A Fővárosi Ítélőtábla Bf.76/2010/12. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (JELENTŐS mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 118. §, 261. §, 267. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Székely Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.76/2010/12.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2011. év március hó 10. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2010. év január hó 27. napján kelt 14.B.805/2009/9. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlott terhére megállapított kábítószerrel visszaélés bűntettét kísérletnek minősíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés tartamába.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 2010. év január hó 27. napján kelt 14.B.805/2009/9. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/A. § (1), (3) bekezdésébe ütköző, illetve minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében és a Btk. 282. § (1), (5) bekezdés a./ pontja szerinti kábítószerrel visszaélés vétségében. Ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az elsőfokú bíróság rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek elkobzásáról, illetőleg lefoglalásának megszüntetéséről és kiadásáról; kötelezte a vádlottat az eljárás során eddig felmerült 1.196.691 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész a 3 napi gondolkodási idő alatt súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész fellebbezését írásban azzal indokolta, hogy a vádlott kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményt követett el, a tőle lefoglalt kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határának több mint 55-szöröse volt. Ehhez képest az elsőfokú bíróság eltúlzott nyomatékkal vette figyelembe a vádlott beismerését, mivel egyebekben nem működött közre a kereskedésben résztvevő további személyek beazonosításában. A súlyosító körülmények nagyobb számára figyelemmel a törvényi minimumban megállapítottnál hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.575/2009/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A történeti tényállást a I. pontban az elsőfokú ítélet 7. oldalának 3. bekezdésében írtakkal indítványozta kiegészíteni. A Fővárosi Bíróság itt ugyanis nem fogadta el azt a vádlotti védekezést, hogy a futárkodásért semmit sem kapott. Egyebekben az ügyész az ítéleti tényállást nem támadta, azt megalapozottnak tartotta, és a bejelentett fellebbezésével egyezően a kiszabott büntetés súlyosítását, a törvényi minimumnál súlyosabb főbüntetés és ahhoz igazodó mellékbüntetés alkalmazását kérte.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész fellebbezését az írásbeli indítványával egyezően fenntartotta. Ismételten hangsúlyozta, hogy a vádlott ingyenes szállításra vonatkozó nyilatkozata nem fogadható el. Kérte ezért a tényállást azzal kiegészíteni, hogy a kábítószer szállítása ellenszolgáltatás fejében történt. Egyebekben a fő- és mellékbüntetés súlyosítására irányulóan is fenntartotta az ügyészi fellebbezést.

A vádlott védője álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem alkalmazott kirívóan enyhe büntetést. Kétségtelen, hogy a vádlottnak volt már korábban hasonló ügye, azonban egyéb vonatkozásban kifogástalan életvitelű, csak szerencsétlen élethelyzete miatt kényszerült arra, hogy a bűncselekmény tárgyát képező "szívességet" megtegye. Kérte ezért az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítését, annak a megállapításnak mellőzésével, hogy a vádlott rendszeres kábítószer fogyasztó lenne.

A vádlott felszólalásában elismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Fenntartotta azt az előadását, hogy "A pontból a B pontba" elvitte a csomagot, de ezért térítést nem, csak 5 év fegyházat kapott. Nyilatkozott az elsőfokú ítélet 3. oldal 2. bekezdésében írt, le nem foglalt kábítószer általa történt szállításával kapcsolatos tényállásra is (a másodfokú bíróság jelölése szerint a továbbiakban I/2. pont). Előadta, hogy az elfogása előtt egy hónappal valóban vitt egy csomagot, amiben nem tudja, hogy mi volt. Álláspontja szerint a rendőrök csak "kitalálták", hogy mi lehetett a csomagban, mivel ő azt mondta a nyomozás során, hogy nem tud a tartalmáról. Ennek elviteléért sem kapott térítést, ebben különben sem feltétlenül kábítószer volt, mert "lehetett benne akármi". A büntetés kiszabásával kapcsolatosan az 5 év szabadságvesztést "elfogadta", de kérte, hogy lehetőség szerint ezt ne fegyház, hanem börtön fokozatban hajtsák végre.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése alapján a többirányú fellebbezéssel támadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárását. A tényállás megállapítása során a Fővárosi Bíróság felderítési kötelezettségének eleget tett és a tárgyalás anyagává tette mindazokat a bizonyítékokat, amelyek a cselekmény jogi minősítése szempontjából el nem mellőzhető jelentőséggel bírnak. E körben helyesen hivatkozott vádlott I/1. és II. pontban tett beismerő vallomására; a vádlott elfogásáról készült rendőri jelentésre; ruházatának átvizsgálására; az igazságügyi vegyészszakértő szakvéleményeire; a házkutatásról készült jegyzőkönyvre; az igazságügyi elmeorvosszakértői véleményre.

A megállapított tényállás azonban mégsem tekinthető minden részében megalapozottnak. A tényállás I/2. pontjában ugyanis a vádlott - ahogyan azt az elsőfokú bíróság az ítélet 4. oldal 2. bekezdésében egyébként helyesen rögzítette - az eljárás során nem tett olyan vallomást, hogy korábban kábítószert adott volna át másnak. Előadása szerint az I/1. pontbeli esetet megelőzően "máskor is tett ilyen szívességet". Kb. egy hónappal korábban történt, amikor "ugyanúgy zajlott mint a mai, ugyanabban a parkolóban, de nem ennek az embernek, hanem egy másiknak kellett vinnem. Akkor tabletta nem volt, csak két ilyen zacskónyi anyag." (vádlott nyomozati iratok 355. oldalán tett vallomása).

A vádlott előbbi nyilatkozata már a vádemeléskor is az ügyész rendelkezésére állt. Csupán az előbbi nyilatkozatra figyelemmel így az ezzel kapcsolatos vád sem tekinthető törvényesnek. Sem a vádlott vallomásából, sem abból a tényből, hogy az eljárás során kábítószert foglaltak le a vádlottól nem következik, hogy egy hónappal korábban is amfetamin átadása történt volna, "a két zacskónyi anyag" kábítószert tartalmazott volna. Kétség kívül a gyanú szintjén fennáll ennek lehetősége, azonban az eljárás során nem merült fel semmilyen bizonyíték a feltevés megerősítésére. Márpedig a Be. 118. § (2) bekezdése alapján "a terhelt beismerése esetén... meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is". Az előbb idézettekből viszont az tűnik ki, hogy még ez a bizonyos beismerés is hiányzik.