BH 2005.10.339 Hivatalos személy elleni erőszak bűntette - a hivatalos személy jogszerű eljárásában való akadályozásával - akkor valósul meg, ha az akadályozás erőszakkal vagy fenyegetéssel történik [Btk. 229. § (1) bek. I. ford.].

Az elsőfokú bíróság a 2002. szeptember 24. napján hozott ítéletével a terheltet a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelttel szemben 2002. március 3-án éjszaka, a B.-tól B. felé közlekedő nemzetközi expressz vonaton Cs. A. és L. L. rendőrök intézkedtek. Ruházatátvizsgálás során előkerült 1 db R. R. nevére kiállított magyar útlevél, azonban a személyi igazolványban, illetve az útlevélben szereplő fénykép megegyezett az igazoltatott N. Gy. terhelt személyével. Ezt követően a további ruházatátvizsgálás során előkerült 1 db R. R. nevére kiállított adóigazolvány.

Az intézkedő rendőrök N. Gy. terhelt előállításáról akként intézkedtek, hogy a sz.-i vasútállomáson kívánták átadni a sz.-i rendőröknek őt.

A terhelt a vonaton önként alávetette magát az igazoltatásnak, az intézkedő rendőrökkel szemben együttműködőnek bizonyult, így a rendőrök nem bilincselték meg.

Miután a vonat megállt, a terhelt és a két intézkedő rendőr a vonatról leszállt és várták a sz.-i rendőrök kiérkezését. L. L. az előállított személytől és társától elment azért, hogy a vonat elindítását késleltesse. Ezt követően röviddel, hajnali 3 óra 35 perc körüli időben a terhelt hirtelen mozdulattal anélkül, hogy Cs. A. felé fordult volna, a karján lévő dzsekijét Cs. A. sértett arcába dobta azért, hogy elfusson, így a rendőri intézkedés alól kivonja magát.

Ezt követően a terhelt a vágányokon keresztül Sz., J. tér irányába menekült, Cs. A. utána futott, azonban a terheltet nem érte utol.

A terheltet a Sz.-i Rendőrkapitányság járőrei Sz. városban fogták el.

A másodfokú bíróság a 2003. március 7. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt bűnösségét hivatalos személy elleni erőszak bűntettében megállapította, ezért őt, mint visszaesőt 8 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt azzal, hogy a kabátját a sértett arcába dobta, a rendőrt jogszerű eljárásban megakadályozta. Tévedett azonban, amikor arra következtetett, hogy a terhelti magatartás nem érte el a bűncselekmény megállapításához szükséges mértékű erőszakot.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint "a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének megállapítása kapcsán az erőszaknak, az erőszakos magatartásnak nem kell olyan jellegűnek, fokúnak és hatásúnak lenni, amely a sértett akaratának teljes megtörését, annak teljes lenyűgözését jelenti, és nem jár szükségszerűen sérülés okozásával sem. Elegendő, ha cselekményével a hivatalos személy akaratának megfelelő magatartás tanúsításában korlátozza. Következésképpen, ha a magatartás személy elleni testi erőkifejtésben nyilvánul meg, mely a hivatalos személy testén hat és ekként akár közvetlen, akár közvetett formában számos módon érvényesülhet, így az erőszakos elkövetés megállapításához elegendő."

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A terhelt felülvizsgálati indítványában az alapeljárás során előterjesztett védekezését megismételve sérelmezte bűnösségének megállapítását olyan tényekre hivatkozva, amelyeket a tényállás nem tartalmaz.

A terhelt védője anyagi jogszabálysértés miatt törvényi tényállási elem - az erőszak - hiányában a terhelt felmentését kérte.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és az ügyész a nyilvános ülésen is - a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.