A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21403/2011/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.403/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Debreczeni Géza ügyvéd által képviselt felperesnek a Mihály Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Mihály Róbert ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése a iránt a Fővárosi Bíróságon 28.P.23.722/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.458/2010/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 85.200 (Nyolcvanötezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében a Ptk. 349. §-a alapján kérte az alperes kötelezését 1.420.630 forint és ennek 2007. szeptember 15. napjától járó kamata megfizetésére. Állította, hogy a végrehajtási ügyében végrehajtóként eljárt alperes mulasztott, 2000. július 21. és 2005. július 21. között nem végzett végrehajtási cselekményt, ezért a végrehajtási jog elévült, emiatt követelése behajthatatlanná vált.

A Bíróság 2007. november 20. napján jogerőre emelkedett 12.P.21.201/2007/8. számú ítéletével az alperes előtt a felperes követelésének behajtására folyamatban volt végrehajtást az adós keresete folytán megszüntette a végrehajtási jog elévülése miatt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a Ptk. 349. §-ában foglalt feltételek nem állnak fenn. Utalt arra, hogy a felperes végrehajtási kifogást nem terjesztett elő, ezért a jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki. Állította, hogy a felperes, mint végrehajtást kérő csak az adós ingóságaira kérte a végrehajtás elrendelését, a végrehajtási lapon megjelölt végrehajtási cselekményeken túl nem terjeszkedhetett. Az adós ingatlanára csak a végrehajtási jog bejegyzését kérte, az erről szóló határozatot a földhivatal csak 2006. november 13. napján küldte meg és csak ezután tudott további végrehajtási cselekményt foganatosítani.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 1.420.630 forint és ennek 2007. szeptember 15. napjától járó késedelmi kamata és 172.700 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a végrehajtó "inaktivitása" miatt a végrehajtási kifogás előterjesztésének elmulasztása nem tekinthető az alperes kártérítési felelősségét kizáró különös feltétel hiányának. Megállapította, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 2. § (1) bekezdése és 7. §-a értelmében a végrehajtás megszüntetése iránti perben meghozott ítélet jogereje kizárja, hogy ebben a perben az elévülés kérdésében a bíróság eltérő álláspontot foglaljon el. Az anyagi jogerő rendkívüli perorvoslat eredményeként történő feloldása nélkül nem tehetett olyan megállapítást, hogy a végrehajtási jog elévülése nem következett be. Az alperes kárfelelősségét megállapította, mert a felperesnek az adóssal szembeni jogerős bírósági határozaton alapuló követelése a végrehajtási jog elévülése miatt nem térült meg. A felperes kérte az adós ingatlanára a végrehajtás lefolytatását, a kérelme nem volt úgy értelmezhető, hogy csak a végrehajtási jog bejegyzését kéri, a végrehajtást azonban nem. Az alperes mulasztott, ezért lényegtelen volt annak a vizsgálata, hogy csak a végrehajtási jog bejegyzését kérte, a végrehajtást azonban nem. Az alperes más végrehajtótól származó árverési hirdetményből már 2002-2003-ban tudhatta, hogy a korábbi megkeresése alapján a földhivatal a végrehajtási jogot az ingatlanra bejegyezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes. Az alperes nem valamely intézkedést mulasztott el, hanem a felperes által kezdeményezett végrehajtási eljárás keretében egyáltalán nem tett semmilyen intézkedést, és nem a felperes által benyújtott végrehajtási kifogás, vagy az alpereshez benyújtott kérelem, hanem csak végrehajtási cselekmény lett volna alkalmas a végrehajtási jog elévülésének a megszakítására. A végrehajtási kifogás hiánya nem zárja ki az alperes kártérítési felelősségét. A jogellenes magatartást igazolja az a mulasztás sorozat, ami 2000. május 2. napját követően feltárható. Az adósnak volt végrehajtás alá vonható vagyona és ezekre a végrehajtás nem terjedt ki, ez pedig csak arra vezethető vissza, hogy az alperes semmilyen végrehajtási cselekményt nem teljesített a végrehajtási jog elévüléséig. A kártérítési felelősségnek tehát a jogellenes magatartás, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés eleme is megvalósult.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a bíróság nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást, ezért helytelen tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság több olyan iratot sem szerzett be, amelyekre a későbbiekben az ítéletében hivatkozik, így az eredeti végrehajtási lap hiányában, annak másolatából pontosan nem volt megállapítható, hogy a végrehajtás az adós mely vagyonára terjedt ki, azt a felperes az adós mely vagyonára kérte. Az eredeti földhivatali iratok hiányában pedig nem lehet megállapítani, hogy az alperes a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló földhivatali határozatot ténylegesen mikor vette át. Ezért az eljárási szabályok megsértése miatt új eljárás lefolytatása szükséges. Az alperes álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy a felperes igénybe vette-e a rendes jogorvoslatot, mert annak elmulasztása esetén a kereset elutasításának van helye. Végrehajtási kifogásnak mulasztás esetén is helye van. Álláspontja szerint nem követett el jogellenes magatartást, mert a végrehajtási jog bejegyzését 2000. május 2. napján kérte, és az erről szóló határozatot csak 2006. november 13. napján kapta meg. A Vht. 139. §-ának (1) bekezdése értelmében a lefoglalt ingatlan értékesítéséről csak a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap eltelte után intézkedhet, ezért csak 2006. november 13. napja után járhatott el. Ezért szükséges lett volna a földhivatali iratok beszerzése, mert abból egyértelműen megállapítható, hogy a földhivatali határozat kézbesítése mikor történt meg, így az intézkedési kötelezettsége mikor állt be. Mivel a bírósági iratok beszerzésére sem került sor, nem állapítható meg, hogy a felperes mely vagyontárgyakra kérte a végrehajtás elrendelését. Az alperes álláspontja szerint a másolati példányban lévő végrehajtási lap azt bizonyítja, hogy az ingatlanra kérte a végrehajtást, és ennek a végrehajtó eleget tett. A Vht. 139. §-ának (1) bekezdésében írtakat nem lehet úgy értelmezni, hogy a végrehajtási jog bejegyzésének más forrásból történő ismerete esetén is intézkedhet a végrehajtó. Az alperes a jogszabályi előírásokat betartotta, így azt nem lehet a hátrányára értékelni. Hivatkozott a felperes kárenyhítési kötelezettségére, amely szerint a felperes semmit nem tett a kára mielőbbi megtérítése érdekében.