai alapján.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a jogerős ítéletnek sem az elsődlegesen, sem a másodlagosan előterjesztett kereseti kérelem elutasításával kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontját.

A peres felek közötti jogvita a bérleti szerződésben meghatározott bérleti díj összegével kapcsolatban keletkezett. A felperes a Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján a szerződés egyik leglényegesebb tartalmi elemében, a bérleti díjban történő megállapodást támadta meg arra hivatkozással, hogy az általános forgalmi adó számlázása, elszámolása körében az alperes őt a szerződéskötéskor megtévesztette. Az alperes érdemi ellenkérelme az elsődleges kereseti kérelemmel kapcsolatban arra szorítkozott, hogy a megtámadás elkésett, illetőleg a felek a Ptk. 210. § (2) bekezdésében meghatározott közös jogi tévedésben voltak a bérleti díj áfa terhe tekintetében.

A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a szerződést a Ptk. 236. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben támadta meg. Megalapozatlanul állapította meg ugyanakkor, hogy a megtámadás joga megszűnt, mivel a felperes a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősítette.

A Ptk. 236. § (4) bekezdése alapján a megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.