BH 1974.5.204 Az ingyenes előnyt biztosító vagy rosszhiszemű személlyel kötött visszterhes szerződést is csak akkor lehet harmadik személy irányában hatálytalannak tekinteni, ha a szerződés a harmadik személy igénye elől a kielégítési alapot elvonta. Nem hatálytalan a szerződés akkor, ha a harmadik személy igényét a kötelezett kielégítette, vagy ha a kötelezettnek olyan más vagyona, jövedelme van, amely az igény kielégítésére megfelelő fedezetet biztosít [Ptk. 203. §].

A b-i tkvi betétben felvett 380 ?-öl ingatlan felerészben a felperes Amerikában élő nagynénjének, B. I-nének volt a tulajdona. A felperes az ingatlant meg akarta vásárolni, levelezett is ennek érdekében nagynénjével, aki értesítette, hogy az ingatlant 200 dollárért eladja. Egyben azt is közölte B. I-né, hogy Magyarországra érkezik Kanadából látogatás céljából K. S., neki kell átadni a 6000 Ft-ot, K. S. pedig Kanadába hazaérve megküldi a 200 dollárt. Ez így meg is történt 1958-ban.

A felperes ezt követően adásvételi szerződést küldött ki B. I-nének, aki azonban azt nem írta alá és a vételárat sem fizette vissza.

A felperes pert indított B. I-né ellen és a járásbíróság ítéletével arra kötelezte B. I-nét, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4000 Ft-ot, a Magyar Államnak pedig 2000 Ft-ot.

A járásbíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy B. I-né a részére megküldött adásvételi szerződést nem írta alá, tehát érvényes adásvételi szerződés nem jött létre, ezért B. I-né a 6000 Ft-ot köteles visszafizetni. A 6000 Ft kifizetése azonban tiltott ügyletnek minősül, ezért - az ügyész indítványát is figyelembe véve - a bíróság úgy rendelkezett, hogy az állam javára 2000 Ft-ot ítélt meg, és a felperesnek csak 4000 Ft-ot volt köteles B. I-né visszafizetni.

Az ítélet jogerőre emelkedett. A B. I-né ellen folytatott végrehajtás nem volt eredményes. B I-né ugyanis összes ingatlanának tulajdonjogát ajándékozási szerződéssel az alperesre ruházta át.

A felperes keresetében az ajándékozási szerződés hatálytalanítását, majd az alperesnek 4000 Ft megfizetésére való kötelezését kérte.

A járásbíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4000 Ft-ot, ennek 1958. szeptember 1-től járó évi 5%-os kamatát és 1450 Ft perköltséget.