BH 2003.2.90 Ha a munkáltató a munkaszerződésben vállalta, hogy - feltétel nélkül - meghatározott mértékű prémiumot fizet a munkavállalónak, és ezért prémiumfeladatot nem tűzött ki, utóbb nem hivatkozhat a prémiumfeladat kitűzésének hiányára. Ha azonban a munkáltató nem vállalja, hogy feltétel nélkül meghatározott mértékű prémiumot fizet, a munkavállaló alaptalanul követeli annak fizetését a perben [Ptk. 4. § (1) bek., 207. § (1) bek.].

Az alperes 1998. januárjában pályázatot tett közzé az ügyvezető igazgatói álláshelyre. A pályázat elbírálása érdekében a felperest 1998. március 13-án meghallgatták. Az alperes igazgatósága a felperes pályázatát fogadta el, melyről az igazgatósági határozatban döntött, és a felperessel az ügyvezető igazgatói feladatok ellátására 1998. április 06-án egy évre szóló határozott idejű munkaviszonyt létesített. A munkaviszony 1999. március 25-ével közös megegyezéssel megszűnt. A felperes prémium megfizetése iránti igényét az igazgatóság elnöke elutasította arra hivatkozva, hogy prémium kitűzésére nem került sor. Közölte, hogy az igazgatóság 150 000 forint jutalom kifizetését engedélyezte a felperes számára, amelynek kifizetése még decemberben megtörtént.

A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a munkaszerződés 11. pontjára hivatkozással 1 710 000 forint prémium megfizetésére kérte az alperest kötelezni, amely az éves alapbérének felel meg.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és kötelezte az alperes javára elsőfokú perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően a tanúvallomások és a korabeli feljegyzések, iratok tartalma alapján a bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a prémiumra vonatkozóan semmiféle ígéretet nem tett, és olyan többlettényállás nem merült fel, amely indokolta volna a felperesi ügyvezetés időszakában a korábbi, csaknem évtizedes gyakorlattal való szakítást. A megelőző ügyvezető igazgató részére ugyanis prémiumot nem fizettek, egy apartmanszoba használatának biztosítása nem bizonyítja azt, hogy ezt az előző ügyvezető prémium helyett kapta volna. A felperes 1998. év végén a korábbi gyakorlatnak megfelelően jutalomban részesült. A bizonyítékok mérlegelése körében utalt arra is, hogy a felperes az alkalmazásakor prémiumot nem kért, csupán az 1999. március 13-ai, a munkaszerződés lejártát megelőzően folytatott megbeszélésnél igényelte azt három havi összegben. Ez alkalommal az igazgatóság egy havi munkabérnek megfelelő prémiumot ajánlott fel a számára. A munkaügyi bíróság rámutatott arra, hogy a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése, illetve a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a felek a jogok gyakorlása során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni, és a szerződési nyilatkozatukat vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét és kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 320 000 forintot és ennek 1999. március 25. napjától a kifizetés napjáig esedékessé váló évi 20%-os kamatát. Leszállította a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség, valamint az állam által viselt kereseti eljárási illeték összegét, és kötelezte az alperest a pervesztessége mértékében másodfokú eljárási illeték viselésére is.

A másodfokú bíróság elfogadta a döntése alapjául az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást, amelyből azonban eltérő jogi következtetést vont le. Ennek alapjául arra hivatkozott, hogy bár a prémium kitűzése a munkáltató joga, azonban ha arra a munkaszerződésben kötelezettséget vállalt, ez önmagában megalapozza a munkavállaló igényét akkor is, ha a munkaszerződés megkötése után a munkáltató elmulasztja a prémiumfeladat és a feltételek, valamint a prémium mértékének meghatározását (BH 1997/316. szám, BH 1997/553. szám).

A megyei bíróság a munkaszerződés 11. pontját akként értelmezte, hogy az alperes prémiumra és ennek keretében prémiumfeladat meghatározására tett ígéretet: a munkaszerződés 11. pontja szerint a munkavállalót a személyi alapbérén felül ... prémium illeti meg. Ez a megfogalmazás a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint azt jelenti, hogy a felperes a munkabérén felül jogosult a prémiumra, és az alperes köteles azt megfizetni. A másodfokú bíróság egyetértett a felperesnek ezzel az álláspontjával is, hogy ha a szerződés 11. pontjának tartalma tekintetében az alperes esetleg tévedésben lett volna, a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított harminc napos megtámadási határidőt elmulasztotta, ezért a szerződés érvényes 11. pontja az alperes számára a felperes javára prémium kifizetésére kötelezettséget teremtett. A másodfokú bíróság a felperes prémiumigényét azonban összegszerűségében eltúlzottnak tartotta, és annak mértékét 320 000 forintra mérsékelte.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak megváltoztatását, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárásban a felek szerződési akaratát részletesen vizsgálta, és helytállóan értelmezte a munkaszerződés 11. pontját is. A helytálló értelmezés szerint a felperes prémiumban részesíthető lett volna, ha részére prémium feladatot határoznak meg és a feladatot teljesíti. A korábbi gyakorlat is azt igazolta, hogy az alperest kötelezően prémiumfeladat és feltétel kitűzése nem terhelte. Hivatkozott arra, hogy amennyiben a felperes az alkalmazását megelőző megbeszélésen prémiumot igényelt volna, az arról készített feljegyzésben feltüntetik az igényét. A munkaszerződés 11. pontja az igazgatóság részére diszkrecionális jogot biztosít, az igazgatóság mozgási szabadságát nem korlátozza.

A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a másodfokú ítélet megváltoztatását, és az alperes 1 600 000 prémium és ezen összeg 1995. március 25. napjától a kifizetés napjáig esedékes késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a prémium mértékének meghatározásakor a speciális körülmények az irányadók, az azonos adottsággal rendelkező kereskedelmi szálláshelyek ügyvezetői díjazásához hasonló prémiumra tarthat igényt, amelynek összege a másodfokú bíróság által megállapított prémium összegének közel háromszorosára tehető.