A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10574/2008/3. számú határozata kártérítés (BALESETI kártérítés) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 355. §, 360. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 159. §, 177. §, 181. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.574/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szűcs Péter ügyvéd által képviselt I.r., II.r. felpereseknek által képviselt alperes ellen baleseti kártérítés megfizetése iránt a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróságnál 2.M.1218/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Nógrád Megyei Bíróság 2.Mf.21.309/2007/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. szeptember 2. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Nógrád Megyei Bíróság 2.Mf.21.309/2007/4. számú ítéletét a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság 2.M.1218/2005/26. számú ítéletének a felperesek nem vagyoni kár iránti keresetét elutasító rendelkezéseit helybenhagyó részében hatályon kívül helyezi, és e körben a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 15 nap alatt az 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint nem vagyoni kártérítés után 2007. szeptember 24-étől a kifizetésig naptári félévente számított, a naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamatot; fizessen meg a II.r. felperesnek tizenöt nap alatt 500.000 (ötszázezer) forint nem vagyoni kártérítést.

Ezt meghaladóan a felperesek nem vagyoni kártérítés és kamat iránti keresetét elutasítja.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét nem érinti.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint és 2.500 (kettőezer-ötszáz) forint áfa, a II.r. felperesnek ugyanezen határidő alatt 6.000 (hatezer) forint és 1.500 (egyezerötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási részköltséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

Az I.r. felperes munkabalesetet szenvedett az alperesnél 2001. november 16-án, melynek következtében jobb kezének orsócsontja eltört. Ezt követően határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonya annak lejártával 2002. augusztus 31-én megszűnt. A balesetet követően egy évig 100 %-os táppénzt kapott, 2003. augusztus 17-éig munkanélküli járadékot, majd rendszeres szociális járadékot folyósítottak a részére az időközben megállapított 50 %-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel, melyből 36 % a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés, melyre tekintettel baleseti járadékot is kap.

A Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság 2.M.1218/2005/26. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek kártérítésként 1.128.078 forint elmaradt jövedelmet és késedelmi kamatát, a jövőre nézve pedig havi 26.016 forint járadékot keresetveszteségként. Háztartási kisegítő címén havi 10.000 forint járadékot és 680.000 forint már lejárt összeget és késedelmi kamatát, gyógyszerköltségként pedig 92.222 forintot és késedelmi kamatát. Az I.r. felperes javára 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a munkaügyi bíróság, míg az ezt meghaladó, a 4.000.000 forint nem vagyoni kár iránti keresetét, valamint a II.r. felperes 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasította. Kötelezte az alperest 200.000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére.

A nem vagyoni kárigények tekintetében a munkaügyi bíróság a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, miszerint nem állapítható meg, hogy az I.r. felperes életvitelének tartós és súlyos megnehezülése a perbeli balesettel okozati összefüggésben alakult volna ki. Ugyanakkor arra tekintettel, hogy az I.r. felperes az eredetileg domináns jobb kéz középső gyűrűs és kisujj hajlításos rögzültsége, illetve a baleseti sérülésével összefüggő fogásbizonytalansága miatt jelenleg is, és a jövőben is korlátozva van a háztartási munkák végzésében, mely korlátozás a fizikai erő nagyságára, a hibátlan kézfunkciók összességére is vonatkozik, 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítést talált megállapíthatónak az ítélethozatalkori értékviszonyok alapján. Ezért késedelmi kamatot ezen összegre nézve nem ítélt meg.

A II.r. felperes nem vagyoni kártérítési igényéről az igazságügyi orvosszakértői véleményre alapozva megállapította a munkaügyi bíróság, hogy átlagos intellektuális teljesítményű, többnyire a körülményekhez kapcsolódóan saját szempontjait tekintő, aggályoskodó, új helyzetekhez nehezebben adaptálódó, kapcsolatot nehezen teremtő, a meglévő, stabilan kötődő elvont spekulációkra hajló introvertált személyiség.

A szakvélemény, a felperesek személyes meghallgatása, az egyéb periratok alapján a munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy az I.r. felperes balesetéből eredően a II.r. felperest nem érte olyan kár, mely a nem vagyoni kárigényét megalapozhatná.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperesek és az alperes is fellebbezéssel élt. A felperesek a fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérték a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában akként, hogy az I.r. felperes javára 2.500.000 forint, a II.r. felperes javára 1.000.000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezze a megyei bíróság az alperest. Hivatkoztak arra, hogy a II.r. felperest jogsérelem érte, az I.r. felperes balesete folytán az egészséges családban éléshez való joga sérült. Az I.r. felperes tekintetében pedig a bírói gyakorlathoz mérten is kevés a megítélt kártérítés összege, de annak késedelmi kamatát is törvénysértően mellőzte a munkaügyi bíróság.

A Nógrád Megyei Bíróság 2.Mf.21.309/2007/4. számú ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében részben, az I.r. felperes javára megállapított 1.128.078 forint keresetveszteségi hátralék, és a havi 26.018 forint kártérítési járadék vonatkozásában megváltoztatta, és az egyirányú keresetét elutasította. Az elsőfokú perköltség összegét 100.000 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felek fellebbezési perköltségüket maguk viselik, míg a le nem rótt fellebbezési illeték az államot terheli.

A megyei bíróság álláspontja szerint a nem vagyoni kárigények vonatkozásában a munkaügyi bíróság mérlegelése nem volt törvénysértő. Az I.r. felperesi sérülés jellegére, a munkaképesség-csökkenés mértékére, az eset összes körülményére figyelemmel az ítélet meghozatalának idején, 2007. szeptemberében az I.r. felperes nem vagyoni kárának reparációjára megfelelő volt a megítélt kártérítési összeg, az nem volt sem csekély, sem eltúlzott. Arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítés összegét az ítélethozatalkori értékviszonyok alapján állapította meg, a bírói gyakorlat szerint késedelmi kamat már nem ítélhető meg .

A II.r. felperes nem vagyoni kárigényére vonatkozóan is helytállóan mérlegelt a megyei bíróság szerint a munkaügyi bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy nem keletkezett olyan jogsérelem, ami nem vagyoni kártérítést tenne indokolttá.