BH 1996.5.255 I. Az okozati összefüggés fennállásának megítélésében a kárfelelősséget elbíráló bíróság véleménye eltérhet a büntetőjogi következményekről döntő bíróságétól [Ptk. 339. § (1) bek., Pp. 9. § (1) bek.].

II. A felülvizsgálati kérelem alapos lehet, ha a másodfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nyilvánvalóan helytelen következtetésre jutott [Pp. 206. § (1) bek., 270. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperesnek a balesetével kapcsolatos kára megtérítésére irányuló keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy az alperes 1988. november 4-én az egyik munkásszálló első emeleti konyhájában tartózkodott többedmagával, amikor megjelent az ittas állapotban levő felperes, és fennhangon közölte a jelenlévőkkel: tudja, ki lopta el a hűtőszekrényben tárolt élelmiszereit. Miután ezt többször hangoztatta, az alperes ingerülten távozásra szólította fel. A felperes erre ököllel mellbe vágta, amitől az alperes térdre esett. Amikor felállt, a felperes ismét megütötte, s ennek következtében az alperes a kezével leverte a rezsón levő és töltött káposztával teli fazekat. A fazék tartalma a kövezetre borult, az alperes dühében az öt literes fazekat először a felperes vállának, majd a fejének vágta. A felperes ezután kiszaladt a konyhából, az alperes azonban követte, és mintegy négy méter távolságból a felperes felé dobta a fazekat, aki a földszintre vezető lépcsőkön lezuhant a másfél méterre levő lépcsőfordulóig. Az esés következtében maradandó fogyatékossággal járó, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Balesete eredményeként később a bíróság cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezte. A büntetőbíróság az 1990. február 19-én hozott és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett első fokú ítéletében az alperest súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek. Ítéletének indokolásában azt is megállapította, hogy az alperes magatartása az életveszélyes állapot bekövetkezésével nem áll okozati összefüggésben, az alperest az eredmény tekintetében a gondatlanság sem terheli, mivel a felperes az életveszélyes sérüléseket a lépcsőről való lezuhanás következtében szenvedte el.

A büntetőbíróság ítéletére hivatkozással az elsőfokú bíróság megalapozatlannak tartotta a felperes keresetét. Álláspontja szerint az alperes jogellenes magatartása csupán a súlyos testi sértés kísérlete megvalósulásáig terjedt, márpedig e cselekménysor keretében a felperesnek nem keletkezett kára, így hiányzik az okozati összefüggés. A Pp. 9. §-ának (1) bekezdéséből következően a bíróság nem látott jogi lehetőséget arra, hogy a büntetőbíróság jogerős határozatával szemben a bűnösség kérdésére is kiható ellentétes ténymegállapítást tegyen.

A felperes fellebbezését a másodfokú bíróság részben alaposnak tartotta. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott. Részletesen megindokolt álláspontja szerint a büntetőbíróság ítélete nem zárja ki, hogy a felelősség kérdésében a polgári bíróság másként döntsön. Miután a tényállásból kétségtelenül következik, hogy az alperes magatartása és a felperes károsodása között fennáll az oksági láncolat, az alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján azonban kármegosztás alkalmazását tartotta indokoltnak. Úgy értékelte, hogy nagyhangú gyanúsításával, az alperest tettlegesen is bántalmazó magatartásával és az ittasságával a felperes is nagymértékben közrehatott a baleset bekövetkezésében. Mindezekre figyelemmel úgy döntött, hogy az alperes a kár 20%-át köteles megtéríteni, kárának 80%-át maga a felperes kényszerül viselni. Az összegszerűséget érintő részletes bizonyítás alapján az alperest a 20%-nak megfelelően 77 694 forint kár és 60 000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá 1994. április 1-jétől havonta 1688 forint járadék megfizetésére kötelezte.

A jogerős ítélettel szemben jogszabálysértésre hivatkozással mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperes a jogerős ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte, mert álláspontja szerint a felperes kizárólag az ittassága miatt zuhant le a lépcsőn, ezért nem áll fenn az alperes magatartása és a baleset közötti okozati összefüggés. A felperes a jogerős ítéletet úgy kérte megváltoztatni, hogy az alperes a kárának 80%-át legyen köteles megfizetni.