BH 2004.9.363 Ha a felperes keresetét az elhunyt házastársa örökösei ellen csak közös vagyon megosztása iránti jogcímen terjeszti elő, a jogerős ítélet - a kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján - az örökösök, mint tulajdonostársak ingatlanrészén történt értéknövelő beruházások megtérítésére nem terjedhet ki [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. §, 31. §].

Az 1996. július 3-án elhunyt F. J. P. örökhagyónak a felperes a második házastársa, az I-III. r. alperesek a gyermekei. A felperes és az örökhagyó 1972-ben élettársi kapcsolatot létesítettek, 1984. március 3-án pedig házasságot kötöttek. Házassági életközösségük 1990-ben szűnt meg és ettől kezdődően azt az örökhagyó haláláig nem is állították helyre.

Az örökhagyó és a felperes az együttélésük alatt a perbeli ingatlanon, amelynek 1/2-e az örökhagyó, 1/4-1/4 az I-II. r. alperes tulajdonában állt, tulajdonjogot nem eredményező, de az ingatlan értékét 2 063 000 forinttal emelő közös beruházást eszközöltek, és a felperes az örökhagyó helyett 58 352 forint tartozást egyenlített ki. Az örökhagyó és a felperes házasságának felbontására és a házastársi közös vagyon megosztására nem került sor. Az örökhagyó tulajdoni illetőségét 2/12-2/12 arányban az I-III. r. alperesek örökölték.

A felperes a perben többirányú keresetet terjesztett elő, - egyebek mellett - a közös beruházásra alapítottan tulajdonszerzése megállapítását és alperesi magáhozváltással a közös tulajdon megszüntetését kérte, másodlagosan a közös vagyonból az ingatlanba történt beruházás értéke felének megtérítésére kérte az alperesek kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I-III. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 1 089 852 forintot, ezt meghaladóan a keresetet és viszontkeresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperesek a tartozásért az örökhagyótól örökölt ingatlanilletőséggel felelnek, és az ítéletnek 300 000 forint megfizetésére kötelező rendelkezését előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével és a szakvélemény alapján állapította meg a házastársak által megvalósított beruházások körét és értékét. A tulajdoni igényt elutasította, a megtérítési igény jogalapját a Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (2) bek. és Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján fennállónak ítélte és annak, mint a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hagyatéki tartozásnak a megtérítésére kötelezte az alpereseket.

Az alperesek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta és a marasztalás összegét 273 000 forintra leszállította.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperesek a per során a felperes követeléséből általuk elismert 300 000 forintot a felperesnek megfizettek.

A fellebbezés alapján - egyebek mellett - a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes megtérítési igényét házastársi közös vagyon megosztás jogcímére alapította és az alperesekkel szembeni követelését hagyatéki hitelezői követelés jogcímén érvényesítette. Mivel a beruházás megvalósításakor az ingatlan fele részének tulajdonosai az alperesek voltak, az ő ingatlanrészükben eszközölt beruházás nem minősül házastársi közös vagyonnak. Vagyonközösségi igényként ezért a felperes javára a beruházás értékének 1/4-ét számolta el az örökhagyó helyett a felperes által kifizetett tartozás összegével együtt, és abba beszámította az eljárás alatt az alperesek által megfizetett 300 000 forintot.

A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperesnek ha lett volna az alperesekkel szemben igénye az ingatlan hányadukban a beruházás folytán előállt értékemelkedésnek a jogalap nélküli gazdagodás alapján való megtérítése iránt, az alperesek e követelés elévülésére alappal hivatkozhattak volna.