A Győri Ítélőtábla Pf.20060/2018/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 256/A. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 3:405. §, 3:406. §, 6:548. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Szabó Péter, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.060/2018/3.szám

A Győri Ítélőtábla felperes neve felperesnek a Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2017. november 15-én kelt 7.P.20.637/2016/26/I. számú ítélete ellen az alperes által 28. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a feljegyzett 48.000,- (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A törvényszék megállapította, hogy az alperes a 2015. december 7-e és a 2015. december 14-e közötti időszakban a megfelelő élettér biztosításának elmulasztásával megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000,- Ft sérelemdíjat, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest kötelezte arra, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 25.400,- Ft perköltséget, és rendelkezett arról, hogy a feljegyzett 60.000,- Ft illetéket az állam viseli.

Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes 2015. december 7-étől 2015. december 14-ig tartózkodott az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben megőrzésen. Az alperes őt 2015. december 7-én 7 óra 49 perckor fogadta be, majd 9 óra 41 perckor a B-03-051-6. számú, nyolcszemélyes, 22,45 m2 alapterületű dohányzó zárkában helyezte el. A zárka berendezési tárgyakkal csökkentett hasznos alapterülete 13,97 m2, míg az ottani létszám 2015. december 7-én 6 fő, 2015. december 8-a és 10-e között 7 fő, 2015. december 11-e és 14-e között 8 fő volt. 2015. december 8-án 16 óra 59 percig előállítása miatt a felperes nem tartózkodott a zárkában. 8 óra 30 perctől 18 óráig - az ebédidő kivételével - a zárkaajtó nyitva volt, a körletben a felperes szabadon mozoghatott, és napi egy órában szabad levegőn is tartózkodhatott. A zárka ablakán a külső biztonsági rács és az ablaktábla közötti felületen sűrű rácsozatú, furatokkal ellátott vaslemez, ún. kilátás-gátló rács van, amelyet a korábban tapasztalt jelentős mértékű rongálás és tiltott kapcsolattartás visszaszorítása érdekében szerelt fel az alperes. A Veszprém Megyei Főügyészség a rácsozat felszerelését nem ellenezte, azt őrzésbiztonsági szempontból kifejezetten előnyösnek minősítette. A kilátás-gátló rács csökkenti a zárkákba bejutó természetes fény mennyiségét, így az íráshoz, az olvasáshoz még nyáron is mesterséges fény szükséges; a neonvilágítás ugyanakkor biztosított.

A felperes az érintett időszakban 2015. december 9-én és 2015. december 12-én kapott fürdési lehetőséget, azonban napi rendszerességgel mosakodhatott a rendelkezésre álló lavórban és a folyó meleg víz használatával.

A felperest befogadásakor a büntetés-végrehajtási intézet fejpárnából, fejpárnahuzatból, két takaróból, takaróhuzatból, lepedőből, szivacsmatracból, szivacsmatrac-huzatból és törülközőből álló ágyfelszereléssel, evőkanállal, evőkéssel, és két ivópohárral látta el. Ekkor a felperes testvére, ... is fogvatartott volt, raktárosként dolgozott. A felszereléssel kapcsolatban a felperes kérelmet vagy panaszt nem terjesztett elő.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy fogvatartásakor az alperes megsértette az emberi méltósághoz, az élethez, a testi épséghez és az egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy zsúfolt körülmények között helyezte el, az ablakra felszerelt kilátás-gátló pedig a természetes fény bejutását és a levegő szabad mozgását nagy mértékben akadályozta, a megvilágítás céljából alkalmazott sárga neon mellett pedig olvasni, vagy levelet írni nem lehet. Az ablakot a padlófűtés mellett csak 20 cm-nyi résre lehetett kinyitni, ami oxigénhiányhoz vezetett. Arra is hivatkozott, hogy fogvatartása alatt csak egyszer fürödhetett, ágyfelszerelése pedig hiányos volt (a szivacs negyede hiányzott, a pokróc szennyezett volt). Ezt szóban jelezte a raktárosnak, ami azonban eredményre nem vezetett. Törülköző helyett csupán egy 30x40 cm-es rongyot kapott, amivel nem lehetett törülközni. Az alperes csupán fej nélküli partvisnyelet biztosított, így csak saját samponjukkal és levetett pólójukkal tudtak takarítani. Nem volt teljes az étkészlete, nagyon piszkos poharat kapott, ami helyett saját poharát használta. Saját evőeszköze nem volt, az alperes számára csak egy kanalat biztosított, így hiányos fogazatával az ételt nem tudta elrágni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A zsúfoltság tényét nem vitatta; hivatkozott azonban arra, hogy befogadási kötelezettség terheli, őt egy logisztikai program segítségével a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága jelöli ki. Az adott fogvatartotti létszám és a rendelkezésre álló börtönkapacitás általa nem megváltoztatható objektív helyzetet jelent, így a zsúfoltság miatt felelőssé nem tehető. Utalt arra is, az elítéltek napközben a zárkán kívül is számos tevékenységet végezhetnek. Az a tény, hogy valamely helyiségben többen tartózkodnak, mint azt a jogszabály előírja, még nem jelenti, hogy e helyiség emberi tartózkodásra alkalmatlan, elviselhetetlen, vagy embertelen lenne. A befogadás elutasítására helyszűke folytán jogszabályi felhatalmazása nincs, a körülmények pedig Magyarországon a többi büntetés-végrehajtási intézetben is hasonlóak. Befogadási és elhelyezési kötelezettségének, valamint az elhelyezés minimum standardja biztosításának egyszerre megfelelni nem tud, a zsúfoltság pedig nem befogadást megtagadó ok. Álláspontja szerint a felperes személyiségi jogainak megsértése miatt vele szemben igényérvényesítésre nem jogosult; a felperesnek az államot kellene perelnie.

Az alperes kifejtette: a kilátás-gátló rács, a fürdési lehetőség, az ágyfelszerelés és az evőeszköz készlet kapcsán jogszabályt nem sértett.

Az elsőfokú bíróság felhívta az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdéseit, II. cikkét, III. cikk (1) bekezdését, a Ptk. 2:42. § (2) bekezdését, a büntetések, az intézkedések, az egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 7. § (1) és (2) bekezdéseit, 9. § (1) és (2) bekezdéseit, 83. § (4) és (8) bekezdéseit, 118. § (1) és (2) bekezdéseit, és abból indult ki, ha a büntetés végrehajtásáért felelős szerv a szabadságvesztés végrehajtásának fentiek szerinti általános szabályait betartja, a fogvatartottak elhelyezésére vonatkozó jogszabályi kötelezettségének eleget tesz, úgy az alapjogok és a személyiségi jogok sérelme nem valósul meg. A fogvatartás valamennyi körülményének értékelésével dönthető el, hogy az alperes aránytalan jogkorlátozással, az adott cél eléréséhez a szükségesnél súlyosabb eszközök alkalmazásával hajtotta-e végre a felperes büntetését, illetve vele szemben megalázó, embertelen bánásmódot alkalmazott-e.