A Szegedi Ítélőtábla Pf.20767/2016/7. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 386. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék P.21565/2015/31., *Szegedi Ítélőtábla Pf.20767/2016/7.*, Kúria Pfv.20648/2017/6. (BH 2018.5.141)

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.767/2016/7. szám

A Szegedi Ítélőtábla felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - az OBH Jogi Képviseleti Osztálya által képviselt alperes neve(címe) szám alatti székhelyű alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2016. március 9. napján kelt 23.P.21.565/2015/31. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 32., 33., 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolyatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Mellőzi az alperest elsőfokú eljárási költség és illeték megfizetésére kötelező rendelkezéseit.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 260.000,- (Kettőszázhatvanezer) forint le nem rótt elsőfokú és fellebbezési, valamint csatlakozó fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes a perbeli időszakot megelőzően (város 1 neve)-n aktív életet élő ügyvéd volt.

A (város 2 neve)--i Törvényszék 2013. június 18-án kelt B/2011. számú ítéletével - II. rendű vádlottként - bűnösnek mondta ki bűnsegédként folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében és közokirat hamisítás bűntettében, ezért - halmazati büntetésül - 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanezen ítélet a perben nem álló (személy neve) I. rendű vádlott bűnösségét ugyancsak megállapította folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében 3 év 6 hónap börtönbüntetés és 4 év közügyektől eltiltás kiszabása mellett.

Az alperes mint másodfokú bíróság 2014. április 17-én Bf..../14. számú ítéletével a (város 2 neve)-i Törvényszék döntését részben megváltoztatta, a felperesi II. rendű vádlott cselekményeit a Btk. 319. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének (tényállás 1/a. pontja); a Btk. 317. § (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (tényállás 1/b-c. pontjai) és a Btk. 274. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett közokirat hamisítás bűntettének (tényállás 3. pontja); minősítette. Ezért halmazati büntetésül - a mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett - büntetését 2 év 6 hónapra enyhítette. Az I. rendű vádlott vonatkozásában ugyancsak részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. A záradék szerint az ítélet 2014. április 17-én jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

A döntés ellen mind a felperes, mind az I. rendű vádlott másodfellebbezéssel élt.

Az alperes mint másodfokú bíróság 2014. május 13-án Bf..../17. számú végzésével a fellebbezéseket elutasította. Indokolásában kifejtette, a vádlottak ellen folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt az ügyészség a vádirat 1/a-d. pontjaiban szereplő cselekmények körülírásával emelt vádat. A vádirati tényállás 1/b. és c. pontja szerint a szóban forgó személyek meghatározott társaságokban történő "átmentés" érdekében előbb adásvételi szerződéseket kötöttek, majd az eladó bankszámláján felhalmozódott vételárat - fiktív megállapodás felhasználásával kezdeményezett pénzügyi tranzakciókkal - vissza is szerezték. Rögzítette, e múltbeli történéseket érintően az elsőfokú bíróság úgy állapította meg - többek között - a felperes mint II. rendű vádlott büntetőjogi felelősségét, hogy az egyébként szorosan összefüggő, egymás nélkül nem is értelmezhető cselekménysorozat első mozzanatát, a mezőgazdasági gépek értékesítését nem látta beilleszthetőnek az általa folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntetteként minősített eseménysorozatba. Ugyanakkor ettől eltérő álláspontot képviselt az elsőfokú bíróság a cselekménysorozat második részeként tárgyalt banki átutalásokkal kapcsolatban. Mindezt hangsúlyosabbá tette azzal a határozatszerkesztési elvvel, hogy a tényállás 1/b. és d. pontjait a büntetőjogi felelősség hiányára történő utalással zárta le. Rámutatott, a tényállás 1/d. pontja nem képezte a felülbírálat tárgyát. Az alperes 14. számú ítéletével - a tényállás 1/a. pontjában írt cselekmény hűtlen kezelés bűntettekénti értékelésének a meghagyása mellett - a tényállás 1/b. és c. pontjában rögzítetteket egységesen, a Btk. 317. § (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette, mely határozat ellen az I. és II. rendű vádlottak fellebbeztek arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság a tényállás 1/b. pontját érintően a bűnösség kérdésében az elsőfoktól eltérő döntést hozott. Az alperes végzése ezt követően részletesen tartalmazza a fellebbezési érvelésekkel kapcsolatos álláspontját. A Be. 386. § (1) bekezdés a) pontját idézve hangsúlyozta, az ügyben a tényállás 1/b. és c. pontjaiban leírt események szoros tartalmi összefüggéséből kellett kiindulni, így abból, hogy azok külső képe egyetlen elhatározáson alapuló, következetesen végigvitt cselekményt mutatott. Ekként a tényállás 1/b. és c. pontjában írt cselekmények egységes megítélés alá esnek, elválaszthatatlanságuk és tartalmi összefonódásuk folytán osztoznak egymás jogi sorsában, a jogtalan eltulajdonítás leplezését szolgálták a két részletben való kivitelezéssel. Ezen nem változtat az elsőfokú határozatszerkesztésnél és minősítésnél tettenérhető téves jogi álláspont sem, az a körülmény, hogy a vádemeléskor az ügyész, majd az elsőfokú bíróság a cselekményeket nem a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően értékelte, azokat külön vád-, illetve tényállási pontként szerepeltette. Összességében megállapította, az első- és másodfokú határozatok a bűnösség kérdésében azonos állásfoglalást tartalmaznak, miután a tényállás 1/b. és c. pontjaiban körülírt tevékenységeket - eltérő minősítéssel ugyan, de - mind az elsőfokú, mind másodfokú bíróság a büntetőjogi felelősség körébe vonta és felrótta a vádlottaknak. Ekként a másodfokú határozat ellen további rendes jogorvoslat már nem vehető igénybe, így a Be. 345. §-ára figyelemmel, a Be. 341. § (1) bekezdése alapján kizárt a fellebbezés.

