BH 2003.5.192 I. Az épület és a földterület elváló tulajdonjogát a Ptk. 97. §-a rendezi, amelynek megállapítására az ott megfogalmazott törvényi tényállás szerint kizárólag a felek erre irányuló írásbeli megállapodása esetén van lehetőség. [Ptk. 97. §].

II. Megállapodás alapján - ráépítéssel - közös tulajdon létrehozása. [Ptk. 137. § (3) bek., 138. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a másodfokon a fellebbezés korlátaira figyelemmel helybenhagyott ítéletével megállapította, hogy a felperesek egymás között egyenlő arányban ráépítés jogcímén megszerezték az 55/1 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan 2/10-2/10 eszmei hányadát, amelyhez képest a korábbi kizárólagos tulajdonos I. r., II. r. alperesek tulajdoni hányada 3/10-3/10 eszmei részre csökkent.

Megkereste a földhivatalt a tulajdonváltozás bejegyzése iránt azzal, hogy azt a jelzálogjogosultként perben álló III. r. alperes tűrni köteles.

A jogerős ítélet indokolásában a bíróság rámutatott arra, hogy a felek jogviszonyára a Ptk. 97. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, ugyanis a felperesek emeletráépítését megelőzően az általuk szabályszerűen megkötött szerződésben kifejezetten azt rögzítették, hogy a felek ráépítésével az ingatlanon közös tulajdon keletkezik, a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése szerint.

Rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy a peres feleknek az építkezést megelőzően megkötött és kifejezetten a Ptk. 137. § (3) bekezdésére utaló megállapodása a Ptk. 97. §-ának alkalmazását kizárja. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a II. r. alperes jogértelmezésével ellentétben nem alkalmazható a Ptk. 138. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése sem, amely szerint a ráépítő a ráépítéssel általa megszerzett földnek, illetve a föld megfelelő részének az értékét köteles a földtulajdonosnak megtéríteni, mert a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése szerinti ráépítés esetén a ráépítéssel létrehozott új értékre fennálló közös tulajdon arányait a hivatkozott (3) bekezdés második fordulata és a Legfelsőbb Bíróság ehhez kapcsolódó 7. sz. PK állásfoglalása alapján kell meghatározni. Eszerint pedig a ráépítő tulajdoni hányada az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján határozható meg.

Utalt a másodfokú bíróság az általa beszerzett és teljes mértékben aggálytalannak elfogadott szakértői véleményre, amely szerint a felperesek ráépítése előtt az I. és II. r. alperesek kizárólagos tulajdonában volt telek értéke 554 000 forintot, míg az azon lévő felépítmény értéke 745 553 forintot képviselt, ehhez képest a felperesek által kivitelezett emeletráépítés értéke 985 110 forint volt. Az ezek összesítéseként megállapítható 2 287 663 forintos bekerülési értékhez képest a felperesek 985 110 forintos ráépítési értéke az elsőfokú bíróság által megállapított 4/10 eszmei hányadnál magasabb arányt képvisel, ez azonban a felperesek fellebbezésének hiányában nem volt érinthető.

A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben lényegében változatlanul annak megállapítását kérte, hogy a felperesek ráépítésével létrejött emeleti lakás tulajdonjoga az eredeti földterület és az azon megvolt lakásuk tulajdonjogától teljes mértékben elválik, és a felpereseket a földrészletre kizárólag értéktérítés ellenében fennálló használati jog illeti meg. Arra az esetre azonban, ha a bíróság ezt az álláspontot nem osztaná, akkor a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése szerinti közös tulajdon megállapítása mellett a Ptk. 138. §-ának alkalmazását és a jogerős ítélet eszerinti megváltoztatását kérte.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.