A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21776/2011/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 3. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 4. §, 51. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.776/2011/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Répássy Csaba Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Répássy Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, ... jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, dr. Bartus Ildikó ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. június 9. napján meghozott, 65.P.27.760/2010/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 15. és 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint, a II. rendű alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint + Áfa másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 780.000 (hétszáznyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes jogsértő módon kezelte a rábízott személyes adatait, és azokat jogellenesen adta ki a II. rendű alperes részére, aki azt szintén jogsértően kezelte.

Hivatkozott arra, hogy a II. rendű alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát is.

Kérte az I. rendű alperes 7.000.000 forint, a II. rendű alperes 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Előadta, hogy az I. rendű alperessel fogyasztási kölcsönszerződést kötött, melyet az I. rendű alperes felmondott, majd megállapodott a II. rendű alperessel, hogy a vele szemben fennálló tartozás behajtása iránt intézkedjen. Az alperesek együttműködése során az I. rendű alperes a nevét, címét, szerződése számát, követelés mértékét és típusát, mint személyes adatait a II. rendű alperes rendelkezésére bocsátotta. Az I. rendű alperes ezzel a rábízott személyes adatokkal visszaélve, jogellenesen adta ki azokat a II. rendű alperesnek, aki azt jogsértően kezelte. Hivatkozott arra, hogy az I. rendű alperes részére semmiféle felhatalmazást nem adott a személyes adatainak továbbítására. A II. rendű alperes a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal sértette, hogy a behajtás megkísérlése során házastársa részére átadta az I. rendű alperessel szemben fennálló tartozásával kapcsolatos iratokat és a tudomására hozta a tartozás tényét. Álláspontja szerint a II. rendű alperes munkatársa nyilvánvalóan tudakozódott a szűkebb lakhelyén a pontos lakóhelye iránt, mivel az ingatlanán házszám nincsen.

A jogellenes adatkezelés és adatbirtoklás számára ellenőrizhetetlen módon történt, és azok ismeretlen adatbázisba kerülve beláthatatlan károkat okozhatnak a magánéletében, és az üzleti életben egyaránt.

Utalt arra, hogy a II. rendű alperesnek be kell szüntetnie a jogellenes adatkezelést, törölnie kell az adatait az adatbázisából, és tájékoztatnia kell, hogy adatait a Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) irányába továbbította-e.

Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy az adat továbbítására törvényi felhatalmazás alapján került sor, ugyanakkor a felperessel kötött szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek is lehetővé tették számára a felperes által sérelmezett adattovábbítást.

A II. rendű alperes előadta, hogy tevékenységét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) engedélye alapján végzi, és adatkezeléseivel kapcsolatosan bejelentéssel élt az adatvédelmi biztos irányába. Előadta, hogy csak azokat a személyes adatokat kezeli a felperes esetében, amelyeket az I. rendű alperes a követelése behajtása érdekében részére átadott. Az alkalmazottja kizárólag ebből az okból járt a felperes lakhelyén, amikor semmifajta sértő kijelentést nem tett a felperese, csak a felperes házastársával közölte a tartozás tényét, de ez nem minősülhet jogsértőnek.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a le nem rótt 780.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 100.000-100.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 84. § (1) bekezdésének a)-e) pontjait, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 1., 6., 8., 9., 10. pontjait, 3. § (1) bekezdésének a), b) pontjait, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 4. § (3) bekezdését, 51. § (1) bekezdésének c) pontját, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdését és 206. §-át.

Az elsőfokú bíróság alapvetően azt vizsgálta, hogy az I. és II. rendű alperesek adatkezelése jogszerű volt-e.

Rögzítette, hogy a jogalkotó megteremtette annak lehetőségét, hogy a pénzügyi intézmény az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához, vagy lejárt követelése érvényesítéséhez kapcsolódó érdekkörében, harmadik személy felé a banktitoknak minősülő adatokat továbbítsa. Megállapította, hogy a II. rendű alperes, mint követelések behajtásával és kezelésével foglalkozó gazdálkodó szervezet tipikusan ilyen, a törvényben hivatkozott harmadik személy, amely a tevékenységét a PSZÁF engedélye alapján, és az adatvédelmi biztos felé bejelentve végzi.

Ezt követően vizsgálta, hogy a felperes és az I. rendű alperes között létrejött megállapodás alapján fennállt-e az adattovábbítás lehetősége. Kitért arra, hogy a felperes nem vitatta az I. rendű alperes irányában fennálló tartozásának tényét. A II. rendű alperes adatfelhasználása a rendelkezésre álló iratok alapján célhoz kötött volt, és arra irányult, hogy az I. rendű alperesnek ne kelljen közjegyzői, illetőleg bírósági eljárás költségeit viselnie a kihelyezett pénz visszafizetése érdekében.

A II. rendű alperes alkalmazottja tevékenysége során semmilyen olyan magatartást nem tanúsított, ami a jóhírnévhez fűződő személyiségi jog megsértését megvalósíthatta volna. A felperes maga sem tett olyan nyilatkozatot, hogy a II. rendű alperes alkalmazottja rá vonatkozó valótlan állítást tett.

Kifejtette, hogy nem volt elfogadható a felperes azon hivatkozása, hogy a II. rendű alperes jogsértően járt el, amikor a házastársa tudomására hozta a tartozás tényét. Azt nem lehetett figyelembe venni, hogy a felperes ennek a tényét el kívánta titkolni, illetőleg más megvilágításban kívánta házastársa elé tárni a tényeket.

Rámutatott arra, hogy a felperes által, a nem vagyoni kár bekövetkeztének alátámasztására előadottak nem voltak figyelembe vehetők. A jövőbeni bizonytalan esemény lehetősége nem olyan jogi tény, ami kártérítési felelősséget alapozna meg az alperesi oldalon. Mindig szükséges olyan károsodás igazolása, ami a nem vagyoni kártérítés megítélését indokolja. Annak feltételezése, hogy a jóhírneve csorbult, vagy a II. rendű alperes a lakhelyén érdeklődött, a nem vagyoni kár iránti igényt nem alapozza meg.