A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21267/2018/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 349. §, 474. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 6. §, 7. §, 26. §, 52. §, 54. §, 62. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 40. §, 98. §] Bírók: Gyuris Judit, Hőbl Katalin, Szabó Csilla

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.267/2018/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Orosz János ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében - melybe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Rácz Ügyvédi Iroda felperesi beavatkozó jogi képviselőjének címe., ügyintéző: dr. Rácz G. Gábor ügyvéd) által képviselt dr. Felperesi beavatkozó (felperesi beavatkozó címe) beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2018. szeptember 17. napján meghozott - és 2018. november 5. napján 37. sorszámon kiegészített - 17.P.22.305/2017/33. számú ítélete ellen az alperes 35. sorszámon előterjesztett és 38. sorszámon pontosított fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja, az alperest pedig mentesíti az elsőfokú perköltség megfizetése alól.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget és külön felhívásra az államnak 307.552 (háromszázhétezer-ötszázötvenkettő) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság közigazgatási jogkörben okozott kár jogcímén kötelezze az alperest 5.500.800 forint és ennek 2007. április 18. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű kamata megfizetésére a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §-a, 339. §-a és 355. §-a, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 29. §-a alapján.

Előadta, hogy 2007. április 18-án a felperesi beavatkozó a Budapesti I. számú Körzeti Földhivatalnál kérte a felperes tulajdonjogának bejegyzését vétel jogcímén a XX. helyrajzi számú ingatlanokra. Az alperes földhivatala a kérelmét a 2009. február 21-én kelt 60852/1/2009. számú határozatával bírálta el, azonban csak YY. helyrajzi számú ingatlanokra jegyezte be a tulajdonjogát, a ZZ. helyrajzi számú ingatlanokról az alperes nem hozott határozatot. A tulajdonjog bejegyzésének elmulasztása kirívóan súlyos jogalkalmazási hiba, miután az alperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem egyes részeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Jogellenes magatartásként jelölte meg azt is, hogy az alperes megsértette a rangsor elvét, az Inytv. 7. § (1) bekezdését, 24. § (1)-(2) bekezdését, 26. § (1) bekezdését és a 48. § (2)-(3) bekezdését, tekintettel arra, hogy az ingatlanok tulajdoni lapjairól csak abban az esetben, azzal egyidejűleg kerülhetett volna sor a széljegy törlésére, amennyiben a felperes tulajdonjogát bejegyzik. A széljegy a változás átvezetése nélkül nem lett volna törölhető, és azzal, hogy az alperes utóbb a K. Kft. tulajdonjogát bejegyezte, gyakorlatilag "átugrotta" a felperes tulajdonjogának bejegyzését. Előadta, hogy az alperes megsértette az Inytv. 52. §-át is, amikor a YY. helyrajzi számú ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog bejegyzésről szóló határozatot csak a felperesi beavatkozónak kézbesítette, a felperesnek nem. Előadta, hogy a bejegyző határozattal szemben fellebbezésnek nem volt helye, és a felperes kijavítást, illetve kiegészítést sem kérhetett, mivel tulajdonjoga bizonyos ingatlanokra bejegyzésre került. Az alperes jogellenes károkozó magatartása miatt került abba a helyzetbe, hogy a perbeli ingatlanokra a tulajdonjogát már nem tudja bejegyeztetni. Kárenyhítési kötelezettségét nem szegte meg, mivel kijavítást, kiegészítést nem kezdeményezhetett volna, tekintettel arra, hogy kijavításnak elírás esetén van helye, arra pedig az alperesnek volt lehetősége, hogy egyes albetétekre külön határozatban jegyezze be a tulajdonjogot.

A felperesi beavatkozó a felperessel egyező indokokból kérte a kereset teljesítését.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3.844.400 forintot és ennek 2014. február 6. napjától számított törvényes mértékű kamatát, valamint 395.483 forint perköltséget, továbbá az alperesi beavatkozó javára 175.000 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Először azt vizsgálta, hogy fennállnak-e a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének a Ptk. 349. §-ában foglalt speciális feltételei, azaz a felperes a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot kimerítette-e. Arra a következtetésre jutott, hogy a bejegyző határozattal szembeni fellebbezés a kár elhárítására nem lett volna alkalmas, figyelemmel arra, hogy az alperesi hatóság határozata a felperes kérelmének helytadó rendelkezést tartalmazott, a többi ingatlan vonatkozásában pedig nem volt benne rendelkezés. A határozat kijavítása és kiegészítése iránti kérelem pedig nem tartozik az Inytv. V. fejezetében szabályozott jogorvoslatok közé. A kijavítás egyébként az Inytv. 54. § (1) bekezdése alapján nem is alkalmas a perbeli probléma orvoslására. Sem az ingatlanügyi hatóság ellen indítható közigazgatási per, sem a törlési per nem minősül rendes jogorvoslatnak. Megállapította, hogy az alperes azon mulasztásban megvalósuló magatartása, hogy a felperes tulajdonjogát a ZZ. helyrajzi számú ingatlanokra erre irányuló kérelem ellenére nem jegyezte be, és a kérelem ezen részéről egyáltalán nem hozott határozatot, az Inytv. 26. § (1) bekezdése és 49. § (3) és (5) bekezdése alapján egyértelmű és kirívóan súlyos jogalkalmazási hiba, amely az alperes kárfelelősségét megalapozza. Ezenfelül megállapítható, hogy a felperes kérelmét az alperes 2007. április 18-án 134562/2007. széljegyszámon iktatta, ezzel a bejegyzés ranghelyét meghatározta. Ugyanakkor az alperes megsértette az Inytv. 7. § (1) bekezdését és 48. § (3) bekezdését akkor, amikor a társasház megnyíló perbeli albetéteinek tulajdoni különlapjára a széljegyet nem jegyezte át, hanem azt anélkül törölte, hogy a bejegyzési kérelmet bármilyen módon elintézte volna, és ezen ingatlanokra később a K. Ingatlanhasznosító Kft. tulajdonjogát bejegyezte. Ezen alperesi magatartás szintén olyan súlyos jogalkalmazási tévedés, amely az alperes kárfelelősségét megalapozza. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint ha az alperes a határozat meghozatalát nem mulasztja el, és a felperes tulajdonjogát bejegyzi, vagy a rangsor elvét nem sérti meg, és ezáltal a K. Kft. tulajdonjogát a perbeli ingatlanokra nem jegyzi be, úgy a felperes ezen ingatlanok tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel megszerezhette volna, és kára nem következik be. Ugyanakkor megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásra meghatalmazott ügyvédnek, azaz a felperesi beavatkozónak észlelnie kellett volna a bejegyzés hiányát és a határozat kiegészítését kellett volna kezdeményeznie. Miután a felperes megbízottjaként vett részt az eljárásban, ezért a Ptk. 340. § (2) bekezdése alapján a mulasztását a felperes terhére kellett értékelni. A jogi képviselőtől általában elvárható, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásban figyelemmel kísérje a benyújtott bejegyzés iránti kérelmet, és amennyiben azt észleli, hogy az nem teljes egészében került elbírálásra, úgy az Inytv. 54. § (1) bekezdése alapján megpróbálja elérni a felperes tulajdonjogának bejegyzését. Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdése alapján a felperes károsodásban történő közrehatását 30%-os mértékben állapította meg.