A felperes szabadságvesztés büntetését 2014. június 18-án kezdte meg, majd a bv intézetből a Kúria utasítására 2014. július 15-én bocsátották szabadon, miután a felperes felülvizsgálati indítványa alapján indult eljárásban Bfv.III..../2014/6. számú végzésével az indítvány elbírálásáig - rá vonatkozóan - a börtönbüntetés végrehajtását félbeszakította és elrendelte szabadlábra helyezését.

A Kúria 2014. július 16-án kelt Bfv.III..../2014/8. számú végzésével a felperes vonatkozásában a (város 2 neve)-i Törvényszék és az alperes mint másodfokú bíróság ítéleteivel szemben folyt felülvizsgálati eljárást megszüntette és elrendelte az iratok (alperes neve)-nek történő megküldését. Határozatának indokolása szerint az alperesi a másodfokú bíróság a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján tévesen zárta ki a másodfellebbezés lehetőségét. Rögzítette, az alperes határozata szerint a tényállás 1/b. és c. pontjaiban írt tevékenységet az elsőfokú bíróság is felrótta a terhelteknek, ezért nem volt akadálya a cselekmények Btk. 317. § (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett sikkasztáskénti minősítésének, ami miatt nem látott lehetőséget a másodfellebbezés biztosítására. Ennek viszont ellentmondani látszik az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos jogi álláspontja (ítélet 53. oldal II. bekezdés, illetve 64. oldal utolsó két bekezdés), amely az 1/d. tényállási rész kirekesztésére vonatkozik. Kifejtette, az elsőfokú bíróság ítéletében az 1/d. tényállási pontot a minősítés körében fel sem hívta, ugyanakkor az a tényállási pont, amely a hűtlen kezelésre vonatkozott, nem nyert bizonyítást. Álláspontja az volt, mindebből arra a következtetésre kellett jutni, hogy az elsőfokú bíróság jogilag nem értékelte a felperes e tényállási pont szerinti cselekményét és bár nem hozott felmentő rendelkezést, de azt a tényállásból kirekesztette. Mindezek alapján rámutatott, a felülvizsgálati indítvány elutasítása - miként a megtámadott határozat hatályában fenntartása, megváltoztatása, illetve hatályon kívül helyezése - már olyan érdemi állásfoglalás, amelyre csak jogerős ügydöntő határozat esetén van törvényes lehetőség. Mivel viszont ekként az ügydöntő határozat jogereje iránt merült fel kétség, a felülvizsgálati eljárás megszüntetésének, valamint az iratok másodfokú bírósághoz történő visszaküldésének volt helye. Ezzel összefüggésben kifejtette, a rendkívüli perorvoslattal érintett felperes tekintetében az ítélet jogerősítési záradéka téves, mert számára nem biztosították a másodfellebbezés lehetőségét, illetve nem szerepel a határozatban a fellebbezés lehetőségére felhívás. Végül hangsúlyozta, a Be. 416. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálatnak kizárólag a jogerő ügydöntő határozat ellen van helye, a jogerő kérdésében azonban az eljárásnak e szakaszában - joghatályos perorvoslati nyilatkozatok hiányában - nem lehet állást foglalni. Ezért a perorvoslati nyilatkozatok megtételét követően, azok ismeretében kell a továbbiakban a szükséges intézkedéseket megtenni, nevezetesen fellebbezés esetén az iratokat a harmadfokú bírósághoz felterjeszteni, vagy a felperes felülvizsgálati indítványának elbírálása érdekében eljárni.