EH 2000.219 A készfizető kezes és az adós felelőssége a jogosulttal szemben egyetemleges, ezért a készfizető kezes a társkötelezett - egyenes adós - követelését beszámításra nem használhatja fel [Ptk. 270. § (1) bek., 274. § (1) bek., 337. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 60 millió forintot és tűrje, hogy a felperes e követelését egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján a g-i 3489/1. és az sz-i 337. hrsz-a ingatlanoknak végrehajtási árverésen történt értékesítése során befolyó vételárából kielégítse. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a G. Kft. és a felperes között 1996. március 25-i és 1996. október 26-i lejárati határidővel több deviza hitelszerződés jött létre. A G. Kft. által a hitelszerződések alapján felvett kölcsön visszafizetéséért az alperes 1995. március 6-án - az 1995. május 4-én kelt módosítás szerint - 60 millió forint erejéig készfizető kezességet vállalt és külön szerződésben hozzájárult ahhoz, hogy ezen 60 millió forintos kereten belül egyetemleges jelzálogjogot jegyezzenek be a felperes javára a kizárólagos tulajdonát képező g-i és sz-i ingatlanokra. A G. Kft. a kölcsön ősszegét csak részben fizette vissza. Időközben (1996. március 11-én) hozzá csatlakozott az A. Kft. és a J. Kft., akik az apportlistán megjelölt ingatlanokat a G. Kft-be bevitték, ennek értékét 210 millió forintban határozták meg. Ezen utóbbi két kft. 1998. márciusban a G. Kft-ből kivált, üzletrészüket a G. Kft., az alperes és felesége vásárolta meg.
A felperes kereseti követelésével szemben az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő a kereseti követelés összege erejéig, arra hivatkozva, hogy a fenti kft-k által a G. Kft.-be apportként bevitt ingatlanok értéke csak 10-20 millió forintot ért, ezért ezen ingatlanok apportként történt befogadásával a kft.-t kár érte. Az ingatlanokat a G. Kft. a felperes bíztatása alapján fogadta el apportként, ezért az ebből eredő kárát - amely 210 millió forint és a 20 millió forint különbözete - a felperes okozta. A kft. adós bíztatási kár jogcímén fennálló követelését a felperessel szemben fennálló tartozásába kezesként beszámítja.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét 60 millió forint erejéig a Ptk. 277.§-ának (1) bekezdése és 274. §-ának (2) bekezdés a) pontja, valamint a szerződéskötéskor hatályos szövegű 254. § (1) bekezdése alapján alaposnak találta. Az alperes beszámítási kifogását azért találta alaptalannak, mert az alperes nem bizonyította, hogy a G. Kft. a J. Kft.-től az ingatlanokat apportként - tartozása teljesítéséül - kizárólag a felperes magatartásának a hatására fogadta el. Az alperes személyes nyilatkozata alapján éppen arra lehet következtetni, hogy a G. Kft. az apportált ingatlanokat nem azért fogadta el, hogy azokat értékesítse és ebből a felperes felé fennálló tartozását kifizesse, hanem gyógyfürdőt akart építeni és e célból már nagyértékű beruházást is végzett. A felperes alkalmazottja tanúkénti meghallgatását azért mellőzte, mert szóbeli közléssel a perbeli kölcsönszerződéseket nem lehetett módosítani.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a beszámítási kifogásának való helytadását és ennek alapján a kereset elutasítását kérte. A fellebbezésében előadta, hogy a beszámítási kifogása megalapozottságát igazolta azzal, hogy az apportként jelölt ingatlanokat a felperes magatartása folytán fogadta el az adós G. Kft. más tartozás fejében.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyben hagyására irányult, azzal érvelt, hogy a kezes a hitelezővel szemben csak azokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyek az adóst az alapjogviszonyból (a kölcsönszerződésből) megilletik. Bíztatási kár jogcímén egyébként sem élhet jogszerűen az alperes beszámítási kifogással, mert annak nincsenek meg a Ptk. 296.§-ának (1) bekezdésében írt feltételei. Érdemben is vitatta, hogy a Ptk. 6. §-a alapján kártérítésre lenne kötelezhető.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. Ez a rendelkezés azonban nem jogosítja fel a készfizető kezest arra, hogy az adósnak a jogosulttal szemben egyéb jogviszonyból fennálló követeléséről rendelkezzék, akár beszámítás útján is. A követetés mint jog az adós vagyonának a része. A Ptk. 274. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a készfizető kezes nem élhet sortartási kifogással, azaz nem igényelheti, hogy a hitelező először az adós vagyonából keressen kielégítést. Az alperes mint készfizető kezes, az adós követelésének az adósnak a hitelezővel szembeni tartozásába való beszámításával éppen ezt kívánja elérni. A készfizető kezes és az adós felelőssége egyetemleges. A Ptk. 337.§-ának (3) bekezdése alapján beszámításra a társkötelezettek kővetetéseit nem lehet felhasználni. Beszámítás hiányában a felperes kővetetése, illetve az adós tartozása fennmarad, így fennmarad az alperes kezesi- és jelzátogkötelezettsége is.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az indokolásnak a fentiek szerinti módosításával helybenhagyta (Legf. Bír. Gf. I. 31. 866/1999.sz.)