A Szekszárdi Törvényszék Mf.20002/2015/3. számú határozata. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 169. §] Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.243/2013/60., *Szekszárdi Törvényszék Mf.20002/2015/3.*, Kúria Mfv.10420/2015/1., 3023/2017. (II. 17.) AB végzés

***********

Szekszárdi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

Ügyszám: 10.Mf.20.002/2015/3. szám

A Szekszárdi Törvényszék a ........ főtitkár által képviselt felperes neve és címe szám alatti székhelyű felperesnek - a alperes neve és címe szám alatti lakos alperes elleni munkavállaló anyagi felelőssége tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.243/2013/60. számú ítélete ellen a felperes 62. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy mellőzi a felperes 21.500,- (huszonegyezer-ötszáz) forint eljárási illeték fizetésére kötelezését,

az eljárási és a fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2010. augusztus 3. napjától állt munkaviszonyban a felperesnél országos hatáskörű szervező-ügyvivő munkakörben, a felperes személygépkocsit és telefont bocsátott az alperes rendelkezésére, a munkakör ellátásához szükséges költségeket megelőlegezte, amellyel az alperesnek el kellett számolnia. Az alperes a munkaviszony létesítését megelőzően is ellátott olyan feladatokat, amelyeket későbbi munkaviszonyában.

A felperes keresetében 358.250,- forint kár megfizetésére és a perköltség viselésére kérte az alperes kötelezését azzal az indokkal, hogy az alperes a munkaköre ellátásához biztosított előlegekből a keresettel érvényesített összeggel többszöri felszólítás ellenére nem számolt el, ezzel a magatartásával a felperesnek kárt okozott.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, a felperes perköltségben marasztalására irányult.

A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, kötelezte a felperest az alperesnek 8.400,- forint perköltség, a Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására 2.546,- forint állam által előlegezett költség, az adóhatóság felhívására 21.500,- illeték megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet indokai szerint az alperes nem vitatta a felperes által kimutatott összegek átvételét. A felperes a perben nem csatolta az alperes által leadott elszámolásokat arra hivatkozva, hogy azok a helységnév1 Járásbíróság előtt folyamatban lévő ügyszám1. szám alatti eljárásban bűnjelként kezelt könyvelési iratok részét képezik, de a megbízásából készült könyvszakértői vélemény az alperes követelt összeggel tartozását igazolja. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szakértő a felperes által készített analitikus nyilvántartás alapján, matematikai művelet elvégzésével, számviteli, könyvelési szempontok figyelembevételével alakította ki szakvéleményét. A szakértőt meghallgatta, aki úgy nyilatkozott, hogy egyes alperes által leadott számlák számviteli-könyvviteli okból nem voltak elszámolhatóak. A könyvszakértő kiegészítő véleménye foglalkozott az alperesnek felrótt magáncélú mobiltelefon használattal és a felek közötti munkabér elszámolási vitával is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szakértő a kompetenciájába nem tartozó megállapításokat is tett részletes vizsgálatok nélkül, továbbá a felek közötti elszámolást teljes mértékben nem tárta fel. A felperes megbízásából készített szakértői vélemény így nem alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes az általa felvett előlegekkel teljes körűen elszámolt-e.

A felperes a bíróság felhívását követően sem kérte a perben szakértő kirendelését, anélkül viszont a felperes keresete nem volt alátámasztott. Amennyiben sor került volna igazságügyi könyvszakértő kirendelésére, a szakértőnek a könyvelés áttekintésével lett volna módja véleményt nyilvánítani abban a kérdésben, hogy az alperes az általa felvett előleggel teljes körűen elszámolt-e.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását keresetének helyt adással kérte.

Egyúttal panasszal élt az elsőfokú bíróság ügyszám2. számú végzése ellen, amelyben a bíróság megtagadta a perben eljárt bíró kizárását.

Fellebbezése indokaként előadta, hogy okiratokkal és szakértői véleménnyel bizonyította, hogy az alperes nem számolt el a keresetben követelt pénzösszeggel. A hivatkozott bizonyítékokkal a bíróság felhívásának megfelelően eleget tett bizonyítási kötelezettségének, ellenben az alperes részéről nem került sor annak a hozzá intézett bírósági felhívásnak a bizonyítására, hogy az előlegekkel elszámolt.

Hangsúlyozta, hogy a felperse neve könyvelését folyamatosan könyvvizsgáló is ellenőrizte, így a pénzügyi elszámolások szabályszerűsége biztosított volt. Csatolta a szakszervezet gépi nyilvántartását az alperes részére kiadott összegekről, bizonylatszámokkal jelezve az összeg kiadását, a bevételi oldalon viszont ezek az összegek nem jelentek meg.

A felperesi megbízásból eljárt R. T-né könyvszakértő által készített szakvélemény helyességéhez kétség nem férhet, az igazságügyi szakértőként is eljáró szakértő kompetenciája sem vitatható. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a szakértői vélemény nem felel meg az azzal szemben támasztott követelményeknek.

Az alperes olyan magatartást tanúsított, amely a szakszervezet gazdasági érdekét veszélyeztette, így kárt okozott munkáltatójának. Azzal a magatartásával, hogy a bizonylatokon szerepelő összegeket felvette, de azokkal teljes mértékben nem számolt el, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét is megszegte.

Elfogultsági kifogását arra alapította, hogy az eljáró bíró már az első tárgyaláson sértette a felperes törvényes képviselőjeként eljáró főtitkár személyiségi jogait, amikor a közönség soraiba utasította és pervezetése során a főtitkárt, mint büntetőeljárással érintett személyt hívta fel a bizonyítás keretében a vele szemben folyamatban lévő büntető eljárásból iratbeszerzésre, figyelmen kívül hagyva perbeli pozícióját. A perben az ügyhöz nem tartozó körülményekre is kiterjedt a tárgyalás. Az eljáró bíró folyamatosan arra hívta fel a felperest, hogy szakértő kirendelése szükséges, holott rendelkezésre állt valamennyi dokumentum a kereset megalapozottságának megállapításához.