A Szekszárdi Törvényszék Mf.20002/2015/3. számú határozata. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 169. §] Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita

Szekszárdi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

Ügyszám: 10.Mf.20.002/2015/3. szám

A Szekszárdi Törvényszék a ........ főtitkár által képviselt felperes neve és címe szám alatti székhelyű felperesnek - a alperes neve és címe szám alatti lakos alperes elleni munkavállaló anyagi felelőssége tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.243/2013/60. számú ítélete ellen a felperes 62. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy mellőzi a felperes 21.500,- (huszonegyezer-ötszáz) forint eljárási illeték fizetésére kötelezését,

az eljárási és a fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2010. augusztus 3. napjától állt munkaviszonyban a felperesnél országos hatáskörű szervező-ügyvivő munkakörben, a felperes személygépkocsit és telefont bocsátott az alperes rendelkezésére, a munkakör ellátásához szükséges költségeket megelőlegezte, amellyel az alperesnek el kellett számolnia. Az alperes a munkaviszony létesítését megelőzően is ellátott olyan feladatokat, amelyeket későbbi munkaviszonyában.

A felperes keresetében 358.250,- forint kár megfizetésére és a perköltség viselésére kérte az alperes kötelezését azzal az indokkal, hogy az alperes a munkaköre ellátásához biztosított előlegekből a keresettel érvényesített összeggel többszöri felszólítás ellenére nem számolt el, ezzel a magatartásával a felperesnek kárt okozott.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, a felperes perköltségben marasztalására irányult.

A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, kötelezte a felperest az alperesnek 8.400,- forint perköltség, a Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására 2.546,- forint állam által előlegezett költség, az adóhatóság felhívására 21.500,- illeték megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet indokai szerint az alperes nem vitatta a felperes által kimutatott összegek átvételét. A felperes a perben nem csatolta az alperes által leadott elszámolásokat arra hivatkozva, hogy azok a helységnév1 Járásbíróság előtt folyamatban lévő ügyszám1. szám alatti eljárásban bűnjelként kezelt könyvelési iratok részét képezik, de a megbízásából készült könyvszakértői vélemény az alperes követelt összeggel tartozását igazolja. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szakértő a felperes által készített analitikus nyilvántartás alapján, matematikai művelet elvégzésével, számviteli, könyvelési szempontok figyelembevételével alakította ki szakvéleményét. A szakértőt meghallgatta, aki úgy nyilatkozott, hogy egyes alperes által leadott számlák számviteli-könyvviteli okból nem voltak elszámolhatóak. A könyvszakértő kiegészítő véleménye foglalkozott az alperesnek felrótt magáncélú mobiltelefon használattal és a felek közötti munkabér elszámolási vitával is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szakértő a kompetenciájába nem tartozó megállapításokat is tett részletes vizsgálatok nélkül, továbbá a felek közötti elszámolást teljes mértékben nem tárta fel. A felperes megbízásából készített szakértői vélemény így nem alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes az általa felvett előlegekkel teljes körűen elszámolt-e.

A felperes a bíróság felhívását követően sem kérte a perben szakértő kirendelését, anélkül viszont a felperes keresete nem volt alátámasztott. Amennyiben sor került volna igazságügyi könyvszakértő kirendelésére, a szakértőnek a könyvelés áttekintésével lett volna módja véleményt nyilvánítani abban a kérdésben, hogy az alperes az általa felvett előleggel teljes körűen elszámolt-e.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását keresetének helyt adással kérte.

Egyúttal panasszal élt az elsőfokú bíróság ügyszám2. számú végzése ellen, amelyben a bíróság megtagadta a perben eljárt bíró kizárását.

Fellebbezése indokaként előadta, hogy okiratokkal és szakértői véleménnyel bizonyította, hogy az alperes nem számolt el a keresetben követelt pénzösszeggel. A hivatkozott bizonyítékokkal a bíróság felhívásának megfelelően eleget tett bizonyítási kötelezettségének, ellenben az alperes részéről nem került sor annak a hozzá intézett bírósági felhívásnak a bizonyítására, hogy az előlegekkel elszámolt.

Hangsúlyozta, hogy a felperse neve könyvelését folyamatosan könyvvizsgáló is ellenőrizte, így a pénzügyi elszámolások szabályszerűsége biztosított volt. Csatolta a szakszervezet gépi nyilvántartását az alperes részére kiadott összegekről, bizonylatszámokkal jelezve az összeg kiadását, a bevételi oldalon viszont ezek az összegek nem jelentek meg.

A felperesi megbízásból eljárt R. T-né könyvszakértő által készített szakvélemény helyességéhez kétség nem férhet, az igazságügyi szakértőként is eljáró szakértő kompetenciája sem vitatható. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a szakértői vélemény nem felel meg az azzal szemben támasztott követelményeknek.

Az alperes olyan magatartást tanúsított, amely a szakszervezet gazdasági érdekét veszélyeztette, így kárt okozott munkáltatójának. Azzal a magatartásával, hogy a bizonylatokon szerepelő összegeket felvette, de azokkal teljes mértékben nem számolt el, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét is megszegte.

Elfogultsági kifogását arra alapította, hogy az eljáró bíró már az első tárgyaláson sértette a felperes törvényes képviselőjeként eljáró főtitkár személyiségi jogait, amikor a közönség soraiba utasította és pervezetése során a főtitkárt, mint büntetőeljárással érintett személyt hívta fel a bizonyítás keretében a vele szemben folyamatban lévő büntető eljárásból iratbeszerzésre, figyelmen kívül hagyva perbeli pozícióját. A perben az ügyhöz nem tartozó körülményekre is kiterjedt a tárgyalás. Az eljáró bíró folyamatosan arra hívta fel a felperest, hogy szakértő kirendelése szükséges, holott rendelkezésre állt valamennyi dokumentum a kereset megalapozottságának megállapításához.

A felperes terhére illeték megfizetéséről is rendelkezett annak ellenére, hogy a felperes illetékmentességét az elsőfokú eljárásban megjelölte.

A fellebbezési tárgyaláson a felperesi képviselő az elsőfokú eljárásban bejelentett elfogultsági kifogását fenntartó panaszának megalapozására újabb érvet jelentett be azzal, hogy az elsőfokú eljárásban eljárt bíróval szembeni elfogultsági kifogása tárgyában az elsőfokú bíróság elnökéhez panaszt is intézett. E panaszát azonban a helységnév1 Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Elnöke, elnök neve bírálta el, akinek korábban megállapításra került a felperessel szembeni elfogultsága akként, hogy a kizárási okot a bíró maga jelentett be.