A Kúria Bfv.832/2012/6. számú precedensképes határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 10. §, 170. §, 175. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 127. §, 331. §, 416. §, 427. §] Bírók: Feleky István, Márki Zoltán, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

A tettenérés kapcsán a jogszabály olyan feltételt nem fogalmaz meg, hogy az elfogásnak anélkül kell megtörténnie, hogy az elkövetőt szem elől tévesztették volna.

***********

KÚRIA

Bfv.III.832/2012/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év január hó 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt B.A. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tatabányai Törvényszék 1.Bf.481/2011/5. számú ítéletét megváltoztatja, a terheltet az ellene testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés] és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti.

Elrendeli a terhelt által a bűnügyi költség jogcímén megfizetett 58.530 (ötvennyolcezer-ötszázharminc) forint összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek történő visszatérítését.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 9.000 (kilencezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Városi Bíróság - a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - a 2011. október 14-én kihirdetett 6.B.350/2011/5. számú ítéletével B.A. terheltet az ellene testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 170. § (1) és (2) bek.] és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) bek.] miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

A terhelt terhére bejelentett - bűnösség megállapítását és pénzbüntetés kiszabását célzó - fellebbezés alapján eljárva a Tatabányai Törvényszék a 2012. április 10-én kihirdetett 1.Bf.481/2011/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 170. § (1) és (2) bek.] és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 175. § (1) bek.], és ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.

A másodfokú ítélet kihirdetését követően azt a fellebbezésre jogosultak valamennyien tudomásul vették, így az jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta.

Jogi álláspontja szerint a terhelt maradéktalanul kimerítette a testi sértés és a személyi szabadság megsértésének törvényi tényállási elemeit, cselekménye alakilag jogellenes. Azonban konkrétan - a tetten ért bűnöző elfogására tekintettel -, tartalmilag nem veszélyes a társadalomra.

A jogtárgy-sértés megtörtént, a sértett megsérült, illetve beállt a mozgásszabadságának korlátozottsága. A terhelt azonban ezt megfelelő társadalmi előnnyel, egy tolvaj elfogásával és rendőrkézre juttatásával ellensúlyozta, kompenzálta. A terhelt egyébként diszpozíciószerű magatartásának köszönhető, hogy egy, a lakosságot irritáló bűncselekmény elkövetőjének személyére fény derült, és vele szemben a hatóságok eljárhattak.

A terhelt célja az volt, hogy az általa bűncselekmény elkövetése közben tetten ért sértettet átadja a hatóságnak. E társadalmilag hasznos célhoz képest az általa alkalmazott erőszak, a sértett egyszeri, könnyű sérülést okozó megütése és a rendőrség épülete irányába történő vonszolása arányos és indokolt volt.

A terhelt célzata pozitív, társadalmilag támogatandó célkitűzés, mert nem maradt közömbös, amikor bűncselekményt észlelt; előmozdította a bűnüldöző hatóságok tevékenységét.

Az elsőfokú ítélet a Be. 127. § (3) bekezdése kapcsán rögzítette, hogy a jelen ügyben tettenérés esete forog fenn függetlenül attól, hogy a sértettet nem rögtön a bűncselekmény észlelésekor és nem közvetlenül a bűncselekmény helyszínén fogták el. Indokolt a tettenérés fogalmát kiterjesztően értelmezni; a rendőrség kiértesítése és bevárása a bűncselekmény helyszínén ugyanis olyan késedelemmel járt volna, amely ellehetetlenítené a garázsfeltörők kézrekerítését. Ezt az álláspontot támasztja alá a megelőző jogos védelem (Btk. 29/A. §) törvénybe iktatása.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság bűnösségre vont következtetése téves.

A terhelt nem szólt H.R.B.-nek, hogy értesítse a rendőröket, mert ez időveszteséggel járt volna; utóbbinak a rendőrség értesítése eszébe sem jutott, holott a telefonja nála volt. A terhelt az elkövetés helyszínétől több mint 500 méterre, és a bűncselekmény elkövetésétől 50 perc elteltével vonta kérdőre a garázsfeltörés kísérletét megvalósító sértettet, ezen idő alatt a rendőrség értesítése nem állt szándékában.

A sértett feltalálását követően nem a megyei rendőrkapitányság épületébe kísérte, hanem vonszolva őt H.R.B. autójába próbálták vinni; akkor bántalmazta a sértettet, amikor az tagadta a bűncselekmény elkövetését.

Ehhez képest pedig a terhelt nem a Be. 127. § (3) bekezdése alapján járt el, az elfogás nem minősül tettenérésnek, nem rövid üldözést követően kapták el. A Be. hivatkozott szabályában írt jogszerű magatartás kereteit túllépte, és még meg is ütötte a sértettet, pedig elegendő lett volna a karjánál fogva visszatartani.

Cselekménye így tényállásszerű és bűnössége megállapításának van helye.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a testi sértés bűntettének kísérlete esetében a bűnösség megállapítása miatt, hatályon kívül helyezés és felmentés érdekében.

Indokai szerint cselekménye nem veszélyes a társadalomra, tehát a Btk. 10. § (2) bekezdése alapján nem alkalmas bűncselekmény megállapítására.

Hivatkozott arra, hogy aznap a szomszédja tájékoztatta arról: a közelükben újabb garázsfeltörés történt; ők pedig a tettes felkutatása iránt intézkedtek. A rendőrséget azért nem értesítették, mert az korábban sem vezetett eredményre.

Röviddel a feltörés után: 50 perc múlva és 500 méterrel távolabb meglátták a gyanús személyt, akiről egyébként utóbb jogerősen be is bizonyosodott, hogy ő volt az elkövető. Felelősségrevonás céljából elfogták, azonban az elfogást észlelő rendőrségi portaszolgálat velük szemben intézkedett. Csak a szükséges erőszakot alkalmazták az elkövető visszatartása érdekében, mivel az elkövető önként nem jelentkezett volna a rendőrségen és a terheltnek a saját testi épségét is védeni kellett.