BH+ 2014.4.145 A nem jogerős ítélettel kiszabott tíz évi szabadságvesztés tartamából alaposan vonható következtetés a szökés, elrejtőzés veszélyére, amely önmagában is megalapozhatja a Be. 327. §-ának (2) bekezdése szerinti előzetes letartóztatási okot. Az a körülmény pedig, mely szerint a vádlott - előzetes letartóztatását megelőzően - csavargó, hajléktalan életmódot folytatott, bejelentett munkahellyel, rendszeres jövedelemmel nem rendelkezett, a Be. 129. § (2) bek. b) pontja szerinti előzetes letartóztatási feltételeit alapozza meg.

Az ilyen feltételek megállapítása esetén az előzetes letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedés elrendelése nem jöhet szóba, mert az eljárás célját veszélyeztetné [Be. 129. § (2) bek. b) pont, 327. § (2) bek.].

Az ítélőtábla a 2014. január 29. napján tanácsülésen meghozott végzésével a 2011. április 25. napjától 2011. április 27. napjáig őrizetben, majd 2011. április 27. napjától előzetes letartóztatásban lévő vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással felülvizsgálta, s azt a Be. 327. §-ának (2) bekezdése és a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti okból továbbra is fenntartotta.

Megelőzőleg a törvényszék a 2013. április 09. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett - nem jogerős - ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. d) pontja]. Ezért őt 10 év fegyházbüntetésre, 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, és az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A kényszerintézkedés indokoltságát a Be. 132. § (1) bekezdésének b) pontja alapján legutóbb az ítélőtábla 2013. május 16. napján vizsgálta felül, amelynek alapján az végzésével a vádlott előzetes letartóztatását továbbra is fenntartotta. A határozat a Kúria végzése folytán 2013. június 09. napján jogerőre emelkedett.

Az előzetes letartóztatás indokoltságának ismételt felülvizsgálata a Be. 132. §-ának (2) bekezdése alapján 2013. október 02. napján esedékessé vált. A vádlott ellen jelenleg a másodfokú eljárás folyamatban van az ítélőtábla előtt.

Az előzetes letartóztatás fenntartása tárgyában hozott végzés szerint a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartama folytán megalapozottan feltehető, hogy a vádlott szabadlábra kerülése esetén megszökne, elrejtőzne [Be. 327. § (2) bekezdés].

Megállapításra került továbbá, hogy a jövedelemmel nem rendelkező, hajléktalan életmódot folytató vádlott személyi körülményei és kedvezőtlen életvitele alapján a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott különös ok fennállására is megalapozott következtetést lehet levonni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az előzetes letartóztatás indokaiban nem történt olyan változás, amely a kényszerintézkedés megszüntetésére okot adna.

A végzés ellen a vádlott fellebbezést jelentett be indokolás nélkül, értelemszerűen az előzetes letartóztatás megszüntetése érdekében.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta. A támadott végzés indokaival egyetértett és a helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla törvényesen járt el, amikor felülvizsgálta a vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát és azt megalapozottan, helyes indokkal és okból továbbra is fenntartotta.

A Kúria rámutat arra, hogy az előzetes letartóztatás fenntartása tárgyában hozott határozat meghozatalakor a bíróság döntésének olyan adaton kell alapulnia, amelynek megléte (tényszerűsége) a döntés időpontjában más adattal alátámasztott, ésszerű érvvel indokolt, igazolt, és ezáltal okszerű következtetés vonható arra, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása a törvény céljai érdekében - és az adott vádlott személyi szabadsága ellenében - szükséges, célszerű (BH 2012.285.).

Jelen esetben a Be. 327. §-ának (2) bekezdése és a 129. § (2) bekezdésének b) pontja kapcsán mindez megállapítható, és azt az ítélőtábla végzése tartalmazza is.

A Kúria maradéktalanul egyetértett azzal, hogy a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés 10 évi tartamából a szökés, elrejtőzés veszélye kétségtelenül következik, így megalapozza a Be. 327. §-ának (2) bekezdése szerinti előzetes letartóztatási okot.

A Kúria utal arra, hogy a Be. 327. § (2) bekezdésének és a Be. 596. § (1) bekezdésének összevetéséből következik, hogy a nem jogerős ítélettel kiszabott legalább ötévi szabadságvesztés esetén az előzetes letartóztatás elrendelésének vagy fenntartásának van végrehajthatóságot biztosító szempontja, és ennek megfelelő rendeltetése is.

Kétségtelen az is, hogy az előzetes letartóztatás fenntartása - az ún. különös okok fennállása - kérdésében való döntés mindig mérlegelést igényel, ekként az adott vádlott személyére konkretizált döntést kell hozni, amely pedig feltételezi nemcsak a tárgyi, hanem az alanyi szempontok egybevetett figyelembevételét.

Amint az az ítélőtábla határozatában is rögzítésre került, a vádlott a bejelentett lakóhelyén letartóztatása előtt sem tartózkodott. Hajléktalan életmódot folytatott, bejelentett munkahellyel, rendszeres jövedelemmel nem rendelkezett, ezért a személyi körülményeiből és kedvezőtlen életviteléből a szökés, elrejtőzés veszélye aggálytalanul következik, így kétségkívül megalapozza a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti előzetes letartóztatási okot.

Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az előzetes letartóztatás a jelen esetben szükségszerű és arányos kényszerintézkedés. Az eljárás célja enyhébb kényszerintézkedés alkalmazásával nem biztosítható.

Ekként a Kúria a támadott határozatot - a Be. 383. §-a alapján eljárva - a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria, Bpkf. II. 304/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év március hó 12. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t: