A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21665/2008/3. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 580. §, 582. §]

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság., Fővárosi Törvényszék Pf.634738/2007/6., *Kúria Pfv.21665/2008/3.* (BH 2009.12.355)

***********

Pfv.II.21.665/2008/3 szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű alperesek ellen ajándék visszakövetelése iránt a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságnál 16.P.XXI.20.468/2007. számon megindított és a Fővárosi Bíróságnak 57.Pf.634.738/2007/6. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú ítélet ellen az I. és II. rendű felperesek által 15. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. május 26. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az alpereseknek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint, valamint 20.000 (húszezer) forint Áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 300.000 (háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéke az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

A felperesek módosított keresetükben a B. L. utcai lakás vonatkozásában az I. és II. rendű alperesek tulajdonjogának, valamint a III. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogának az ingatlan-nyilvántartásból való törlését kérték a Ptk. 580. §-a, valamint 582. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozással ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadása, illetve ajándék visszakövetelése jogcímén.

A keresetüket azzal indokolták, hogy az 1996. január 4-én az önkormányzat megbízásából eljáró L. Rt.-vel megkötött adásvételi szerződéssel 139.200 forint kedvezményes vételár ellenében megvásárolták az önkormányzati bérleményüket képező B. ... hrsz-ú, természetben B. L. utcai lakásingatlant. A vételárat teljes egészében ők fizették ki, az adásvételi szerződés kedvezményezettje azonban a gyermekük: ifj. T. L. (a továbbiakban: alperesi jogelőd) volt, így a lakás tulajdonjogát ő szerezte meg a felperesek haszonélvezeti jogával terhelten. Előadták, hogy a lakást azért ajándékozták a fiuknak, mert annak házassága megromlott, és esetleges válása esetén legyen hova költöznie. Abban reménykedtek, hogy a fiuk előbb-utóbb hazaköltözik és lesz majd mellettük valaki, aki vigyáz rájuk, ha megöregszenek. Az alperesi jogelőd azonban 2004-ben súlyos beteg lett, ennek következtében 2005. május 5-én elhunyt. Az I., II. és III. rendű alperesek - ifj. T. L. gyermekei illetve felesége - a beteggel egyáltalán nem törődtek, sőt nehezítették helyzetét, az általános erkölcsi normákat súlyosan megsértve viselkedtek. Ennek ellenére az öröklési szabályok alapján a felperesek által vásárolt lakás tulajdonjogát az I. és II. rendű alperesek, a haszonélvezeti jogát pedig a III. rendű alperes örökölte törvényes öröklés jogcímén. Előadták, hogy a fiuk halálával az ajándékozás eredeti célja okafogyottá vált, és az egyébként is olyan lényeges változás, mely az ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadására is alapot ad.

Az I., II. és III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a felperesek a vételi jog gyakorlását engedték át a fiuk részére, ez azonban nem minősül ajándékozásnak. Így az adott esetben nem jött létre ajándékozási szerződés, ezért az ajándék visszakövetelése sem kerülhet szóba.

Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alpereseknek jogosulti egyetemlegességgel 100.000 forint perköltséget és úgy rendelkezett, hogy a felperesek költségmentessége folytán le nem rótt 300.000 forint illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbezéssel éltek annak megváltoztatása és a keresetüknek helyt adó ítélet meghozatala iránt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az I. és II. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az egyetemlegesen jogosult I., II. és III. rendű alpereseknek 24.000 forint másodfokú perköltséget és megállapította, hogy a felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 300.000 forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli lakás vételárát a felperesek fizették ki, tehát - az alperesek alaptalan érvelésével szemben - nemcsak a lakásra vonatkozó vételi jog gyakorlását engedték át a fiuknak, hanem valójában ajándékozás történt, ezért - az egyéb törvényes feltételek meglétében - az ajándékozási szerződés felperesek általi teljesítése megtagadható, illetőleg az általuk adott ajándék visszakövetelhető.

A Ptk. 580. § az ajándékozási szerződés teljesítésének az ajándékozó általi megtagadására akkor ad módot, ha az ajándékozási ajánlatot az ajándékozó már megtette, vagy annak alapján az ajándékozó és a megajándékozott között az ajándékozási szerződés már létrejött, de annak alapján az ajándékozó még nem teljesített. A jelen esetben azonban az ajándékozó I. és II. rendű felperesek nem csupán az ajándékozási szerződést kötötték meg az I., II. és III. rendű alperesek jogelődjével, hanem annak alapján a lakás vételárát kifizették, az ingatlan tulajdonjogának megajándékozott általi megszerzéséhez szükséges jognyilatkozatokat is megtették, és azokra figyelemmel a megajándékozott tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba be is jegyezték. Az ajándékozási szerződés tehát teljesedésbe ment, ezért a hivatkozott törvényhely a felek jogvitájára nem alkalmazható, hanem csak az ajándék visszakövetelésének lehet helye, ha annak törvényi feltételei egyébként fennállnak.

Az ajándék Ptk. 582. § (2) bekezdése szerinti súlyos jogsértésre alapított visszakövetelésére irányuló jog - a jogalkotó szándéka szerint - a felperesek által felhozott körülményekre való hivatkozással nem gyakorolható. Ez a törvényhely ugyanis csak arra az esetre irányadó, ha a megajándékozott (tehát az adott esetben az I-III. rendű alperesek jogelődje) és az ő érdekkörébe tartozó személyek az ajándékozók vagy az ő érdekkörükbe tartozó, az ajándékozási jogviszonyon kívülálló személyek sérelmére követnek el súlyos jogsértést. A jelen esetben azonban a megajándékozott és a felperesek hivatkozása szerint sérelmet szenvedő hozzátartozó személye egybeesik. Az ajándékozási szerződés ugyanis a felperesek és néhai T. L. között jött létre, az alperesek pedig a néhai után örökléssel szereztek tulajdonjogot, illetve haszonélvezeti jogot. Ha azonban a megajándékozott, mint az ajándékozó közeli hozzátartozójának a sérelmére a családja által elkövetett súlyos jogsértésre hivatkozással az ajándék - a felperesek érvelésének megfelelően - visszakövetelhető lenne, úgy az ajándékot már a megajándékozott életében vissza lehetne követelni, és ebben az esetben a megajándékozott terhére elkövetett magatartás következményét maga a megajándékozott lenne köteles viselni. Ez pedig nem lehetett a jogalkotó szándéka.