A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21145/2009/15. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.145/2009/15.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Miklós Endre ügyvéd által képviselt I.r., II.r. felpereseknek, valamint III.r. és IV.r. felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban a felszámolóbiztos által képviselt, felszámolás alatt álló I.r., a Posza Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Posza Éva Erika ügyvéd által képviselt II.r., III.r., a dr.Fekete János József ügyvéd által képviselt IV.r. és V.r., a Posza Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Posza Éva Erika ügyvéd által képviselt VI.r., VII.r., VIII.r. és IX.r., a dr.Fekete János József ügyvéd által képviselt X.r., a Posza Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Posza Éva Erika ügyvéd által képviselt XI.r., XII.r., a dr.Fekete János József ügyvéd által képviselt XIII.r., a Posza Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Posza Éva Erika ügyvéd által képviselt XIV.r., a dr.Fekete János József ügyvéd által képviselt XV.r., XVI.r. és a Posza Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Posza Éva Erika ügyvéd által képviselt XVII.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Somogy Megyei Bíróság előtt 5.P.20.722/2007. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.374/2008/6. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II-III.r., a VI-IX.r., a XI-XII.r., a XIV.r. és a XVII.r. alperesek által 58. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi a II-III.r., VI-IX.r., XI-XII.r., XIV.r. és XVII.r. alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 60.000 (Hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és az államnak - külön felhívásra - térítsenek meg 141.800 (Egyszáznegyvenegyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

Az I-II.r. felperesek haszonélvezeti jogával terhelten a III-IV.r. felperesek tulajdonában áll a P. utca 17. szám alatti ingatlan. A felperesek 1998-ban az ingatlanuk utcafronti részén többszintes lakóházat építettek. Az I.r. alperes a szomszédos, P. utca 15/A. szám alatti ingatlanon garázsokkal együtt nyolclakásos társasházat épített a 2003. május 29-én kelt építési engedély alapján. Az ingatlan utóbb a II-XIV.r. alperesek tulajdonába került részben a XV-XVII.r. alperesek haszonélvezeti jogával terhelten.

A felpereseknek a szomszédos ingatlanon végzett építkezéssel okozott, az intimitásvesztés és az árnyékoló hatás miatt az ingatlanaikban keletkezett forgalmi értékcsökkenés - mint kár - megtérítése iránt előterjesztett keresetének helytadó elsőfokú ítéletet (Somogy Megyei Bíróság 5.P.21.624/2004/37.) a II-XVII.r. alperesek fellebbezése folytán eljárt Pécsi Ítélőtábla a Pf.III.20.451/2006/4. számú végzésével - a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, mert több kérdésben további bizonyítást tartott szükségesnek, annak megállapítása érdekében, hogy mely időponttól, kinek és milyen mértékű kárt okozott az alperesek érdekközösségében lefolytatott építkezés.

Az újabb eljárásban a felperesek a módosított keresetükben az I-XIV.r. alperesek kötelezését kérték 5.082.000 forint és ennek a 2005. december 1-jétől járó késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére. Álláspontjuk szerint az ingatlanuk 84.700.000 forint forgalmi értéke 6%-os mértékben csökkent az intimitás elvesztése miatt. A XV-XVII.r. alpereseket ennek tűrésére kérték kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A II-XIV.r. alperesek arra hivatkoztak, hogy a felperes ingatlanának teljes körű intimitása már a P. utca 11., 13., 15., és 19. szám alatti lakóházak felépítésével elveszett, a felpereseknek pedig egyébként is számolniuk kellett az intimitás megszűnésével, mert nem családi házas környezetben építkeztek.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a III-IV.r. felperesek javára 2.363.130 forint és annak a 2005. december 1-jétől járó kamatai egyetemleges megfizetésére kötelezte az I-XIV.r. alpereseket, míg a XV-XVI-XVII.r. alpereseket ennek tűrésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság az I-II.r. felperesek keresetét azért utasította el, mert mint haszonélvezők a kártérítési igény előterjesztésére nem voltak jogosultak. A korábban épült környező tömblakások, a közvetlenül szomszédos családi ház figyelembevételével, a helyszíni szemle és a többször kiegészített igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek ingatlanának intimitása az udvari és kerti rész vonatkozásában már korábban, a P. utca 15. szám alatti ingatlanon létesített lakások felépítése után elveszett. A felperesek teraszára a P. utca 11. szám alatti ház felső szintjéről távolról lehetett rálátni, míg a P. utca 19. szám alatti lakásból részleges rálátás állapítható meg. Az alperesek társasházának felépülésével annak lakásaiból akadálytalanul rá lehet látni nemcsak az udvari részre, hanem a felperesek teraszára is, ezzel pedig a terasz intimitása teljes egészében megszűnt. Weisz Lajos igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő aggálytalannak tartott szakvéleménye alapján az elsőfokú bíróság a felperesek ingatlanának az alperesi társasház felépülésekori forgalmi értékét 78.771.000 forintban, az építkezéssel bekövetkezett további intimitáscsökkenés miatt a forgalmi értékcsökkenés mértékét 3%-ban állapította meg. Erre tekintettel kötelezte az elsőfokú bíróság 2.363.130 forint megfizetésére az I-XIV.r. alpereseket a Ptk. 100. §-a alapján.

A peres felek által előterjesztett fellebbezések folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az alpereseknek módjuk lett volna arra, hogy olyan lakóházat építsenek fel, amelynek ablakaiból és teraszairól nem nyílik a felperesek teraszára közvetlenül belátás. Azzal a magatartásukkal, hogy az építkezést nem így folytatták le a III-IV.r. felperesek tulajdonában álló ingatlan intimitását szükségtelenül csökkentették, amivel kárt okoztak és ennek megfizetésére a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint egyetemlegesen kötelesek. A másodfokú ítélet szerint az elsőfokú bíróság a kár mértékét megalapozottan állapította meg, azt az aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény alátámasztotta.