BH 1983.10.384 Aljas indokból elkövetettnek kell minősíteni az emberölést ha a bosszút erkölcsileg is súlyosan elítélendő indító okok jellemezték [Btk. 166. § (2) bek., c) pont].

A megyei bíróság a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek, s ezért - mint többszörös visszaesőt - 10 évi szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a vádlottat, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt kényszergyógyításnak vesse alá magát.

A megállapított tényállás szerint a munkakerülő életmódot folytató, idült alkoholista vádlott főként vagyon elleni cselekmények miatt már nyolc esetben volt büntetve. Neveltetésének primitív körülményeire visszavezethetően enyhe fokban gyengeelméjű, de ez a beszámítási képességét nem érinti.

A vádlott bátyja és élettársa faoszlopokból, tapasztott agyagból egy szalmatetős kunyhót épített, amely eleve rendkívül tűzveszélyes volt. Miután mindketten szabadságvesztésüket töltötték, a kunyhót lezárták és azt senkinek nem adták használatba. A vádlott korábbi szabadságvesztéséből kiszabadulva feleségéhez költözött, viszonyt létesített azonban bátyja élettársának húgával és néhány éjszakát az említett kunyhóban töltöttek.

A vádlott bátyjának élettársa a börtönben ikergyermekeket szült, hazaérkezett és elfoglalta az említett kunyhót. Amikor a vádlott ezt megtudta, már az utcán is fenyegető kijelentéseket tett, majd hangoztatta, hogy amennyiben nem távozik el, "rágyújtja" a kunyhót. Az asszony a fenyegetést nem vette komolyan, hanem gyermekeivel együtt lefeküdt. Később a vádlott - amikor bentről mozgást nem észlelt - a kunyhó szalmatetejét meggyújtotta. A tüzet egy fiatalkorú észlelte, aki értesítette a szüleit, és a szomszédok segítségével sikerült az alvó sértettet felébreszteni, majd a 4 hónapos gyermekeket és néhány ingóságot a már nagy lánggal égő kunyhóból kimenteni. Időközben a tetőszerkezet leszakadt és a kunyhó összedőlt, de a sértetteknek sikerült egészségkárosodás nélkül a kunyhót elhagyniuk.

A megalapozott tényállás alapján a megyei bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítése körében, amikor a több emberen elkövetett emberölés kísérletét megvalósító vádlotti tevékenységet nem értékelte egyszersmind aljas indokból elkövetettként is.

Az első fokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvének elemzéséből arra a meggyőződésre jutott, hogy bár a vádlott a kérdéses cselekményt bosszúból követte el, ezt az indulatot kiváltó ok azonban korántsem olyan erkölcsileg elvetendő motivációjú, amely a súlyosabb minősítés alkalmazását megalapozná.

A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet.

A Legfelsőbb Bíróság irányelve az indulati tényezők differenciált értelmezésére és értékelésére törekedett. A bosszúvágy önmagában ugyan negatív érzelem, ám a hatására létrejött cselekmény társadalmi megítélése döntően attól függ, hogy ezt az indulatot az elkövetőben etikai szempontból menthető avagy elítélendő ok váltotta-e ki.