BH 1993.11.692 I. A részletekben, meghatározott ütemezés mellett történő szállításban való megállapodás esetén az utolsó részlet teljesítésére megállapított határidő elmulasztása önmagában nem ad alapot - a késedelemre hivatkozással - a szállítási szerződéstől való elállásra [Ptk. 207. § (1) bek., 300. § (2) bek.].

II. A szerződéstől való elállásra vonatkozó nyilatkozatnak határozottnak és egyértelműnek kell lennie; nem minősül elállásnak az olyan nyilatkozat, amely szerint a szerződés teljesítési határideje lejárt [Ptk. 207. § (1) bek., 320. § (1) bek., 381. § (1) bek.].

A felperes - jogosultként - fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen 660 000 Ft és ennek kamata erejéig a 346/L és 347/L számú számlában leszámlázott ellenérték megfizetésének elmulasztása miatt.

Az alperes ellentmondással élt, és ennek folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakult. Az alperes arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy a felek szerződése szerint a felperes csak 1990. szeptember 3-ig szállíthatott érvényesen. A szállítás ezt követően történt, és az alperes az árut nem is vette át, illetve az árut Sz. A. kisiparos vette át és használta fel. Erre tekintettel a per vele szembeni megszüntetését kérte. Állította, hogy a felperes 1990. szeptember 3-i, a szállítást jelző telexére ugyanaznap írt levelében foglaltak alapján - amelyben közölte a szerződés lejártát - a felperesnek tudnia kellett: nem tart igényt a további szállítására. Azt nem vitatta, hogy az áru átvételére feljogosított korábbi megbízottja, Sz. A. kisiparos ilyen minőségének megszűnéséről a felperest külön nem értesítette. Utalt arra is, hogy 540 db termékkel kapcsolatban minőségi kifogások merültek fel.

A felperes a fentiekkel szemben arra hivatkozott, hogy az alperes megbízottjának minősülő kisiparos tőle 1990. szeptember 4-én 540 db, szeptember 11-én pedig 120 db asztalláb szerkezetet átvett, ezért ennek ellenértékét az alperes köteles megfizetni. Hivatkozott a felek közötti szerződésre, vitatta, hogy a késedelmes szállítás miatt az átadott és felhasznált áru ellenértéke nem illeti meg. Csatolta a szállítást megelőző telexértesítőket, az áru átvételére vonatkozó iratait és a számlákat. Az ügylet lebonyolításában részt vett személyek - köztük az alperes megbízottjaként eljárt Sz. A. kisiparos - tanúkénti meghallgatását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság a bejelentett tanúk közül E. J. felperesi és B. S. alperesi ügyintézőt tanúként meghallgatta. Nem került sor a két ízben is megidézett, de meg nem jelent Sz. A. kisiparos meghallgatására.

A fenti adatok alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek közötti szerződés alapján, és mert az alperes 1990. szeptember 3-án kifejezetten közölte, hogy ezt követően teljesítést nem fogad el, a felperes a perbeni árút a saját felelősségére szállította, annak ellenértékét az alperessel szemben nem érvényesítheti. Az alperes és korábbi megbízottja között a megbízási szerződés már megszűnt, amikor a felperes az árut a korábbi megbízottnak átadta. A felperes ezért az árut tőle átvevő személlyel, Sz. A. kisiparossal szemben érvényesíthet igényt. Az alperes felelősségét nem alapozza meg az, hogy korábbi megbízottja a felperestől átvett árut felhasználta.

Az ítélet ellen - annak megváltoztatása, a keresetének helyt adó határozat meghozatala érdekében - fellebbező felperes előadta, hogy önmagában a késedelem nem szüntette meg a szerződést. A szállítás előtt a tervezett teljesítésről 1990. szeptember 3-án és 7-én telexértesítést küldött, amelyre az alperes azt közölte, hogy a szerződés lejárt, de azt nem, hogy a késedelmes teljesítést nem fogadja el. A felperes előadta, hogy az alperes szeptember 3-i keltű levelét szeptember 4-én kapta meg, amikor az 540 db-os szállítmány már úton volt. Hivatkozott a szerződés 9. pontjára, amely szerint a felmondás nem mentesít az úton levő áru ellenértékének megfizetése alól. A felperes arra is hivatkozott, hogy a szeptember 4-i szállítmányt - a korábbiakhoz hasonlóan - az alperes megbízottja átvette. Szerinte az alperesnek a szállítást megelőző felperesi telexértesítés után - ugyancsak telexben - kifejezetten közölnie kellett volna, hogy megbízottja a továbbiakban nem járhat el, és nem jogosult az áru átvételére. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes megbízottjának meghallgatása nélkül hozta meg határozatát, s nem tisztázta: a korábbi alperesi megbízott a szállítmányok átvételére jogosult volt-e vagy sem.

Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányuló ellenkérelemben mindenben fenntartotta az elsőfokú eljárásban tett előadását.