BH 1997.7.371 A munkáltató önkéntesen határozhat meg ösztönzőbért a munkavállalójának. Annak visszavonása azonban nem tartozik a korlátozástól mentes mérlegelési jogkörébe. A visszavonás feltételeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek okszerűen összefüggnek a munkavállaló munkaviszonyából származó kötelezettségeivel és kellően konkrétak [Mt. 109. §].

A felperes az alperesnél tmk-csoportvezetőként dolgozott. Az alperes igazgatója 1994. január 24. napján értesítette a felperest, hogy 1994. január 1. napjával a személyi alapbérét 34 500 Ft-ban állapította meg, de az alapbéréhez további 4800 Ft havi ösztönzőbér járul. Az ösztönzőbér folyósításából kizárja magát, ha fegyelmi vétséget követ el, igazolatlanul hiányzik. Az ösztönzőbér csökkenthető, vagy megvonható, ha felróható módon az egyesülés érdekeit sérti, vagy jelentős kárt okoz. Az ösztönzőbér további folyósításából kizárja magát akkor is, ha a felügyelete alá tartozó dolgozótól az igazgató vonta meg az ösztönzőbért, kivéve, ha szabadságon volt. A megvonás tartalma azonos az érintett dolgozóéval. Ösztönzőbér - az éves rendes szabadságtól eltekintve - a munkából kiesett időre nem jár. Az ösztönzőbér központilag teljes mértékben bármikor megvonható.

Az alperes igazgatója a felperes 1994. II. negyedévre esedékes ösztönzőbérét a folyósítására vonatkozó rendelkezésre hivatkozással megvonta. Intézkedéséhez csatolta a felperes egyik beosztottjára vonatkozó intézkedését. Eszerint a beosztott dolgozó 1994. április, május és június havi mozgóbérét az igazgató megvonta, és a jutalomból kizárta, mert 1994. április 19-én alkohol hatása alatt volt.

A sikertelen egyeztetést követően a felperes keresetet indított a megvont ösztönzőbérének kifizetése iránt.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és az alperest 14 400 Ft, valamint kamatai megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a felperes kötelezettségszegése miatt vonta meg a felperes ösztönzőbérét, intézkedése emiatt hátrányos jogkövetkezménynek minősül. Az Mt. 109. §-a szerint a kollektív szerződésben hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását elő lehet írni, azt azonban a megfelelő eljárást követően, indokolt határozattal lehet kiszabni. Az alperes eljárása ezeknek a rendelkezéseknek nem felelt meg.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert a munkaszerződés és munkaszerződés-módosítás nem lehet ellentétben az Mt. kógens rendelkezéseivel.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az 1994. január 24-ei értesítést a felperes aláírta, ezáltal módosult a munkaszerződése. Az ösztönzőbérben való megállapodás a munkaszerződés olyan része, amelynél a feltételeket szabadon lehetett megállapítani, ehhez képest azokat a körülményeket is, amelyek bekövetkezése az ösztönzőbér folyósítását kizárja. Az ösztönzőbér a módosítás szerint bármikor megvonható volt, tehát a munkáltató által meghatározott esetekben is. Az ösztönzőbért a munkáltató egyoldalúan, a saját hatáskörében állapíthatja és állapította meg, ezért azt - ugyancsak egyoldalúan - meg is vonhatja. Mindezek miatt nem lehet az Mt. 109. §-ában foglaltakat alkalmazni.