BH 2005.9.311 Embercsempészés bűntettét követi el, aki - társaival egyetértésben - vagyoni haszonszerzés végett közreműködik a magyar határt jogellenesen átlépő személyek magyar területen történő továbbszállításában [Btk. 218. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

A V.-i Városi Bíróság a megismételt eljárás során hozott és 2003. június 25. napján kihirdetett ítéletével B. É. terheltet az ellene 91 rendbeli, bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt 1998 novemberében a Felső-Tisza vidékén bekövetkezett árvíz után, mint tanár, Ukrajnából árvízkárosult gyermekeket kísért Magyar­országra. Ilyen körülmények között ismerkedett meg P. J. M. magyar állampolgárral, aki egy alapítvány 50 személyes autóbuszát vezette. A terhelt házastársának ismerőse volt az a magyar hatóságok előtt ismeretlen kilétű ukrán állampolgár, akinek pincéjében 1998 novemberében olyan afgán állampolgárságú személyek tartózkodtak, akiknek Magyarországon keresztül Nyugat-Európába juttatását többek között ez a személy és B. S., a terhelt férje szervezte.

A terhelt bemutatta a házastársának P. J. M.-t, akivel B. S. megállapodott abban, hogy 500 000 forint ellenében a Magyar Köztársaság területére okmányok nélkül illegálisan belépő külföldieket B.-re szállítja az alapítvány autóbuszával.

B. S. 1998. november 20-a körül felkereste b.-i ismerősét, és megkérte, hogy - pénz ellenében - P. J. M.-nek mutassa az utat és biztosítsa, hogy a busz a külföldi személyekkel nehézség nélkül jusson V. városba.

B. S. másnap, november 21-én felhívta P. J. M.-t. Bemutatta neki a közreműködésre felkért Cs. L.-t. Cs. L. a saját gépkocsijával elvitte P. J. M.-t, és megmutatta neki azt a helyet, ahol este fel kell vennie a zöldhatáron érkező külföldieket.

B. S. átadott egy mobiltelefont P. J. M.-nak, aki a buszért indult, B.-re, a Kárpátaljára.

P. J. M. este a B.-i Határátkelőhelyen átlépett Ukrajnába, B.-ben bejelentkezett a szállodába, miközben B. S. telefonon közölte vele, hogy a külföldiek átlépték a magyar országhatárt és útban vannak a megbeszélt helyre. P. J. M. azt válaszolta, hogy B.-en van, és nem kíván este Magyarországra visszatérni. Ezért B. S. odaküldte P. J. M.-hez házastársát, B. É.-át egy ismeretlen férfivel, akik megfenyegették nevezettet és ismételten felhívták arra, hogy az említett időpontban a buszt vigye át a határon. A terhelt átvette a mobiltelefont P. J. M.-től, majd több ízben visszaadta neki, amikor B. S. és annak ukrán ismerőse beszélt, és akinek a pincéjében az afgán állampolgá­rok tartózkodtak. E beszélgetés alkalmával B. S. és az ismeretlen ukrán megnyugtatták P.-ot, hogy átmehet a határon, mert ők biztonságos helyen vannak, ahol nincsenek határőrök. Ezt követően P. J. M. a busszal elindult a határátkelőhely ukrán oldalára, a buszra felszállt a terhelt és a vele lévő ismeretlen férfi is. A határátkelőhelyen a terhelt leszállt a buszról, ahhoz a személyhez ment, akinek a pincéjében az idegen állampolgárok várakoztak, beszélt vele, majd visszaszállt a buszra és arra utasította P. J. M.-t, hogy térjen vissza Magyarországra.

A terhelt a P. J. M. által vezetett autóbusszal Magyarország területén az ún. "hadi" úton leszállt, ahol ezután az autóbuszra felszállt a 91 afgán állampolgár, akik utiokmányok nélkül a zöldhatáron keresztül érkeztek Magyarország területére. Ezt követően a terhelt házastársával visszautazott Ukrajnába.

Ismeretlen bejelentő értesítette a V.-i Rendőrkapitányságot a történtekről, melynek eredményeként P. J. M.-t, valamit az afgán állampolgárokat előállították.

A vádlott elfogására 2001. július 13-án került sor, amikor bejelentkezett Magyarország területére.

Az eljárt bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a terhelt észlelte, hogy migránsok szállnak fel B. területén az autóbuszra, csupán az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az embercsempészés vétségének elkövetéséről csak utólag szerzett tudomást. Kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet. Ezért a terheltet a régi Be. 214. § (3) bekezdés b) pontjának második fordulata alapján az ellene emelt vád alól felmentette.

A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2004. február 6. napján nyilvános ülésen hozott ítéletével - az elsőfokú ítéleti tényállást irányadóul elfogadva - a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt bűnösségét 91 rendbeli, a Btk. 218. § (2) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés II. fordulata szerint minősülő és büntetendő bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettében megállapította. Ezért őt 1 év börtönre és 4 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte.

A másodfokú bíróság - a Btk. 2. §-ára figyelemmel összhatásában a bűncselekmény elkövetésekor hatályos jogszabályokat találta kedvezőbbnek a terheltre nézve. A cselekmény jogi értékelésével kapcsolatban a következőkre mutatott rá.

A jelen ügyben a nagy létszámú afgán állampolgárokból álló csoportnak Magyarországra juttatása - nagy távolságra, több országon át, tiltott módon történő utaztatása kizárólag nemzetközi méretekben működő bűnszervezet tagjainak jól összehangolt munkamegosztáson alapuló tevékenységének eredményeként történhetett.

A terheltnek a tényállásban részletezett magatartásából egyértelműen arra vonható okszerű következtetés, hogy házastársának az embercsempészés végrehajtásában játszott szerepéről mindvégig tudomása volt, abban ő maga is tevékenyen közreműködött. Tisztában volt azzal, hogy jól működő szervezet érdekében, vagyoni haszonszerzés végett tevékenykedik. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy a terhelt cselekménye az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerinti bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettének minősül.