A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20615/2010/3. számú határozata eredeti állapot helyreállítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 365. §, 395. §] Bírók: Csordás Csilla, Sándor Ottó, Szabó Klára

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.615/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szendrő Zsolt (3200 Gyöngyös, Szent Bertalan u. 8.) ügyvéd által képviselt Sóshartyán Község Önkormányzata (3131 Sóshartyán, Dózsa út 1.) felperesnek - a Dr. B. Szabó Gábor és Társai Ügyvédi Iroda (1036 Budapest, Bécsi út 52. II/6.; ügyintéző: dr. B. Szabó Gábor ügyvéd) által képviselt F. Betéti Társaság (alperes címe) alperes ellen eredeti állapot helyreállítása iránt indult perében a Nógrád Megyei Bíróság 2010. március 1. napján meghozott G.20.150/2010/3. szám alatti ítélete ellen a felperes részéről 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és az alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a S. ... hrsz. alatti ingatlanoknak a nevén álló 1/1 illetőségére a felperes tulajdonjogát eredeti állapot helyreállítása címén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.

Megkeresi a S. Körzeti Földhivatalt, hogy a F. Betéti Társaság alperesnek

a S. ... hrsz. alatt felvett ingatlanokon fennálló 1/1 tulajdonjogát törölje, míg a Sóshartyán Község Önkormányzata felperes (felperes címe, felperes törzsszáma) tulajdonjogát mindhárom ingatlan vonatkozásában 1/1 arányban - eredeti állapot helyreállítása címén - jegyezze be.

A felperest az elsőfokú perköltség megfizetése alól mentesíti, és egyben kötelezi az alperest, hogy a le nem rótt 1.548.000 (egymillió-ötszáznegyvennyolcezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket térítse meg az államnak külön felhívásra, míg a felperesnek fizessen meg 15 nap alatt 1.663.138 (egymillió-hatszázhatvanháromezer-százharmincnyolc) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a S. ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanokra vonatkozó tulajdonjoga eredeti állapot helyreállítása címén történő bejegyzésének tűrésére, és keresse meg a földhivatalt a tulajdonjog átvezetése érdekében. Perköltségre igényt tartott.

Előadta, hogy a 2003. december 18-án kötött ingatlan-adásvételi szerződéssel eladta az alperesnek a perbeli, művelésből kivett ingatlanokat. A szerződés 4. pontjában a vevő vállalta, hogy a területen öt év alatt turisztikai centrumot létesít azzal, hogy amennyiben azt más célra kívánja használni vagy a beruházási programot határidőre nem valósítja meg, úgy a terület az eladó tulajdonába száll vissza, minden térítés nélkül, ingyenesen. A felperes állította, hogy a szerződéskötéstől számított öt éves határidő lejárt, az alperes a vállalásának nem tett eleget, így a bontó feltétel beállta miatt az - időközben bekövetkezett telekalakítás eredményeképpen létrejött új helyrajzi számokon nyilvántartott - ingatlanokra vonatkozóan az eredeti állapot helyreállításának, vagyis a tulajdonjoga visszajegyzésének van helye. Másodlagosan hivatkozott arra is, hogy amennyiben a határidő 2005. július 7-én, az általa vállalt telekalakítás bejegyzésével kezdődött volna, úgy az alperes az 5 évből hátralévő rövid időben nem tudja már megvalósítani a meg sem kezdett beruházást.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint az adásvételi szerződésben szereplő bontó feltétel még nem következett be, mert az öt éves határidő csak a felperes valamennyi kötelezettségének a teljesítésekor kezdődött meg. A felperes feladata volt ugyanis a szerződés 4. pontja szerint a terület egy helyrajzi számra történő összevonása, erre pedig mind a mai napig nem került sor. Feltéve, hogy a felperes telekalakítási kötelezettségének teljesítéseképpen elfogadja a perbeli ingatlanok kialakítását, a beruházás megvalósítási kötelezettség határideje csak 2005. július 7-én kezdődhetett meg, mert a földhivatal ezen a napon jegyezte be a tulajdonjogát az újonnan létrejött ingatlanokra, így az öt éves határidő még nem járt le. Utalt az alperes arra is, hogy a telekalakítási eljárás befejezése előtt a beruházás megkezdése jogilag kizárt volt abból eredően, hogy nem voltak ismertek az ingatlanok új helyrajzi számai. Ettől függetlenül jelezte, hogy a beruházás megvalósíthatósága érdekében különböző lépéseket tett. Perköltségként 250.000 forint + áfa ügyvédi munkadíj megállapítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 forint + 25 % áfa perköltséget.

Tényként állapította meg, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre, amely szerint a megjelölt ingatlanok vételára bruttó 19.901.215 (helyesen: 12.901.215) forint volt. A szerződés 4. pontját a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint értelmezve kifejtette, hogy a beruházás megvalósítására kikötött öt éves időtartam akkor vette kezdetét, amikor az összevonással kialakított terület az alperesi vevő rendelkezésére állt. Erre lehet következtetni abból, hogy ezen kikötéseket a szerződés ugyanazon pontja tartalmazza. E szerint a telekalakítás 2005. július 27-i ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével vette csak kezdetét az öt éves határidő, ami ebből következően még nem járt le. Külön szerződéses kikötés hiányában nem látta értékelhetőnek azt a körülményt, hogy az alperes a beruházási program megvalósításához még nem kezdett hozzá, mert álláspontja szerint ebben a helyzetben csak az öt éves határidő lejártakor vizsgálható, hogy a beruházás megvalósult-e.

Az elsőfokú bíróság a perköltség körében az alperest illető ügyvédi munkadíjat a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének b) pontja alapján állapította meg figyelemmel arra, hogy a meghatározott összeget tekintette az ügyvéd által elvégzett munkával arányban állónak.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerint történő marasztalását. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság osztaná az elsőfokú bíróság álláspontját, de a másodfokú döntés meghozataláig az igény érvényesíthetősége megnyílna, azt kérte, hogy a másodfokú bíróság erre tekintettel adjon helyt a keresetének vagy helyezze hatályon kívül az elsőfokú határozatot, és az elsőfokú bíróságot utasítsa újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára.

Előadta, hogy álláspontja szerint a szerződés teljesítésének kezdő időpontjaként 2003. december 22. napja fogadható el, a hivatkozott adásvételi szerződést ugyanis ekkor nyújtották be a földhivatalhoz az alperes tulajdonjogának bejegyzése végett. A tulajdonjog bejegyzése megtörtént, így az alperes rendelkezési joga a perbeli ingatlanokra jóval előbb megnyílt, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság megállapította. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a teljesítéshez szükséges tevékenység elvégzésével olyan mértékben maradt el, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy az általa és az elsőfokú bíróság által is hivatkozott határidőn belül sem lesz képes a szerződésszerű teljesítésre, saját felróható magatartására pedig előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. A felperes súlyosan méltánytalannak tartotta, hogy a döntéssel az alperes minden korlátozás nélküli rendelkezési jogot kap az ingatlanok fölött, a szerződésszegő magatartása következményeivel sem kell számolnia, ráadásul a perbeli ingatlanokat szabadon értékesítheti.